//Második szál//
//Ahogy én akarom//
*Épp azt a választ kapja melyet legjobban szeret, hálás mosollyal bólint rá, majd elhagyva a házat, sétálva végig a Gazdagnegyeden igyekszik a legjóneveltebb úriember látszatát kelteni. Tartva a kellő távolságot, vagyis nem karol bele Ephemiába, sétálás közben karja sem érinti a nőjét, viszont elég közel marad ahhoz, hogy még meghitten folytathassák társalgásukat. Már amennyire meghitt lehet egy társalgás a fegyveres őr kíséretében.*
-Jártál már a szegénynegyedben? Az unatkozó nemesek körében szokás a magamutogató, alkalmi élelem osztás, persze sosem merészkednek be azon utcákba, hol igazán nagy a baj, felteszem nem szeretnek szembenézni a nyomor igazi valóságával.
*Már pedig ők épp arra fognak elhaladni. Romos, ránézésre lakhatatlan épületek között, honnan öltözékükkel mindhárman aggasztóan kirínak. A helyiek még sem fordulnak el utálkozva, szólnak sértő szavakkal, vagy vágódnak elébük pénzt tarhálva. Mosolyogva, derűsen, névről üdvözlik a legényt, mint régi ismerőst.
Lebukásra csak egy utánuk kiáltó, rongyos, szikár vénember szava adna alapot.*
-Mikor nyitsz Jaz?
*Túl bizalmaskodó, túl közvetlen, nincs meg benne az urakat a pórnéptől elválasztó, megszokott tiszteletteljes hangsúly. Loghin úrfi azonban a legnagyobb természetességgel fordul az öreg után.*
-Pontosan tudod Gish, hogy neked csak késő este.
*Kacsint vigyorogva az öregre, majd fordul bocsánatkérőn Ephemia felé, miközben indul máris tovább.*
-Jó ember, de az ital rabja. Ha már reggel kiszolgáljuk egyből leissza magát, úgy nem kap munkát, és éhen marad ő is, meg a családja is.
*Osztja meg fontoskodva a másik sanyarú sorsának részleteit, majd vígabban egészíti ki motivációinak sorát.*
-És a felesége a sárga földig leszid, mint taknyos, rossz életű, sátánfattya kölyköt.
*Az út nem túl hosszú, hamar érkeznek, és állnak meg egy egyszerű, fehérre meszelt kétszintes épület előtt. Nem fényűzőségével, inkább csak rendezettségével emelkedik ki ez az utca látképéből. És persze a homlokzaton virító Bevált Bóvlik Boltja felirat, meg a cégérként az ajtó felett lógó szakadt bakancs miatt.*
-A húgom nincs a városban, az alkalmazottak pedig szabadnapot kaptak.
*Magyarázza az ajtón lógó lakatot, majd serényen perdül előre, kulcs után matat és nyitja fel előbb a vaspántot, majd halk csengőszót kísérően a masszív, újszerű ajtót is.
Közben leesik neki mekkora félreérthető baromságot mondott, így gyorsan kezd magyarázkodni.*
-Nem is szeretem, ha Ewica egyedül itt sertepertél, nyugodtabb vagyok, ha otthon tudom, de bevallom hiába a jelentős korkülönbség, olykor képtelen vagyok hatni rá.
*Fintorog, mint kit jelentősen megvisel a fél-elfek korukhoz képest ifjú ábrázata, holott a leány tapasztatból tudhatja miért is nem fogad szót a húg a fivérnek.*
-Te könnyen kijössz a testvéreiddel? És ez alatt azt értem, hogy hallgatsz az idősebbre?