//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Majd a válladra állok, úgy ketten elég nagyok leszünk a feladathoz. *Vigyorog fel a nőre, közvetlen azután, hogy majdnem orra esik a gyengéd hátbavágástól. Jó tudni, hogy az óriás vele tart, mert egyedül tényleg irtózatosan nagy munka lenne - még akkor is, ha megannyi ismerősét hagyta hátra, akik talán egyetlen szavára utánajönnének.
Az egyik bereteszelt házhoz lép és egy egyszerű mozdulattal belöki az ajtaját. A deszkák legalább annyira tartottak rajta bármit is, mint neki a türelme a bentről kiáradó szaggal szemben. Azonnal elfintorodik; a rohadó, már-már komposztálódó zöldségeknek nem csak fanyar, de rendkívül intenzív szaga is van, amit lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Ráadásul ezeknél sosem tudni, hogy hol van a tettes, mert úgy áthat mindent, hogy azt távolság, fal vagy csont meg nem állítja.*
- Szereznünk kell egy kutyát... *Nyög fel, ahogy kézfejét orrának nyomva elindul befelé. Azok a dögök nem finnyásak, legalábbis nem annyira, mint ő és megtalálnák ennek a pokoli salátának a forrását. Maga a földszint amúgy szinte teljesen üres, egy kétszobás lakás, néhány törött székkel és egy összeroskadt asztallal. A rabló alapos munkát végzett, hogy a fosztogatáson túl tönkre is tegyen mindent, mert még az ágy egyik lábát is magával vitte, aminek azért nem túl sok értelmét látja még a tündér maga sem.
Átsétálva a másik szobába, amit régen fürdőszobaként használhattak, megáll az alig három lépés hosszúságú helyiségben. Félrerúg egy viharvert kabátot a padlóról, ami alól előkerül a várva-várt csapóajtó. Vagyis, a lejárat maga, mert a csapóajtó is hiányzik.* Rakhatnánk ide egy szőnyeget, csak hogy eredetiek legyünk. *Kacsint fel Nukra, de azért nem annyira belevaló, hogy gesztikulálás miatt elvegye jobbját az orrától. Leguggol, hogy a sarokban ott hagyott fáklyáját felkapja, majd az erszényébe nyúlva némi szöszmötölést követően meggyújtja azt. Majd... Majd szerez rendes gyertyákat vagy miket, most ezzel kell beérniük.
A lenyúló létrán lemászva egy lépcső tárul eléjük. Meglepően jó állapotban van, olyan széles, hogy két személy is elfér egymás mellett és a fokok is hellyel-közel egyforma magasságúak. A belmagasság alig három méter, ám egy kanyart követően egy meglehetősen tágas terembe jutnak, itt pedig a plafon egészen kitolódik négy és fél, majdnem öt méteres magasságba. A gyér fény mellett nem látni jól, de balra egy alig használt, sokfiókos szekrény várja őrként az érkezőt. Jobbra egy sor vassal megerősített faoszlop tartja a mennyezetet, középen pedig egy hosszú, akár tizennégy embernek is elég helyet adó asztal nyújtózkodik, egy-egy paddal és két, magas támlájú székkel a négy oldalán. A lépcső falán egy kandalló tátong üresen, attól balra pedig, egy újabb oszlopsoron és néhány üres boroshordón túl - ugyanis erre indul meg Naz is, tehát a fáklya fénye bevilágítja - nem csak a szag erősödik, de néhány ajtót is találni.*
- Azok ilyen egyszer-egyes szobák, pont elég két ágynak vagy egy nagynak. Négy darab van, meg egy mosdóhelyiség a végén. *Magyarázza, mert nem akarja továbbküldeni a nőt, ő már most is majd' megdöglik ettől a helytől. Itt már nem csak a zöldség, de valami más is illatozik, és talán ha eléggé körbenéznek, még egy rothadó holttestre is rábukkannak. A fiú aztán nem tétlenkedik tovább, elindul az asztal melletti, hosszú pad mentén. Innen látni, hogy a szoba tovább nyúlik egy nagy, üres térnek adva helyet - ezt elképzelni sem tudja, hogy mire használhatták, de párbajozni megfelelő lenne. Vagy akár részegen fetrengeni, néz hátra a válla fölött a hordókra. A kemény kőpadlón azért biztos nagyot lehet koppanni, de van az a mennyiségű sör, ami után az se fáj...*
- Hja. Elvileg valami nemes ficsúr építette, hogy ő majd nagy kalandor lesz, de aztán egyik este halálra itta magát. *Meséli Nuknak.* Az ő családjától vette meg a házat a Szakadt és ő passzolta le nekem, mert nem volt kedve szarakodni vele. Viszont ha újra találkozom vele, eskü szétrúgom a seggét, tudom, hogy ő rakta tele a helyet ezzel a szeméttel...