//Második szál//
//Ahogy én akarom//
*Alapvető sajátossága ez fajtájának, a jót keresni mindenben, ebben a világban csak így lehet tovább élni. Persze egész más a jó egy úri hölgy és egy szélhámos szemében, de ez olyan apróság mely most teljesen lényegtelen.
Vallomásért vallomást kap cserébe, jó üzletnek tűnik. Figyelmesen hallgatja, és bólint a szavak végén, érti mire gondol a leány, ismeri a helyzetet, ha még oly régi is a tapasztalat.*
-Mielőtt a Lamans család befogadott volna, jóval előtte egy magányos öregember nevelt. Nem az apám volt, de mióta az eszem tudom ő volt mellettem, vagy tíz, tizenkét éves koromig. Rendszeresen vert, nagyon keményen, és nagyon brutálisan.
*Nem is tudja miért meséli el, nem szokta, sosem szokta, még saját féltestvére sem tudja honnan származnak hátán a hegek. Most viszont gondolkodás nélkül folyik belőle a szó, csendesen, nyugodtan.*
-Éheztetett, és koldulásra, tolvajkodásra kényszerített. Éveken át tűrtem. Vissza gondolva magam sem tudom miért. Avagy miben bíztam. Talán, mint minden kisgyerek egy hős megmentőben. Hogy egyszer megjelennek a szüleim, véget vetnek mindennek, és sírva ölelnek át, hogy aztán boldog gazdagságban éljünk együtt.
*Nem szégyenkezik a múlt dolgai felett, bármily szörnyűséget említ is, jól láthatóan megbékélt rég, s érződik valami kevéske büszkeség hangjából.*
-Végül magam fordítottam sorsomon. Végül mindig magunknak kell Mia.
*Közlendőjének könyörtelen élét egy bátorító mosollyal oldja.*
-Akár ezt a találkozást is tekintheted égi jelnek.
*Kacsint cinkosan a lányra. És máris korteskedik a sajnálat, vagyis az együttérzés mellett.*
-Mások túl ostobák, hogy felismerjék saját helyzetük. Avagy azt, hogy a megoldás csak rajtuk múlik. Inkább megalkudnak. Viselik a szenvedést, csak mert úgy kényelmesebb, csak mert úgy békésebb.
*Árgus szemekkel figyeli a lányt, pontosan sejtve mennyire találhatnak elevenbe szavai.*
-A szívesség!
*Nevet fel, az csak egy kis semmiség akart lenni.*
-Valójában pár megunt ruhádat szerettem volna, hogy a kislányoknak jó időre legyen alapanyag az ékszerek készítéséhez. De jobb ötletem támadt.
*Nyúl kabátja belső zsebébe, és kotorja elő azt az írást mellyel az Aquista házhoz érkezett, melyet eddig annyira féltett.*
-Azt kérem tegyél magadért valamit.
*Nyújtja át a váltót, mely Mia fivére nevére lett kiállítva, mit maga a fiatalúr írt alá. Még megfizetendő háromszáz aranyról szól, rajta pontosan a tételek, melyeket a pénz fejébe kapott. Lenyomozhatatlan eredetű eszközök, leginkább pengék, tőrök, fogók, egy vaspántokkal erősített kínpad, és bódító szerek.*
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.28 16:09:41