//Nori//
*Még Nolie sem tudja pontosan, milyen sokáig tart a rituálé, amit elvégez az oltár mellett. Az egy fertályóra csigalassúsággal telik, ahogy idézi fel elméjében a monoton szöveget, és a mozdulatsort. Tekintetét végig az oltáron tartja, már nem is tudja, Nori hol van pontosan, ha itt van-e még egyáltalán.
Mire a végére ér, már egész beleszédül a mászkálásba és hadonászásba. Nem is tudja, sikere volt-e a varázslat vagy sem. Nem érez semmi változást, és az asztalka is ugyanúgy néz ki, mint eddig. Mindegy is, úgy veszi, hogy sikeresen elvégezte, amit kellett, és még a házat sem robbantotta rájuk, úgyhogy az máris fél siker. Felpillant a vérrel áztatott falapról.*
-Igen, azt hiszem.
*Bólint bizonytalanul a dicséretre. Ügyes volt, de ez majd csak akkor nyer bizonyosságot, mikor valamelyik varázslatában fel is használja az így kinyert sötétség pontot.*
-Máris visszamész?
*Kérdezi elszontyolodva, pedig számíthatott volna rá. Most csak véletlenül futottak össze, a hollós Rasdeakárkivel is sikerült megismerkednie, ez a nap termékenyebb volt, mint arra számított. Norival megint el fognak válni útjaik, és legalább egy hatot várnia kell, mire ismét felkeresheti a kikötőben az italok miatt. Neki is van még elintézendő dolga bőven, most végre lesz ideje elintézni mindent. Hacsak nem támad megint rá egy elmebajos elf, aki véletlenszerűen lövöldözik emberekre. Nem, ennyire még ő sem lehet szerencsétlen, egy hatra egy őrjöngő barom elég volt, még sok is.
Szomorúan pillant fel a lányra, majd óvatosan átöleli vékony karocskáival. Arcát a mellkasába fúrja. Minden búcsú nehéz, de most még annyira sem képes elengedni Norit, mint eddig. Tudja, hogy most sokáig nem találkozhatnak. Azzal az Idyával van dolga a kikötőben, és ki tudja, mikor lesz alkalmuk ismét megölelgetni egymást.*
-Köszönöm, hogy elvezettél ide!
*Köszöni meg még egyszer, hogy megmutatta neki az oltárt, majd elhúzódik, zavarában kissé el is pirul, és búcsút intve kisiet a házból. Könnyek csípték a szemét, minél hamarabb túl akart már lenni ezen. nem akarja, hogy a feketeség lássa sírni -megint.*