//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//
*Teljesen elgémberedett az üléstől. Nincsen ahhoz hozzászokva, hogy hosszú órákat üljön nyugton a fenekén, nem is szokott. Napjai nagy részében a várost járja, fogadókban eszik, kocsmákban iszik, de sehol sem tölt egy óránál több időt, főleg nem a lapos kis popsiját koptatva. Muszáj újból felállnia, hogy kicsit megmozgassa magát. Jár egy kört, kiropogtatja a hátát, nyakát, ujjait. A szárnyait is szívesen kiszabadítaná rabságukból, fulladoznak szegények a ruha szorításában, de nem engedheti ki őket. Néhány percig lófrál a szobában, majd visszahuppan a helyére, és szinte ugyanebben a pillanatban Lil áll fel, hogy megjárassa magát. Neki háttal kezdi meg a kis monológját, ami pofátlanság, de mivel nem az Udvariasan Egymás Között Artheniori Közösség tagjai, így nem hozza fel a dolgot.*
-Mi köze lenne ehhez Sa'Terethnek? *Őszintén nem érti, miért keveri bele a lány mindenbe az istenséget.* Fél éve kezdődtek a... viták a fejedben? Nem hiszem. Azt mondtad, évek óta van egy belső hangod, valamid, ami beférkőzik a gondolataidba, beássa magát az elmédbe. Amióta megjelent Sa'Tereth, elhiteted magaddal, hogy mindig is ott volt veled, pedig ez nem igaz. Egy másik világból jött közénk, aminek semmi köze Lanawinhoz. Még most sincs hozzánk sok köze. Csak férgeket lát, apró, tehetetlen lényeket. Miért mozdítaná egyetlen ujját is értünk? Miért mászna a fejünkbe, miért pont a tiédbe? Semmit nem tettél, amivel fontosnak, pótolhatatlannak érezhetne. *Ezt már egyszer elmagyarázta, és mivel nem szereti magát ismételni, még mogorván forgatja is a szemeit mellé.* Arról fogalmam sincs, miért vannak a hangok a fejedben, ehhez Jeso jobban érthet, aki, mint mondta, ennek a doktora. Vele beszéld meg!
*Nem akarja még egyszer elmagyarázni a feketeségnek, hogy attól még, hogy nagy jelentőséget tulajdonít dolgoknak, nem lesznek fontosabbak. Valószínűleg pszichológiai alapja van a hangok megjelenésének, és annak is, hogy Lil emiatt különlegesnek akarja érezni magát, nem fogadja el, hogy egy betegség, és csak visszamaradottabb a többieknél.*
-Kedves, de senkinek a gondolatait nem hirdetem a sajátomén kívül. Ha véletlenül egyetértesz velem, örülj, hogy valaki kimondta helyetted. Valaki gondolkodott és kinyitotta a száját, míg te csak bambán ültél.
*Ezzel nem (csak) a lányt akarja megsérteni. Főleg a kikötőben, sokszor hallotta már, hogy mennyire igaza van, milyen jól mondja. Persze, hogy jól mondja! Miért mondana hülyeséget? Igaza van, erről nem kell senkinek sem biztosítania őt, tisztában van vele.*
-A kikötőben biztosan megtalálsz. *Ahol ő egyszer felbukkan, híre megy a haláltündérnek.* És tervezek is valamit a közeljövőben... *Vakargatja meg a tarkóját.* De ezt majd megtudod.
*Halk kopogásra lesz figyelmes. Míg Lil a válaszát várja, beáll egy pillanatnyi csend, figyelmesen hallgatja a különös neszeket. Eleredt az eső, és a kövér cseppek hangos kopogással verik a házikó tetejét. Esernyőt nem hozott magával, a csuklyás köpenye sem vízálló, még szerencse, hogy a közelben lakik, így nem fog bőrig ázni, mire visszaér.*
-Milyen? *Nem teljesen érti, mire irányul a kérdés.* Olyan, akit nem hatnak meg a hétköznapi problémák, a testi vágy és az érzelmek? Igen, amióta csak az eszemet tudom azon kiváltságosok közé tartoztam, aki képes volt ezeken felülemelkedni.
*Nagyot sóhajtva hátradobja magát a széken. Látványosan unja a beszélgetést. Már jó pár perce kérdést sem tett fel, csak válaszolgatott azokra, amiket hozzá intéztek. Kiissza a maradék italt is a poharából, a kiürült kancsót visszaviszi Jeso mellé, a pultra, majd a székhez visszasétálva belekapaszkodik a támlába.*
-Én szerintem lassan megyek. Izgalmas éjszaka volt, de kifulladt a számomra, nem szeretném, hogy tovább raboljátok az időmet. *Milyen őszinte. A vállaira kanyarintja a fekete köpenyt, arcába húzza a csuklyát.* Lil, még találkozunk! Jeso... már találkoztunk. *Vigyorodik el a csuklya takarásában. Eddig nem mondta ki, amit megsejtett néhány eleresztett félmondat alapján. Ha nincs igaza, akkor sem tudja meg soha a férfi, ki lehetett az.* És puszilom a házigazdát!
*Teszi még hozzá félhangosan, hátha az úriember, esetleg asszonyság most is figyelné őket.*
-További kellemes estét!
*Búcsúzik a tőle telhető legnyájasabb hanglejtéssel, a kulccsal kinyitja az ajtót, majd sietve be is teszi maga mögött. Nem zárja rájuk, ha nagyon kettesben szeretnének maradni, maguk is meg tudják majd oldani.*