//Második szál//
// Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//
*Lehet, hogy rosszul fogalmazott Aria, de sosem gondolta, azt, hogy feljebbvaló lenne, ő nem isten.
És ahogy elnézi az itteni dolgokat, az entitások sem kényszerítik, hogy kiben és miben higgyenek, általában szabad akaratuk voksolnak egyik vagy a másik mellett.
"hiszen a lelket sem ismeri senki" Ez egy valóban egy kényes téma, de akkor is létezik és ott van, már csak az a kérdés, hogy mit ismerjük meg róla (Az íze már megvan). Mi van ha valamilyen kézzel fogható formája? Lehetséges, hogy lássuk? Ha igen akkor hogyan?
Az elf Ark felé fordul.*
- Pedig neked kéne a legjobban tudni, ha már Sa'Terethnek vagy a híve.
*Kicsit ellentétes, amit mond a másik fél, de nem ezen fog fennakadni.*
- Te dolgod, nem az enyém, nem én határozom meg, hogy kiben és miben higgyél. Csak egyszerűen amit hallok, furcsa. Véleményt olyanról alakítasz, amiről fogalmad sincs, sosem tapasztaltad, sosem érezted, és sosem láttad. Ha én baromságot mondok, akkor te elvakult vagy. Az én részemről pedig csak annyi, amit tudtam megosztottam veled, ezzel azt kezdhetsz amit akarsz, nem én döntöm el.
*Sóhajt egyet, de a saját világát, a leányzónak meg sem próbálja elmagyarázni, ha ilyen apróságoknál, is képtelen elvonatkoztatni.*
- Az egy dolog, hogy ott mások voltak a szabályok a világomban ahonnan én származom, ámde azt meg sem kísérelem elmagyarázni neked. Mind végig arról beszéltem, amit ebben a dimenzióban szereztem tapasztalatot, s ezt nem kell nekem ecsetelni, hogy korlátok közé vagyok szorítva, mert ha minden úgy történne, ahogy én szeretném, akkor én lennék az a bizonyos mindenható isten.
*A következő kijelentés biztosan félreértésen alapszik, amit mindenképp tisztázni akar Aria. Nem mondott semmi olyasmit, hogy lélekkel rendelkeznének az állatok (vagy ha mégis akkor is hiányzik valami belőlük), s nem veszi velük egy kalap alá.*
- Nem egészen pontos, ez a megállapítás. Sosem mondtam, hogy egy állattal egyenértékű lennél, csak annyit mondtam, hogy mindkettők élőnek számít, és alapvetően ugyanazok az ösztönök dolgoznak benned, mint bennük, de a humanoid lények ezen túlmutatnak. Feltehettem volna fordítva is a kérdést.
*Közben a férfi felé fordul, kicsit csóválja a fejét, lehet jobb lenne ha másképp közelíteni meg a dolgot.*
~ Alig várom, hogy a törvényekkel kezdjen el jönni ismét, mert akkor egyszerűbb ha a falnak beszélnék.~
- Nincs is különbség két gyilkosság között, attól, hogy más a módszer.
~ Aki felsőbbrendűnek képzeli magát közülünk az te vagy. Kár, hogy egy halandó nem tud az orránál tovább látni. Hamarosan téged is elér a téboly!~
- Én ugyan nem erőltetek semmit, ti képzeltek bele ilyen mögöttes tartalmat.
*Hümmög egyet szomorkásan.*
- Annyit mondtam csupán, miszerint más vagyok. No de azért köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésemre is, csak mást vártam.
*Felnéz a plafonra, majd behunyja a szemét. Pár pillanat múltán sóhajt egy nagyot, majd ismét Jesora pillant, azonban inkább komolyra veszi.
Van egy teória amit szívesen megosztana a többiekkel, viszont nem tudja, megtenni, mert még ilyen élménye nem volt, mert mindig a sötétből ragadott ki valakit. Gyakorlatilag az lenne, hogy egy állat és egy humanoid lény miként tekint az utódjára, és a nehéz helyzetekben; pillanatokban mit tenne egyik vagy a másik. Egy oltalmazó anya, vagy egy őrzővédő apa, akik az életét adná a gyermekéért, hogy tovább élhessen.*
~ Vajon van még értelme próbálkozni?.~
- Ahogy a legelején mondtam, amennyiben Ark elméletéből indulunk, akkor abban az esetben nem számítok gyilkosnak. Csak a humanoid lények között több faj létezik, ennek ellenére mégsem táplálék forrásból támadnak vagy támadtok egymásra, pedig ugyanúgy hús és vér vagytok akár csak az állatok, ami ugyanúgy táplálhatna titeket. Valami oka csak van? Nem hiszem, hogy az értelmi és a fizikai dolgok közbe szólnának. Vagy a törvények miatt létezik nálatok ez a fogalom, hogy gyilkosság? Szerintem az elődeitek is tisztába voltak ezzel, mielőtt ezt papírra vetették volna.
*Céltalan életkioltás semmi több. Ez a természet rendje, ahol egy fény kialszik ott egy másik tovább ég, viszont az indok nem mindegy, miért huny ki az éltetőfény.*
- Jeso, hiába mutat rá bármire is, a lényegen úgysem fog változtatni, ezen már réges-rég túl vagyok, ezen a gondolatmeneten. Nem vagyok mindenható, viszont ezt az életet már sikeresen zárhatom le, három elfogyasztott lélek után. A kérdés csupán az mennyire lehet még a jövőben.
*Nemsokára Liltől jön egy újabb kérdés. Amin muszáj elgondolkoznia. Valóban nem egy élet áll a háta mögött, hanem több kort is megismerhetett. Közben Ark kimegy a mellékhelyiségbe. Ariát ez a veszély nem fenyegeti, nem nagyon ívott idáig sem, és tiszta fejjel tud gondolkodni.*
- Hüm. *Ha akarná se tudná teljesen kifejteni, remélhetőleg nem húzza el nagyon az időt, mielőtt felelne rá, mivel annyival le tudná, hogy lelkeket ehet, s ez olyan élvezet ami csak keveseknek ez adatik meg, ez az élvezet, amit újra és újra átélhet.*
- Lehetőség, és új esély egyben. Ennyit jelent az életem.
~ Ki tudja, lehet ez volt az utolsó, hogy ebbe a világba jöhettem, és nincs tovább.~
*Mosolyodik el a maszkja alatt, ám olyan szerény formában. Egy kis kettősség érezhető a hangjában, akik odafigyelnek, mivel konkrétan az elmúlás nem fenyegeti, viszont kell egy fizikai test, miszerint ebben a világban létezhessen, akár csak egy vírus. Addig nem számít élőnek, míg nincs gazdateste. Nem biztos, hogy erre a válaszra várt a másik fél, de az igazság ennyi. Nagy valószínűséggel ezt részben mindenki elmondathatja, kivéve azt, hogy új, hiszen általában egy élet egy esély adatik meg. Tudja jól, hogy ebből a szempontból tényleg eltér a többiektől, ezt bárhogy is igyekeznek cáfolni. (Az érintésre viszont a leányzó nem nagyon reagált, ámde ez jól van is ez így.)
Majd folytatja a diskurzust Jesoval.*
- Mérlegelni akkor is lehet. De akkor sem szabad valakitől ennyire függeni. Igen számít az eredmény a környezettől is, s nem biztos, hogy egyből megkapjuk rá a választ, hogy mit tudtunk az adott helyzetből kihozni. Teysus vagy akármelyik Entitás sem tudja megjósolni a jövőt. Mindenképpen csak eredménye lesz, vagy megérte vagy nem, a következő kérdés, már csak az kinek?
*Jeso kijelentésén muszáj elmosolyognia, de csak diszkréten.*
- Ha tényleg csak rajtam múlna, akkor én lennék a legboldogabb egyén egész Lanawinban. Mivel nálam nincs limit.
*Közben Aria is rövidre zárja a témát, hiszen a férfi is ennyiben akarja hagyni.*
- A legfontosabbakra választ kaptam, és jó volt megint hallani ugyanazt a meglátást más kontextusban. Hiába telik el annyi év a legtöbben még mindig a két eshetőség közé van zárva, s azon kívül mást nem képes meglátni, még elméleti szinten sem.
*Hamarosan megérkezik Ark is, és bekapcsolódik a beszélgetésbe. Az akadékoskodása eddig sem hatotta meg, s most sem fogja.*
- Erre nem tudok mit felelni, csak annyit, hogy igazad van neked is, hiszen így is lehet nézni a dolgot, amit Jeso szintén így lát.
*Aria, sajnos nem elég pontosan tette fel a kérdést, ezért nem arra kapott választ amire igazán vágyott, habár jogos felvetés. Majd Ark néhány érdekességet elmond magáról.*
- Gondolom azzal egyetérthetünk, miszerint nem a halál a legszörnyűbb dolog, hanem ami közvetlenül előtte van, a kín a szenvedés és a fájdalom. Ha elég ügyesen játszol, egy idő után az áldozat, nem az életéért fog könyörögni, hanem a megváltó halálért. Annál szebb pillanatot aligha tudnék neked mondani.
*A gondolattól is már belebizsereg, de ha még most művelné az lenne mennyei igazán. Vajon megtalálják végre ezzel a közös hangot?*
- Most mi baj Lil? Valamit tudott a házigazda. Normál esetben ilyen beszélgetést sosem bonyolítanánk le. Azonban ami az egészben a legmeglepőbb, hogy eddig mindenki betartotta az alapvető szabályokat.
*Külön piros pont mindenkinek, mert nem egyszer tudták magukat türtőztetni. Az elfnek ez nem okozott gondot, mivel ez is mutatja, hogy milyen jellem, ha nem is az eszéről híres. (Egy kő aki öntudatra ébredt.)*