//Második szál//
//Ahogy én akarom//
*Mint művész az elkészült alkotását úgy méregeti, vizsgálgatja a leányt, elégedetten, némi büszkeséggel, és kritikával. A fájdalmakról akár regényt is tudna írni, mosolyodik el keserűen.*
-Ha nem fájna nem érne semmit. Nem becsülnénk, és nem változnánk, változtatnánk miatta. Hiszem, hogy hálásnak kell lennünk a fájdalmakért is.
*Kacsint a lányra, mintha közös titkuk lenne.*
-Lehetek őszinte?
*Na persze nem teljes, nem minden részletben. Engedélyre se vár, folytatja egyből.*
-Szerintem ritka képesség az, ha egy nemesi származású leány nem csak arra képes, hogy felismerje az igazságot, de még szembe is néz vele, felvállalja, és hajlandó harcolni érte. Ez mindenképp becsülendő dolog, és sokkal inkább teszi nemessé, mint származása.
*Biccent a kiválasztott ékszerre, és nyújtja át máris.*
-És ha már ilyen őszinte vagyok azt is meg kell valljam, ez az apróság még szebben tündököl majd rajtad, mint egy szegényes kis bolt polcán.*
-Kortyol újabbat, elgondolkodni látszik, majd nagy sóhajjal teszi le poharát.*
-Sajnállak a testvéredért, a családodért, és kívánom, hogy érd el azt a békét amire vágysz. Ha ebben van bármi, amiben egy szerény kereskedő segítségedre lehet, bátran nevezd meg.
*Ó igen, már megint lovagiaskodik, mintha valaha is jól jött volna ki ezekből az önzetlen pillanataiból.*