//A tekercs//
-Tudom, persze, hogy tudom. Könyvet keresünk, igen, egy könyvet. A Sitaor Harcos útja, ez a címe, a tanításokról szólóban többször is hivatkoztak rá. Abban lesz a harci nyelv, vagy valami kulcs hozzá. Azzal lefordíthatom a tekercsedet. Talán. Remélem. Nem tudom, de meg kell próbálni, mert nincs jobb ötletem és te sem mondtál okosabbat.
*Batora pislog. A férfi napirendre térni látszik korábbi kifakadása miatt, ami üdvös fejlemény.
~Talán nem hagy ott, ha baj lesz. Jaj, remélem, nem lesz baj!~
Séta közben folytatja a magyarázatot.*
-Sukodukopul egy orgazda, bizony, híres orgazda. Mindenki ismeri errefelé, mert neki mindene van. Amije nincs, azt megszerzi. De sokat kér érte, bizony, nagyon sokat és akitől nem fél, azt átveri. Nagyon gyáva, azt mondják és hatalmas testőrei is vannak. Én láttam egyszer, voltam nála. Munkát kerestem.
*Elhallgat és megrázkódik. Nagyon rossz emlékei vannak erről a próbálkozásról, fel is hagyott utána az ilyesmivel. Nem neki való a kétes alakoknak dolgozás, legyen szó akármilyen íróasztal mögötti munkáról.*
~Igazán nem bánnám, ha bennégne a boltjában, de nem ám!~
-Vigyázni kell nagyon. Nem láthatja, hogy gyenge vagy. Nem szabad, hogy azt higgye, gyenge vagy!
*Nagy szemekkel pislog Batora és nyomatékosításképpen a ruhája ujját húzogatja. Kicsit belelovalta magát a beszédbe, kicsit zavartan engedi el a szerzetest. Felnéz és látja, hogy elérték a megfelelő sikátort. Bepillant és látja az ajtót, előtte egy jó két méteres orkkal, aki kezében egy husánggal ácsorog. Gondolkozás nélkül lép Bato mögé, onnan mutat arrafelé.*
-Ott van. Oda megyünk.