Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 338 (6741. - 6760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6760. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-17 19:42:21
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Lauwirra Tyilaria háza//
//Farkas és a Bárány barátsága?//

*Nincs meglepve, hogy ennyire ki van merülve a kis csöppség, de most a mai napon a "démon" támogatását élvezheti amiben csak akarja (vagy épp amire a lény tud gondolni), mivel nagy valószínűséggel ha újra találkoznak, már nem lesz ilyen szerencsés. Ilyen csupán egyszer fordul elő az életében.

Sajnos hiába beszélt a tündérke fejével, lehet fel sem tudja fogni az elhangzottakat.
Az apróság egy hangot nem ad ki egész végig, amit végül is meg is ért, így tényleg nem kap megerősítést, hogy mégis mi jutott el az agyáig. De jobb is, hogy nem hallja, mert akkor biztosan felrobbant volna az idegességtől, miszerint továbbra is "élet" megvonáson töri a pici buksiját.
Lehet egyszer tudott hatni a szívére, viszont Ariának ezt a napot be kell tudni egy veszteségnek, egy sikertelen vadászatnak, bárhogyan is nézzük. Mofiban ez pedig sosem fog tudatosulni. Ez pontosan ugyanaz a helyzet, ha egy hajléktalant egyszer megszánunk az oké, hiszen ennek hála az illető még egy napot ki tud húzni, ám ha minden egyes kolduson megesik a szívünk, és akár többször is, akkor annak az lesz az eredménye, hogy mi is közéjük fogunk tartozni, mert elfogy a pénzünk. Ez az egész éjszaka csupán bajt hozott a fejére, de nem várhatja el egy "áldott jó lélektől. " Tyilaria ez ellen nem tud mit tenni, ragadozó, jobban mondva LÉLEKRABLÓ. Mint, ahogy a farkastól sem lehet elvárni, hogy vegetáriánus legyen, így a lénytől sem lehet megvonni, ami a lételeme. Habár annak biztos örülne Aria, hogy Mofi nem beszél róla senkinek, azonban arra roppantul kíváncsi lenne, miszerint meddig marad lakat alatt a szája ez ügyben? _Titok addig marad titok ameddig a titok, titok marad. _ Furcsán hangzik az egész ez tény, de a lényeg csak egyszer kell kitudódnia, vagy egy harmadik félnek meg tudnia, valamilyen úton módon.

Viszont ezen elég akkor gondolkodnia, mikor erre kerül a sor. A fürdésnél, mindenre odafigyel, nehogy valami baja essen a másik félnek. Érzi, hogy nagy erőtlen Mofeta, így természetesen ekképpen is áll is hozzá, nem hagyja elmerülni a vízben, hanem igenis tartja biztosan. A lefekvéssel sincs semmi gond, de remélhetőleg egy kis pihenés ismét új erőt biztosít mindkettőjüknek a követező naphoz.

Hamarosan eljön másnap. Aria ébred fel elsőként, szépen óvatosan lecsavaródik az "angyalkáról" nehogy felébressze. Azért egy takarót ráterít a fedetlen testére, utána kimegy a szobából.*
~ No azt hiszem ideje visszaváltoznom, ha már úgyis útnak indulunk.~

*Egy kis időt igénybe vesz, mire ismét az elf testében van jelen. Ahogy ez megtörtént el is kezd készülődni. De előtte reggeli. Készít egy tojás rántottát és mellé pirítóst.*


A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.17 20:20:56

6759. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-17 15:31:28
 ÚJ
>Ostävia Wanahed avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Távol a falkától//

- A harccal és az ésszel nincs gond, te csak taníts! *Mondja és lassan elhalad az első, rogyadozott épületek mellett. Közben eltakart szemeivel szuggerálja a pipát Helias kezében. ~Milyen rég volt már...~ Aztán elkapja róla a tekintetét, reméli nem keltett feltűnést.*
- Igen, az jó lesz. *Mosolyog haloványan, talán nem is látja a másik. Egy pillanatra mintha erősebben szúrt volna valami a tüdeje mögött, de inkább elhessegette a gondolatot.*
- Lehet, igen, hogy csapda. Mindenesetre majd óvatosan megyünk. Talán öt napja voltam a folyóparton, akkor láttam nagy állatnyomokat, de nem szenteltem neki különösebb figyelmet. Bár szerintem azok a nyomok kisebben voltak, mint egy Wargé. De majd meglátjuk. *Szeme ismét elidőzik a pipán, de aztán a házakat és az embereket kezdi figyelni. Csuklyája épp eléggé takarja őt ahhoz, hogy ne lehessen látni mindennapos életunt fejét, és hófehér haját. Régen mindenki elítélte őt érte, sokan úgy tartják, hogy árulók születnek ilyen hajszínnel.*

6758. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-17 14:46:17
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Lauwirra Tyilaria háza//
//Farkas és a Bárány barátsága?//

*A szörnyeteg szavai immár csak zúgó morajlásként jutnak el a tündérke tudatához. Rettenetesen kimerítette az, hogy meggyőzze a rémet arról, hogy miért is hagyja őt életben, és szinte az ájulásig elhasználta minden erejét. Talán még az is szerepet játszhat abban, hogy ennyire elfáradt, hogy pár másodperc elteltével az eredar által adott varázsital hatása is elmúlik, ezzel drasztikusan csökkentve a csöppség erejét, amellyel kapaszkodhat az ébrenlétbe, és abba, hogy tudatánál maradjon. Persze az elcsigázottság inkább lelki, mint fizikai, bár az is felettébb megviselte, hogy hosszú másodperceket töltött a kígyó szájában. Jelenleg Aria úgy mozgathatja a tündérkét, akár egy játékbabát, egy rongybabát, és a szörnyeteg hatalmas ereje ezt bizonyára lehetővé is teszi számára. Mofi nem bólint, még a szemeivel is csak ímmel-ámmal mutat beleegyezést abba, hogy a lény megfürösztheti, ám egyáltalán nem is ellenkezik. Beletörődik abba, hogy azt kell tennie, amit az eredar akar, ahogyan bele kellett törődnie abba is, hogy meg fogja enni ahhoz, hogy kiszabadulhasson. Amíg a víz melegszik, a kígyó könnyedén leteheti valahova, vagy akár tarthatja is, farkát köré csavarva. Mofi mindössze halkan piheg, mintha aludna, ernyedten csüng fogvatartója közelében, ám végig figyeli, és megpróbálja felfogni a körülötte történő dolgokat. Megérti, hogy a rém most újra olyan kedves hozzá, mint előtte volt. Megérti, hogy ismét törődik vele, gondoskodik róla, mintha helyre akarná hozni a hibát, amit elkövetett. Nagyjából tudja, hogy mi történik körülötte, csak éppenséggel érteni nem érti.*
~Mit akart ezzel? Valakitől elvenni az élni akarás érzését? Látni, hogy mindent feladok, és beletörődöm a sorsomba? Miért? Szeretne valakit, akiről tudja, hogy nem fél tőle. Aki mellette marad. Csak társaságra vágyik. Megértésre. Szegény Aria Kisasszony!~
*Nincs teljesen magánál, és a gondolatai sem teljesen tiszták, ám legszívesebben viszonozná az ölelést, amelyet a kígyó nyújt neki. Ölelésnek érzékeli, és most már a gondoskodást is óvó, féltő törődésnek, amelyet kiérdemelt azzal, hogy megértette a rémet.*
~Mindenkinek csak ennyi kell. Hogy megértsék. Senki nem teljesen gonosz... nincs fekete... igazam volt... nekem volt igazam...~
*Bárgyú mosoly terül el az arcán, és megpróbálja legalább addig felemelni a fejét, hogy hálás pillantását a szörnyetegre vethesse. Meg akarja nyugtatni a kígyót, ám a beszédhez még túl fáradt.*
~Ne aggódjon Aria Kisasszony! Senkinek nem mondom el a titkát. Senkinek! És még haza is visz. Vigyáz rám. Megígérem, hogy meg fogom látogatni, és közösen kitalálunk valami megoldást, hogy senkit ne kelljen megennie. Biztos vagyok benne, hogy aki ilyen kedves, annak jár egy másik lehetőség is. Így kell lennie!~
*A fürdetést bármifajta ellenállás nélkül tűri, és bár néha-néha egy megkezdett mozdulat jelzi, hogy próbál segédkezni, a keze mindig visszaereszkedik, és még a fejét is alig bírja a víz felett tartani, ha a kígyó nem segít benne. A nyugodt, és legfőképpen megnyugtatónak szánt mosoly azonban továbbra is le sem törölhető az arcáról. Ennél nagyobb biztonságban régen érezte magát. Az egyetlen teremtmény, aki jelenleg árthatna neki, pont ő védelmezi odaadóan, és neki ezt valahogyan viszonoznia kell. Nem hazudott, és még mindig segíteni szeretne a szörnynek.*
~Ne aggódjon Kisasszony! Legyőzzük az éhséget. Ketten együtt! Nem fogom magára hagyni, megígérem. Most is sikerült! Sikerült, ami nekem nem sikerült volna. Nem lélegezni. Büszke vagyok Önre, Aria Kisasszony!~
*A ruhátlanságát már észre sem veszi, és ahogyan a feje a párnát éri, szinte azonnal elalszik. Egy hatalmas lény védelmezi őt a testével, aki legyőzte saját vad, gyilkos ösztöneit, és átlépve önnön korlátait, életben hagyta. Az eredar védelmét érzi maga körül, és olyan szintű nyugalom száll rá emiatt, amit régóta nem érzett, ez pedig hosszú idő óta a legnyugodtabb álmokat biztosítja a számára.*

6757. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-16 23:46:36
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Lauwirra Tyilaria háza//
//Farkas és a Bárány barátsága?//

*A múlt történéseit egy tollvonással lehetetlen eltüntetni, ez tény és való, de valahogy szeretné valamilyen szinten kárpótolni a kis csöppséget. Amennyiben lehetséges akkor a támasz szerepét Aria biztosítja, látja és érzi is, hogy mennyire remeg, mint a nyárfa levél. Pedig olyan mutatványt vitt véghez amire bárki elismerően csettintene. Egyes egyedül élt túl egy szörnyeteget.*
~ Hihetetlen, hogy nem érzek jelen pillanatban késztetést, hogy megegyem. Ezek szerint tényleg van benne valami különleges, és nem ok nélkül éreztem.~
*Apró érintésekkel leülteti, a földre.
Érzi Mofetán, hogy a nyál már kezd egy kicsit csomósodni rajta, amitől jobb lesz minél előbb megszabadulni. A ruha miatt meg nem kell aggódni, azt majd másképpen megoldja, és nem fog fázni egy csöppet sem, viszont egyelőre erről csak később.*
- Előtte engedd meg, hogy megfürdesselek. Gyengéd leszek.
*Amennyiben nem tapasztal semmilyen ellenállást ehhez a művelethez, hozzá is lát egyből. (Még mindig az eredeti alakjában van, de lényegi dolgokon nem változtat.)

Szerencsére, nem kell kimenni a kútra vízért, mert a fürdőszobában még van annyi pont, hogy a tündérkét, kellemesen meg tudja fürdetni. Begyújt a kályhába, és melegíti is a vizet rajta. Ellenőrzi a hőmérsékletet, és amint eléri a kellő melegséget, rögtön megszabadítja az átázott ruhától az apróságot. Miután végzett a vetkőztetéssel, óvatosan a karjaiba megfogja utána beleteszi a vízbe de csak szépen fokozatosan, nehogy megijedjen a Mofi pofi, vagy esetleg, ne legyen kellemes a víz érintése. Szappant előveszi, és elkezdi megmosni mindenhol. Fentről lefelé halad. Mintha csak egy újszülött lenne, úgy bánik vele.*
~ Kár hogy csak a rossz emlékek fognak benne megmaradni. DE ezt nem tudhattam előre, nem láttam a fejébe.~
*Próbál mentegetőzni magában, viszont már tudja, hogy úgy sem fog megbocsájtani neki, és nagy valószínűséggel hamarosan ismét visszakerülhet a világába, ám ezért a mondatért már megérte.*
- Remélem tudod, hogy nem lehetünk így örökre. Sajnos ez a helyzet ebben a fomában nem maradhat, mivel ha még lehetséges, az életről nem akarok lemondani, arról nem is beszélve, misszerint képtelen vagyok akármivel beérni. Gondolom ennek tudatában-
*Nem fejezi be a mondatot, mert hallva még fájóbb lenne.*
- Ígérem, holnap hazavisszlek.
*Csupán egy éjszakáról volt szó, s ehhez mérten áll a dolgokhoz.

Amint végez a szőkeség testének átsikálásával, egy kis szappant felold vízben, majd a hajával folytatja. Jól átdörzsöli, azonban nem akar kellemetlenséget okozni. Hajmosást kétszer megismétli majd a habot eltávolítja bő vízzel.

Jöhet a szárítkozás, kiveszi a vízből majd Aria a farkával stabilitást biztosít Mofetának az állásához. Elővesz egy nagy törölközött, és gyengéden végig húzza rajta mindenhol. Utána a vizes hajat jól átdörgöli, mert nem lenne jó ha megfázva.*

- Készen is vagyunk. *Mondja egy szomorkás mosollyal. Hiszen nincs még egy pizsamája a tündérke számára, és más amit rá tudna adni. Illetve az is bántja, hogy hamarosan könnyes búcsút kell venniük egymástól.

Közben a szárítófogasra teszi a törölközött kiterítve.*
- Egyet ne feledj el, kedveském! Csak akkor ismerheted az igazi oldalamat, amikor jól lakott vagyok! Amint éhezem ezt a tudatállapotot már nem tudom fenntartani ezt jegyezd meg egy életre, mert akkor különösen nem fognak eljutni a szavaid hozzám!

*Lehet nem a legjobb elringató szöveg, ámde ezzel azt akarja mondani, hogy többé ne keresse fel. Szívesen maradna a szőkeséggel, azonban bárhogy is szépítjük a dolgot, a farkas és a bárány nem férhet meg egymás mellett.

Ölébe kapja a kis csupasz Mofetát, és bemegy a kis szobába vele, s lefeküdnek együtt az ágyra. Aria a farkával bebugyolálja, mintha csak egy nagy hálózsák lenne, ahogy mozgolódik a kis tündérvirágszál, úgy igazítja kényelmesebbé, gyakorlatilag követi a mozgását, hogy a lehető legkényelmesebb pózban helyezkedhessen el.*
- Jó éjt, Angyalkám. *Egy csókot lehel a tündérke buksijára, és ha minden jól megy akkor reggelig fel sem ébrednek.

Ja, és persze a szobában még ég az olajlámpás, de az másnapra ki is fog aludni.*


A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.17 00:14:35

6756. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-16 22:30:39
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Lauwirra Tyilaria háza//
//Farkas és a Bárány barátsága?//

*Furcsa mód most, hogy a veszély úgy tűnik elhárult, sokkal kevésbé érzi magát biztonságban a tündérke, mint addig, ameddig csak a halál és a megmenekülés közül választhatott. Most már nincsenek előtte ilyen tökéletesen körvonalazódott lehetőségek, és az ismeretlen sokkal ijesztőbb a számára. Az egész cselekménysorozat talán pár perc alatt lezajlott, és az összes teher most borul a szárnyas kereskedő vállára. Újfent meg kell támaszkodnia valamiben, és ha szeretne, akkor sem tudna elszaladni, hiszen apró lábacskáiban semmi erő nincsen, és úgy remegnek, akár a kocsonya. Szeretne köszönetet mondani a kígyónak, amiért elengedte, és hálásan fel is pislant a hatalmas szörnyetegre, de hang nem jön ki a torkán. Nem tud megszólalni, és nem tudja, hogy mit mondhatna ezek után. Az a kis bátorság, ami akkor lángolt benne, amikor az életéért kellett küzdenie, most egy pillanat alatt kiapad és eltűnik. Úgy érzi, hogy bár a kígyó elviekben idáig fenyegette azzal, hogy megeszi, most pedig választás elé állítja, ám ez csak látszólagos. Azt kell tennie, amit mond, különben könnyedén meggondolhatja magát. Abban is biztos, hogy ezen az éjszakán már nem mer elaludni, kivéve persze, ha pár percen belül összeesik a kimerültségtől, amelybe az események láncolata sodorta szegénykét. Mivel a rém külön kihangsúlyozza, hogy vele együtt akar aludni, így még egyértelműbbé teszi, hogy nem kívánja elengedni maga mellől. Még mindig csurom nyál, ami lassan kezd rászáradni a ruhájára, a bőrére, a hajára, így még gusztustalanabb szagot árasztva magából. Megmukkanni sem mer ugyan, de erőtlenül bólint, igyekezvén nem hirtelen mozdulatot tenni. Még mindig fél a rémtől, ám az, hogy az eredar képes volt úgy dönteni, hogy nem eszi meg, kissé megnyugtatja. Ettől függetlenül az átélt események hirtelen tudatosulása nyomot hagy benne, és most, hogy már elgondolkodhat rajta, összegezheti és felfoghatja, nagyobb sokként éri, mint amikor átélte őket.*
– Igen... köszönöm...
*Csak ennyire futja, ezeket a szavakat is nagyon halkan, szinte nyöszörögve ejti ki. Úgy tűnik most a kígyó segítségére lesz szüksége ahhoz, hogy elmozduljon arról a helyről, ahova az letette, hiszen jelenleg annyira leblokkol és megtorpan, hogy önmagától nem lenne rá képes, sőt, talán semmire sem.*

6755. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-16 22:01:09
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Lauwirra Tyilaria háza//
//Farkas és a Bárány barátsága?//

~ Ezt nem tudom elhinni. Tényleg ezeket Ő mondta ki?~
*Mégis csak van valami abban a lélekben, hiszen egy állat ösztönösen ragaszkodik az élethez, így tőle ilyet kérni lehetetlen, arról nem is beszélve, hogy nem igen tudnának beszélni közös nyelven.*
~ Tényleg ekkora különbség van élet és élet között?~
*Aria eddig a "kétlábúakra" csupán élelemforrásként gondolt, de így Mofeta kijelentésével, egészen más értelmet nyer.

Egy ideig le tud mondani az élet örömeiről, de örökre képtelen, hacsak meg nem kötötte volna azt a paktumot Mofetával, de az úgy néz ki elmaradt. (Egy élet egy másik életért cserébe. Sajátja és tündérkéjé)

Miután az utolsó kérdésére is választ kap, teljes mértékben elengedi az apró kis teremtést, de egyelőre még nem mond semmit, amennyiben nem rohan el, akkor egy igen "komoly" kéréssel fordul a másik fél felé.*
- Öhm. *Aria lett most zavarban, mert nem tudja hogyan folytassa, hiszen ösztönösen továbbra is kívánja az előtte álló lelket, ennek ellenére mégis elnyomja ezt a vágyat. (és nem kell attól félni, hogy reggelre elveszti az eszét)*
- Ismét megkérdezem Mofi kisasszony. Volna kedve a hátralévő éjszakát velem tölteni, és EGYÜTT aludni? Ígérem, viszsza fogom magam, de csakis a te kedvedért.
*Őszintén szól a másikhoz jól hallható, és ameddig tud parancsolni magának addig kihasználja ezt a helyzetet.
Ám nem várhatja el a másik féltől, hogy megbocsásson neki, ám ha kiszalad az ajtón azt is megérti, s nem megy utána, a döntés az ő kezében van. (Habár az éjszaka kellős közepén Aria sem rohanna ki csakúgy, de ez már nem az Aria gondja.)*

6754. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-16 21:10:29
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Lauwirra Tyilaria háza//
//Egy élet értéke: Ítélet//

*Még Mofi sem tudja elhinni, hogy az utolsó gondolata sikerre vezet. Ahogy a kígyó kéri, hogy ismételje meg a szavait, azonnal elhadarja újra szóról-szóra ugyanazt, amit mondott.*
– Önnek is ennie kell, Tyilaria Kisasszony. Mi is eszünk húst. Teljesen megértem, hogy éhes. Remélem, hogy finom leszek.
*Szerencsére a stressz segíti a gondolkodásban, ráadásul mivel ez volt az utolsó reménye, jól meg is jegyezte, hogy mit mondott, így sikerül pontosan újra elszavalnia a dolgot. Amikor végre a talajt érzi a talpa alatt, nagy önuralmat gyakorolva meg sem próbál elszaladni. Tudja jól, hogy a kígyó biztosan gyorsabb nála, és utolérné. A második kérdésre már nehezebb ugyanolyan őszintén felelnie, hiszen nyilván bánná, ha a szörny megenné, éppen ezért igyekszik úgy fogalmazni, hogy ne hazudjon. Még mindig sajnálja a kígyót, és ez segít neki rengeteget.*
~Ha igaz amit mond, akkor tényleg nem tehet mást. Nekem is kell lélegeznem, és ha hirtelen valami gonosz mágia miatt minden lélegzetvételemnél meghalna valaki, akkor sem tudnék nem lélegezni. Olyan szomorú ez az egész!~
*Ettől függetlenül persze felettébb örül annak, hogy félig-meddig már szabad, így ragaszkodik a megkezdett stratégiához.*
– I-igen, tudom. De azt hiszem megértem a helyzetét, Aria Kisasszony. Ön is csak szeretne tovább élni, és nem szenvedni az éhségtől.
*Nem akar túl sokat beszélni, nehogy elrontsa amit már sikerült elérnie. Nem teljesen tudja, csak sejti, hogy mivel lepte meg az eredart, innentől kezdve pedig már maga a rém adja a szájába a szavakat, a tündérke pedig csak bólint.*
~Igen. Feltételek nélkül. Úgyse én vagyok az, aki a feltételeket szabja, ezt az előbb mondta. Nem értem. Egyáltalán nem értem! Az önfeláldozás lenne a lényeg? Erre szeretett volna megtanítani ezzel az egésszel?~
*Idegesen mocorog egy helyben, várva, hogy mit is lép a kígyó. Még mindig fél, ám már tényleg felvázolta maga előtt is a két lehetőséget. Vagy meghal, vagy a szörnyeteg elengedi, és az egész csak tréfa volt.*

6753. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-16 20:51:29
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Lauwirra Tyilaria háza//
//Egy élet értéke: Ítélet//

*Aria, már épp neki kezdene a táplálkozásnak, viszont Mofeta továbbra se hagyja abba, de még mindig rimánkodik az életéért. A szörnyeteg nem is nagyon foglalkozik vele, hogy min sopánkodik a "kaja", nem tudja meghatni egy fikarcnyit se. A lényeg hogy "méltó" helyre fog kerülni és kész. Megemeli a tündérkét, utána a szájához emeli, ahol már a "halálszaga" biztosan megcsaphatja az orrát.

Ám pár pillanattal később valami értelmeset is kinyög a csöppség a száján, vagyis jobban mondva olyat hall amit eddig soha senki nem mondott Tyilariának ez idáig! A megvesztegetés minden formáját hallotta, ám ez mindig leperget róla.*
- Tessék? Hogy is mondtad? Ismételd meg!
*Nem hisz a fülének azt hiszi rosszul hallotta, pedig jó hallása, és akarva akaratlanul leteszi a földre szépen lassan mintha egy hímes tojás lenne, és lazít a szorításon.*
- Azt mondod, hogy nem bánnád, ha megennélek? Ugye tudod, hogy az elmúlás a részszedről nagyon fájdalmas lesz?
~ Én meg ugyanennyire élvezni fogom.~
*A tündérkosztot kóstolni már kóstolta, legalábbis ami Mofit illeti, és az elsőosztályú volt, de ennél tovább még nem jutott, "SAJNOS."*
- Így minden feltétel nélkül éltetnél engem?
*A kis kereskedőnek, jött az utolsó pillanatban a szikra, amivel tényleg megtudta lepni a nem e világi lényt.

Kíváncsi tekintettel fürkészi a lány válaszát. DE VIGYÁZZON HA HAZUDIK akkor a fekete sötétség várja, és azt úgyis tudni fogja!*

6752. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-16 16:24:00
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Lauwirra Tyilaria háza//
//Egy élet értéke: Ítélet//

*Mofi minden okosságát beveti, hogy kiszabaduljon, és meggyőzze a rémséget arról, hogy nem szükséges őt elfogyasztania. A végére már annyira beleéli magát, hogy egy pillanatra el is felejti, hogy miért is üzletel éppen. Ezért is éri hatalmas döbbenet akkor, amikor a szörny elutasítja az ajánlatát. Annyira büszke a beszédére, hogy mér egy kis sértettség is végig fut az arcán, amikor megtudja, hogy mi is történik majd.*
~Nem én értékeltem túl magam! Én csak élni akarok! Te mondtad! Te mondtad! Mégis mit akarsz tőlem?!~
*Továbbra is úgy gondolja, hogy a lény csak meg akarja ijeszteni. Kétségtelen, hogy ezt nagyon eredményesen teszi, hiszen a tündérke halálra van rémülve, ám abba a gondolatba, miszerint ha tényleg meg akarta volna enni, már rég megette volna, még mindig kapaszkodik.*
~Levegő. Mint a levegő. De hát én nem szívom el más levegőjét! Attól, hogy én levegőt veszek, még másnak ugyanúgy jut! Én nem bántok senkit!~
– NEM!
*Sikít fel a szárnyas piciny kereskedő. Abban reménykedik, hogy amíg vitatkozik az eredarral, addig időt nyer, és még kitalálhat valamit.*
– Nem mondtam semmi ilyet! Senki ne haljon meg!
*Nem is érti, hogy miből szűrte le ezt a kígyó, de így legalább valamire válaszolhat is.*
~Semmit nem bántam meg. Nem rohantam volna-e el. Gondolkodj, Mofi, gondolkodj! Mit mondott még?! Senki nem mondana le önként az életéről. Igen!~
*Vesz egy utolsó nagy levegőt, megpróbálja megnedvesíteni az ajkait, nyelni egyet, hogy beszélni tudjon, és megpróbálkozik a legutolsó lehetőséggel, ami még az eszébe jut.*
– Nem bántam meg semmit! Önnek is ennie kell, Tyilaria Kisasszony. Mi is eszünk húst. Teljesen megértem, hogy éhes. Remélem, hogy finom leszek.
~Ne legyél érdekes! Azt mondta, hogy senki sem adja oda neki önként magát. Mi van, ha én igen? Akkor mit csinál? Kérlek szépen! Mondd, hogy olyan vagy, mint a macska, és csak akkor eszel, ha játszhatsz előtte az étellel! Kérlek szépen!~

6751. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-16 15:18:58
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Lauwirra Tyilaria háza//
//Egy élet értéke: Ítélet//

*Pedig Mofi jobb ha beletörődik sorsába. A halott már nem térhet vissza az élők sorába. Az, hogy miért nem támadott rá már hamarabb? Ennek megvannak az okai. Ám ezt a tündérke ebben a formában sosem fogja megtudni. Ha olyan egyszerű művelet volna, akkor tényleg így történt volna ahogy a fejében megfogalmazódik. A másik, ami a szegénynegyedi házát érinti, egy jól eldugott részén található, így annyira nem lesz egyszerű eset rátalálni, amúgy is jönnek mennek a különböző fajúak összevissza. Emiatt fölöslegesen aggódni. Arról pedig kénytelen lemondania Mofinak, hogy mindent meg lehet oldani békésen is. Tyilaria lenne az első aki tudná a receptet erre, ám a hosszú gondolkozás árán sem jött még rá a megoldásra.
A csöppség nem is tudja, hogy az egész pont a fordítottja, ahogy az pici buksijában, lezajlik.
Közben valami érdekeset vesz észre Aria.*
~ Hm. Érdekes nem hazudik? Semmi jel nem mutat erre.~
*A tündérke, reakciói továbbra sem változnak, így muszáj arra gondolkodnia, miszerint az igazat mondja. A félelem csodákra képes valljuk be őszintén, egy igazi hazugságvizsgálónak be lehet tudni.
Nem reagál szóban Mofeta előbbi kijelentésére, csak meglepődik, viszont egy cseppet sem a "jósága" miatt szakította félbe az evést, előbb vagy utóbb kénytelen lesz szembenézni a valóssággal. Vagy akkor fog tudatosulni a szőkeségben, amikor már emésztődik? Ezen ne múljon, ezt a problémát, könnyedén lehet orvosolni, és nincs semmi ami ellen küzdenie kéne, legalábbis ami a démont illeti.
Közben elmélázik a saját kritériumain, mivel ilyenkor mindennel előhozakodnak az áldozatok.*
~ Ez végül is jogos, nem te fogod diktálni a szabályokat, szóval a legutolsó kérés tényleg értelmetlen volt.~
*Hamarosan, ennek a hibának nyoma sem marad, legalábbis Mofi részéről.*
- Amikor a hallál nézel szembe, akkor a valódi éned kerül a felszínre. Ezért is vagyok kíváncsi, arra, hogy ebben a helyzetben, mit tudnál nekem kínálni, vagy épp mennyire redukálod le magadat előttem. Közben még egy dologra felhívnám a figyelmedet. A döntés az én kezemben, hogy elfogadom vagy sem.
*Miután ezt mind elmondta, a kis kereskedőt máris izgatottan hallgatja. Az elején még ördögi vigyorral figyel némán, ámde mondatról mondatra egyre szigorúbb a tekintete. Ilyenkor nagyon örülne, ha a birtokában lenne a gondolatolvasás, hiszen ettől az egésztől megkímélhette volna saját magát. Habár amit tudni akart, azt megkapta.*
~ TESSÉK? Ez még annál rosszabb amit eddig hallottam, gyakorlatilag a semmit ajánlotta fel. Utoljára faljam fel? Ez lehetetlen, vagy engem néz ostobának?~
*Végre Mofeta befejezi az unalmas beszédet, és a szörnyeteg szépen sorban végig megy az érvein.*
~ Talán vele, még alku képes is lettem volna, de ezek után? Ugyanolyan közönséges akkor meg nem tök mindegy?~
*Aria eddig azt hitte, hogy valamit meglátott ebben a halandó lélekben viszont a szavak hallatán most már bizonyítást nyert, hogy igenis tévedett. No nem baj, most szembesítheti az igazsággal. *
- Azért akarlak megenni, mert ugyanolyan szükségem van rád. *Szándékosan mondja úgy ahogy, hiszen, most a tündér esedezik az életéért. Továbbá senkit sem vesz egy kalap alá, mindenki különbözik a másiktól.*
- Mint ahogy neked a levegőre, remélem nem kell ecsetelnem, miszerint rád nézve mennyire nem egészséges, hacsak tíz percre megvonnám tőled.
~ Azért ne szállj el annyira magadtól picinyem, úgy, hogy már ki is mutattad a fogad fehérét. Jó falat leszel az már szent igaz, de semmi több.~
- Ezt miként értsem, hogy nem fogok még egy ilyen finom falatot enni? Vehetem úgy, hogy túl értékeled a saját életedet, másokéval szemben? Elárulok egy titkot. A világ minden kincséért sem mondanék le rólad, és igen abban is biztos lehetsz, ameddig van lehetőségem addig annyi lelket kebelezek be amennyit nem szégyellek. Eddig azt hittem, te leszel a mérvadó, ámde nekem is megvannak a szükségleteim.
*Sajnos Mofeta nem ajánlott semmit, csak kérte őt egye meg utoljára a szörnyeteg. Nincs azzal tisztában a kereskedő, hogy előbb dobná fel természetes úton a bakancsát, mire ez bekövetkezhetne. Különben is mások nem ugyanezt mondanák? Akár egy másodperccel is, de tovább élhessenek? Foggal körömmel kapaszkodnak abba ami úgyis mulandó, ennek ellenére senki sem mondana le a másik javára. Ilyenkor hol az önfeláldozás? Ja persze, ha névtelenül hagyják el a világot, akkor már nem annyira kecsegtető a dolog.*
~ Ha elég komolyan vetted volna akkor érted mindenkiről lemondanék. Amennyiben TÉGED megehetlek, miközben másokat hagyjak békén; még ebbe is belementem volna.~
*Direkt nem mondja ki hangosan, ami elmúlt az elmúlt. Megadta neki a lehetőséget a másiknak, viszont elfuserálta, ez ellen nincs mit tenni.*
- Szóval MINDEN halandó társad haljon meg érted. Mindent értek, világos, világos.
*Talán jobb lett volna ha fordítva gondolkodik.*
- Arról nem is beszélve mégis hogyan akarsz segíteni? Több telet éltem meg, mint te valaha is fogsz!
~ Amíg le nem nyellek, remélem arról nem fogsz prédikálni, hogy MAJD TE megtalálod a megoldást, mert akkor előtte biztosan fel is koncollak.~
*Ájulásig kínozná a kis teremtést, utána pedig a többit a "természetrendjére" bízná.*
- Remélem semmit nem bántál meg idáig. *Egy alattomos mosolyra húzza a száját.*
~ Jó étvágyat.~
*Innentől hiába mond bármit is, a vég immáron elkerülhetetlen. Nem lesz túl kellemes a tündérkének az utolsó pillanatok, de ez van. Az Ariára hatványozottan igaz rá, hogy ő csak a mának él.*


A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.16 15:35:08

6750. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-15 22:06:50
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Lauwirra Tyilaria háza//
//Felvilágosítás//

~Lehetetlen? Mi lehetetlen? Miért lehetetlen? Nem adhatta fel a reményt! Hallottam a hangjában, hogy nem egy vérszomjas szörnyeteg. Ebben teljesen biztos vagyok! Ha az lenne, akkor megehetett volna már a tisztáson is. Ott sem látta senki. Miért hozott a saját házába? Ez butaság! Ha valaki látta, hogy ide jövünk, akkor elmondhatja a Thargoknak, ha kérdezősködnek. Ha eleve ez lett volna a szándéka, akkor nem hozott volna ide, mert a házat könnyen összeköthetik vele. Igen! Biztosan nem ez volt a szándéka, csak a szörny forma mondatja ezt vele.~
*A tündérke fejében villámgyorsan cikáznak a gondolatok, ahhoz azonban foggal-körömmel ragaszkodik, hogy mindig van megoldás, méghozzá békés megoldás, bárkinek a megevése nélkül. Nem tud abba beletörődni, hogy egyetlen esély létezzen, és nem is akar. Ahogyan az eredar kéri, a szívére is teszi a kezét, és a tőle telhető, ebben a helyzetben a hangjából kihozható legnagyobb magabiztossággal szólal meg.*
– Egészen biztos vagyok abban, hogy nem rohantam volna el csak azért, mert így látom. Nem rohantam el sem óriások elől, sem nagy farkasok elől, sem senki elől, aki nem akart egyértelműen bántani.
*Az, hogy sikerül meglepnie a szörnyet, és megakasztani abban a szándékában, hogy elfogyassza őt, azonnal a kígyó szíve mélyén rejtőző jóság egyértelmű megnyilvánulásának tudja be. Biztos abban, hogy hatnak rá a szavai, és igazából ő sem akarja megenni.*
~Küzdjön ellene, Tyilaria Kisasszony! Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog!~
*Ám ez a helyzet is gyorsan megváltozik, amikor a lény hangszíne és magatartása jóval borongósabbra válik. Mofi ennél jobban már nem tudja magát összehúzni, de a szemeit összeszorítja, és csak akkor nyitja ki újra, amikor a kígyó felszólítja a beszédre. A tündérke még önmagának is hazudik, hiszen átfutott ugyan az agyán az, hogy mást hoz maga helyett, most azonban, hogy ezt a kígyó szájából hallja, már megremeg a borzadálytól, és azonnal tiltakozni kezd.*
– Micsoda?! Semmi ilyesmire nem gondoltam! És... mivel tudnám én Önt megfenyegetni?
*Még ebben a tragikus helyzetben is igen megmosolyogtató a gondolat, hogy a csöppnyi tündérke fenyegetné a hatalmas eredart. Bár Mofi nem mosolyog, de ez azért tényleg nem merült fel benne.*
~Most légy okos, Mofi! Ebből akarsz élni! A meggyőzésből! Most tényleg az életed múlik rajta!~
*Elég idő telik el ahhoz, hogy a tündérke felfogja, innen tényleg nincs más menekvés, csak az eszével juthat ki a csávából. Azon, hogy pánikoljon és elájuljon, már túl van. Ennyire közel még soha nem került a halálhoz, ám nem akar beletörődni. Az utolsó, fenyegető megszólalástól pedig annyira megszeppen, hogy rimánkodni sem mer. Általában másra bízza a saját védelmét, így amikor történik valami, nyugodtan pánikolhat és elájulhat, hiszen van, aki megvédi. Most azonban egyedül van, és az, hogy nem nagyon van vesztenivalója, furcsa mód magabiztossá teszi. Bíznia kell abban, hogy sikerülhet kiszabadulnia, hiszen ha nem teszi, akkor már halott is, még mielőtt a szörnyeteg bekebelezné.*
~Jusson eszedbe valami! Mit tanultál a kereskedésről? Mi segíthet most?! Ha hallal kereskedsz, akkor ne tanítsd meg a vevőidet horgászni. Ez az!~
– Ha... ha engem meg tetszik enni, akkor semmi nem változik. Megint megéhezik majd, és megint keresnie kell valakit. Ha... miért szeretne annyira engem megenni?
~Láttam, hogy meglepődött. Többször meglepődött! Még a szava is elakadt. Hátha! Most azt kell elérned, hogy ne vegyen meg. Hogy ne egyen meg. Miért pont én?! Igen! Ez lesz az!~
– És... és ha engem meg tetszik enni, akkor soha többé nem fog találni olyan finomat, mint én. Ha semmivel és senkivel nem tud helyettesíteni, akkor azután sem fog tudni, hogy megevett. Minden falat rossz ízű lesz hozzám képest. Én... én mindig a legvégére hagyom a legfinomabb részeket, mert ha azt eszem meg elsőnek, akkor utána már mindig csak a rosszabbakat ehetem.
*Még ő maga sem érti, hogy hogyan pörög így a nyelve, ám végtére is jelenleg az életéért üzletel, és bár kissé morbid gondolat, de valahol hálás a szörnyetegnek, hiszen úgy érzi, hogy ilyen jól, és ilyen magabiztosan, még soha nem beszélt. A hangja persze ettől függetlenül el-elakad, és még mindig esdeklő kissé, de már csak kissé nyöszörög.*
– Azt tetszett mondani, Aria Kisasszony, hogy nagyon rossz érzés éhezni. Ha engem meg tetszik enni, utánam már senki sem fogja tudni csillapítani az éhségét.
*Most először hívja azon a néven, amely talán nem az elfhez köthető, és amelyen megemlítette, hogy úgy is szólíthatja. Úgy sejti, hogy ez a lény igazi neve, és egy kis figyelmesség talán még a rémet is meglágyítja. A kis kalmár minden lehetőségben igyekszik fogódzót keresni.*
– Én... csak nem szeretném, hogy a Kisasszony így járjon. Tényleg csak segíteni szeretnék, de nem úgy, ahogyan Ön gondolta.
*Nagyon reménykedik, hogy az eleinte gyengéd törődés, a becézgetés tényleg azt jelenti, hogy különleges finomság a kígyó számára. Minden érvelését erre alapozza, és nagyon reménykedik abban, hogy az eredar is belátja, hogy egy ilyen isteni falatot, mint a tündérke, nem lehet csak úgy elpocsékolni. Ha csak úgy megkapod azt, amiért egész életedben küzdöttél, és a tündérke elcsábítása nyilvánvalóan nem volt nagy feladat, utána az egész életed értelmetlenné és sivárrá válik. Ezt még egy szörny sem akarhatja.*

6749. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-15 21:15:27
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Lauwirra Tyilaria háza//
//Felvilágosítás//

*Nincs oka valóban hazudni a tündérkének, ha eddig nem tette akkor miért pont most kezdené el? Azt, hogy fél a drágaság azt nem veszi észre, de az apró rezdülést már igen.*
~ Nohát, kezdi realizálni a helyzetét? Milyen kis izgatott lett hirtelen.~
*Először azt, hiszi, hogy maga miatt aggódik az apróság, holott nem így van, ami nemsokára be is fog igazolódni. Viszont ugyanúgy téved Mofeta is, hiszen a gazdatest eredeti tulajdonosa, már eltávozott, s nincs többé. Amennyiben elméleti síkon vissza tudná hozni az eredeti lelket, akkor Aria távozna innen. Viszont az elmélet ott bukott meg, mivel, őt is felfalta az ideérkezéskor (legalábbis lelkét), így felmerül a kérdés kinek akar segíteni valójában?*
- Sajnos, minden jel arra utalt, hogy ez lehetetlen, csupán a félelem beszél belőled jelen pillanatban.
*Kis hatás szünet, utána folytatja.*
- Én sem tudok viszsszamenni a múltba ezt leellenőrizni, visszont tedd a szívedre a kezed. Ha egyből a valódi alakomban mutatkozok meg előtted, nem rohantál volna el?

*A magány senkinek sem jó, de kénytelen együtt élni vele. Sok ezer év után sikerült hozzászoknia, hiszen aki vele van, előbb vagy utóbb az egyikőjüknek távoznia kell az élők sorából. Az pedig szinte száz százalék, hogyha a kiderülne mi is valójában, akkor egy egyszerű száműzetéssel egészen biztos nem úszná meg.

Azonban miért is érdeklődik a mágia és az orvoslás miatt? Ezt végül is nem adta Mofi tudtára (még), mert akkor ijesztette meg szegényként. Aria ezekre leginkább eszközként tekint mintsem a saját _átkára_ keressen gyógyírt. Szeretné valamivel felvértezni magát, hogy a jövőben, ne csak az elégséges betevőhöz tudjon hozzájutni. Egyelőre nem mer erősebekkel kikezdeni, mert akkor igen rövid tölthet el ebben a dimenzióban, vagy életről való élvezettről le kell mondania; ahogy azt mondani is szokták, mindig van egy nagyobb hal a vízben.

Mindezek ellenére, Mofi társaságát roppantul élvezi (élvezte), ám a szükséglet nagyúr, és mindent felül ír, még ezekben a kellemes helyzetekben is. Mofeta annyira tündéri, hogy lassan ő lesz a lexikonban az illusztráció a tündérekre. Ilyen bűbájos teremtmény nem nő minden bokorban, ő szinte már egy csoda.

Mikor a pintyőke megszólal, nem mond rá semmit, csak egy démoni mosoly kúszik az arcára.*
~ Mégis kinek mon- ~
*Be sem tudja fejezni a gondolatot magában, mikor Mofeta megérinti. Az ördögi hangulat pillanatok alatt szertefoszlik Ariában, majd ő is gyengéden ráölel a másikra. Néhány perccel ezelőtt el sem tudta volna képzelni, hogy a "kajával" társalogjon, ellenben most ezt teszi. Bárhogy is nézzük mind a ketten értelmes lények. (Hát igen, más arculatot vesz, mikor mindketten tudnak egymással kommunikálni.)*
~ Különlegesek közül is kiemelkedik. Rá bátran mondhatom, hogy egy egyedi darab.~

*Ám a lénynek a célja továbbra is töretlen, meg akarja enni Mofetát bármibe is kerüljön, hogy egy újabb "tűz" lobogjon benne. A nyál máris összefut a szájában, hogy micsoda lakoma lesz itt. Tátja is ki a száját, hogy bekaphassa a tündérkét. Ámde a csöppség az utolsó szó jogán megmukkan. Nem kapja be, csak néhány nyálcsepp esik rá, ezt követően ideiglenesen eláll a táplálkozási szándékától.

De rögtön is megbánja amit hall. Ami pedig a becserkészést illeti az részben igaz. Ennek ellenére téved is! Elmondhatatlanul élvezte Mofi pofi társaságát, habár ahogy mondani szokták semmi sem tarthat örökké.*

~ Alig várom, hogy valami HÜLYESÉGGEL megpróbáljon megvesztegetni, ahogy azt már sokan megpróbálták előtte, úgy látszik mégis tévedtem vele kapcsolatban.~
- Gyorsan kezdj el csicseregni bogárkám.
*Semmi esetre sem szeretné hallani megint ugyanazokat a sablon szöveget, mert azt már halálosan unja, így hát a Mofeta veheti megtiszteltetésnek, mert beavatja a játék szabályokba. A hangszíne most már hűvös és vérszomjas, semmilyen kedvesség nem található meg benne, amit mond azt halálosan komolyan veszi.*
- Még mielőtt a remek ötleteidet elkezdenéd sorolni. TÉGED semmivel sem foglak helyettesíteni. Nekem TE kellessz! VAGYIS ha azzal merssz előállni, hogy veled több "lelket" tudok begyűjteni akkor bizony rossz ajtón kopogtatssz, mert erre nem vagyok vevő! És meg ne próbálj fenyegetni!
*Jobb ha meggondolja mit válaszol a tündérke, mert csupán egy hajszál választja a bekebelezéstől.*

6748. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-15 18:44:16
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Lauwirra Tyilaria háza//
//Az utolsó szó jogán//

*Az már egy meglepő fordulat, hogy a kígyó önmagát az elf kisasszonnyal azonosítja. Mofi ugyan egy pillanatra megijed, ám tényleg csak nagyon rövid időre, talán az eredarnak fel sem tűnne, ha nem a tündérke félelméből táplálkozna.*
~A Kisasszony! Milyen gonosz varázslat lehet ez?!~
*Fut át a kis kereskedő agyán, és az ijedtség így nem a saját életének féltése miatt keletkezik, hanem sokkal inkább az elf leányt félti, akit valamilyen gonosz mágus elátkozott. Abban, hogy a lény igazat mond neki, egy pillanatig sem kételkedik, hiszen ki viccelődne ilyesmivel? Azt az ötletet azonban gyorsan elveti, hogy a leányt az este átkozta volna meg valaki, ugyanis semmilyen félelmet vagy aggódást, sem szomorúságot nem lát a lény szemében.*
~Akkor... akkor tudta! Szegény Tyilaria Kisasszony!~
– De hát miért nem mondta el? Engem... nem zavar, hogy a kisasszony ilyen...
*Még mindig nem jön rá arra, hogy kivel is áll szemben. Úgy sejti, hogy a szegény lány valamilyen átok alatt áll, és nem merte elmondani, hiszen akkor biztosan mindenki megijedne tőle, és teljesen egyedül kellene élnie.*
~Ezért mondta, hogy nem szereti a magányt. Talán még a városból is elüldöznék, ha megtudnák. Ezért szeretne foglalkozni a mágiával, és az orvoslással is. Le szeretné venni valahogy magáról az átkot. Biztos ezek a dolgok vannak a szobában is, és ezért gondolta, hogy megijednék. Szegény Kisasszony!~
*A tündérke nem felejtette el, hogy mennyire jól bánt vele az elf hölgy. A fejében már minden összeáll, egy pillanat alatt.*
~Ha tudta volna, hogy mi történik, nem aggódott volna. Igen. Nem tudta elképzelni, hogy nem ijedek meg tőle. Biztosan mindenki megijedt, és elszaladt. Olyan gonoszak! Én nem hagyom itt szegényt! Nem szaladok el!~
*Az eredar egy cseppnyi félelmet sem érezhet a tündérkében, miközben tartja. A leány ficergése is abbamarad, hiszen szeretné megmutatni a lénynek, hogy tényleg esze ágába sincs sarkon fordulni, és itt hagyni csak azért, mert éppenséggel kígyó testet öltött.*
– Semmi baj, Tyilaria Kisasszony! Megígérem, hogy itt maradok akkor is, ha elenged, és senkinek nem mondom el a titkát. Kereskedői becsület szavamat adom!
*Engedi, hogy a lény végighúzza az ujját az arcán, sőt, miután esküre emelt kezét leereszti, ő maga is végig simít finoman, nyugtatóan az őt ölelő pikkelyes testen.*
~Szeretném, ha látná, hogy nem félek tőle, és nem viszolygok. Olyan rossz lehet, ha mindenki fél tőled, csak azért, mert egy picit máshogy nézel ki néha.~
*A gondolatok persze sokkal gyorsabbak, mint a szavak, és mivel vélhetően az eredar is hagy időt, hogy lássa és kiélvezze a tündérke reakcióit, a konkrétumok kifejtése csak később történik meg. Mofi hitetlenkedve, és értetlenkedve pislog a bennem élés hallatán, majd amikor el is magyarázza a rém, hogy mik a tervei, a tündérkének igen nagyot kell nyelnie. Kissé megpördül vele a világ, ahogy a hirtelen rátörő döbbenet és félelem megszédíti, ám az örök optimizmus, és a segíteni akarás, na meg persze az életbe való kapaszkodás, az utolsó utáni esélyek keresése nem engedi, hogy elájuljon. Ha a kígyó csak kijelentené, hogy megeszi, akkor Mofi már rég elalélna a rémülettől, így azonban nem ez történik.*
~Ő sem szeretné! Bocsánatot kért!~
– Én... én...
*A kitátott száj látványára végre az egész kaland világossá válik. Megérti, hogy honnan is mentette ki őt Tyilaria, ahogyan azt is, hogy a kedves szavak igazából a becserkészés részei voltak. Elképzeli, ahogyan az ízletes étel is csak arra szolgált, hogy őt magát ízletesebbé tegye a szörnyeteg számára. A rémképek mellé azonban még mindig egy halványan pislákoló fény társul, ami makacsul nem akar kihunyni.*
~De nem evett meg. Volt rá lehetősége, de nem tette.~
*Mofi ugyan egész testében remeg a félelemtől, olyan picire próbál összekuporodni a szorításban, amennyire csak tud, és a lehető legtávolabb igyekszik húzódni a szájtól. Nem küzd, nem vergődik, ahhoz még mindig túl gyenge, és eszébe sem jut, hogy ellen tudna állni egy ilyen lény erejének. Mindössze egyetlen lehetőséget talál, abba pedig görcsösen kapaszkodik. Hirtelen kiszáradt torkából halk, vinnyogó, esdeklő hangocska tör elő.*
– Hadd próbáljak meg segíteni! Máshogy! Kérem szépen!
*Számos terv cikázik a fejében, kezdve attól, hogy a gonosz varázst valaki tényleg megtörheti, egészen odáig, hogy felajánlja a kígyónak, hogy ő segít neki ételt szerezni. Egy bájos tündérke társaságában könnyebben édesgetheti magához az áldozatait. Ezeket a szélsőséges gondolatokat ugyan csak a reménytelenség szüli, mégis minden jobb, mint valaki hasában végezni.*

6747. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-15 16:45:50
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Lauwirra Tyilaria háza//
//Az utolsó szó jogán//

*Le sem tagadhatja, Tyilaria, hogy mennyire boldog, nem sok ehhez hasonló fogást tudna felsorolni, mint a drága Mofeta, sőt ha jobban belegondolunk még eggyel sem, ő az első. Van valami varázs, ami egyszerűen megfoghatatlan.

A lény szemszögéből nincs semmiféle ártószándék, inkább oltalmazó jelen pillanatban, s ha úgy vesszük az előbb tényleg igyekezett a tündérkébe életet lehelni, ehhez minden tőle telhetőt megtett, és ezek szerint sikerrel járt.

A kérdésre Aria nem kap választ, azonban érzi, hogy mit akar tündérke, és a karjaiból elengedi, de előtte azon a bársonyos pofikán még végig húzza az ujjait, és egy kanyart ír le egészen az álláig.*
~ Hadd bámészkodjon a kicsike.~
- Én vagyok az, Tyilaria. Minden rendben van?
*Azonban, alulról továbbra is biztosan fogja, de ez nem akadályozza vagy gátolja meg abban a kis szőkeséget, hogy szét tudjon nézni a szobában. Miután ismét találkozik a tekintetük, a lény védelmező karjaiba fonja.

A gondolatmenetre ami Mofiban lezajlik, nagyon kíváncsi lenne. Viszont nem erőlteti, amennyiben nem akar beszélni róla, habár úgy néz ki még mindig a sokk tartja fogva, és nem egészen érti amit mondanak neki.

Ha Mofi jobban szemügyre venné, akkor nem olyan, mint a két lábú társai, főleg, hogy nem a ”lábát” csavarta a köré Aria.*
- Sszóra se érdemes, aranybogaram.
*Mosolyodik el, mikor a tündér elkezd fészkelődni. Ennek ellenére minél többet ficánkol annál inkább jobban körül zárja, ám ha sikerül megnyugodnia, akkor lazít rajta, közben Aria válaszol a kérdésre is, már amennyire tud a saját tudása szerint.*
- Ha tudtam volna, hogy mi történik akkor nem aggódtam volna érted.
*Tyilaria sem érti, s ő is kissé értetlenül áll egészhez. Nemsokára érzi, hogy Mofiba kezd visszatérni az életerő.*
- Kívánlak, s szükségem van rád. Szeretném ha bennem élnél, és éltetnél tovább.
*Aria egyre jobban a tündérke köré csavarja a farkát.*
- Kérlek értsd meg kedveském, de mások éltetető fényére szükségem van, ezért most meg foglak enni. Tissztában vagyok azzal, hogy a világon senki sem mondana le önként az életéről, de máshogy nem tudok hozzá jutni, és akármivel pedig képtelen vagyok beérni, csupán kitolni az éhséget. Bocsáss meg nekem, de ígérem sosem felejtelek el, hiszen tőled kapom a legdrágább ”életet. ”
*A kis tündérke az utolsó szó jógán még szólhat, utána Tyilaria kinyitja a száját és lassan közeledik felé, hogy végre megehesse a csöppséget.*

6746. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-14 22:15:46
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Lauwirra Tyilaria háza//

*A tündérkének talán illene félnie az eredartól, ám Mofi a félelem semmi jelét nem mutatja, ugyanis nem tudatosul benne, hogy neki félnie kellene. Soha nem látott még ilyen lényt, és amiképpen mindenki máshoz is kedvesen viszonyul, aki vele jól bánik, és nem ártó szándékot mutat, nincs ez másképpen azzal a személlyel szemben sem, aki a karjaiban tartja, és a tündér számára úgy tűnik, hogy az életét mentette meg. Az ugyan még mindig nem tiszta, hogy mi volt az, ami vagy aki fenyegette a kis kereskedőtanoncot, ám a lényeg nem is ez, hanem az, hogy ez a kedves teremtés, aki most ily szép szavakat suttog neki, elzavarta, tehát jót akar, és a tündérke hálával tartozik neki a hősiességéért.*
~Én? Hova mentem volna? Nem mentem sehova. Lefeküdtem, és utána itt ébredtem. Biztosan el sem mozdultam az ágyból. Alva járnék talán?~
*Most már a fejét is tudja forgatni kissé, így körbetekint, hogy ha a megmentője nem válaszolja meg a kérdését, akkor ő maga bizonyosodjon meg arról, hogy még mindig a szobában van-e.*
~Itt vagyok. Ez ugyanaz a szoba. Akkor biztosan rosszul hallottam. Azt mondta, hogy Tyilaria Kisasszony ment el valahova. De akkor ki lehet ő? Talán egy szomszéd? Még soha nem láttam ilyen alakot.~
*És talán ez is a dolgok nyitja. Mivel Mofi szánt szándékkal távol tartja magát a mágikus dolgoktól, amíg azt megteheti, és nem üti bele az orrát semmibe, ami nem e világi, így az eredarokról sem tud sokat. Számára nagyjából a gyermekmesék ágy alatt élő szörnyeivel vannak egy szinten, akikkel meggyőződése és reményei szerint soha nem fog találkozni. Most sem az jut eszébe, hogy az őt tartó kígyó szerű lény eredar lehet, hanem az, hogy egyszerűen nem ismeri fel, hogy kicsoda, ám ez nem is fontos, amíg ilyen kedves vele. A tündérke alapvetően félénk és félős, ám ezzel együtt könnyelmű és naiv is. Taitosnak is csak egyszer kellett mondani, hogy a hatalmas farkas fenevad szelíd, ő máris teljesen megbízott benne, és örömmel utazot a hátán. Nincs ez másképpen az eredarokkal sem. Nézzen ki akármilyen ijesztően, aki az életét menti meg, és a lény szavaiból erre következtet, az minden bizalmát élvezni fogja.*
– Köszönöm, hogy megmentett... de... mi történt?
*Egy erőtlen próbálkozást tesz arra, hogy valamennyire visszaszerezze a kontrollt a saját teste felett, ám ha a kígyó magabiztosan tartja, akkor nem próbál kikerülni a szorításból. Ha azonban elengedi, akkor megpróbál a saját lábára állni, legalább is valamiféle támasz segítségével, amibe kapaszkodhat.*

6745. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-14 18:59:28
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Lauwirra Tyilaria háza//

*Mofi első kérdésére, annyira megörül, mintha az anyja hallaná a gyermekének az első szavait, így hát szorosabban magához öleli a picike kis testet, de továbbra is jóleső érzést szeretne nyújtani.

Aria eddig sem hazudott a tündérkének s továbbra sem fog, ki tudja mi fog kisülni ebből, az egészből. Talán vacsora? Majd elválik nem?!
Vagy esetleg Tyilaria fejét fogják venni? Bizony emlékszik rá, hogy a kis tündér szólt az egyik őrnek, de mit tudnának tenni ez ellen? Őt sosem fogják visszakapni, amint sikerült megkaparintotta magának a kis tündérvirágszált. Attól, hogy a lénynek elpusztítják a halandó fizikai testét nem sokat fognak vele elérni. Remélhetőleg ezzel is számolnak a vashegyiek, hiszen Mofeta Wirfallból csupán egy van és a megtorlás nem fogja visszahozni az életbe, mert belőle is csak egy van, nem több, szélese világon. Ha meg bármivel próbálkoznának egyszerűen leállítja a szívét, s visszatér a saját világába, szóval lehet kettőjük között érdekes beszélgetés fog kialakulni, mivel továbbra is áhítozik egy újabb életre.*

- Elmentél valahova? *Válaszol kérdésre, kérdéssel, viszont hiába keresi a hóhajú elfet, nem őt fogja látni a tündérke, hiszen a gazdatest az nem ő, akár egy maszknak is betudható.

Az utóbbi szavakat jó, hogy nem mondta ki Mofeta, mert az csak megerősítést adott volna abból a szemszögéből, miszerint, még mindig azt hiszi egy álom az egész, de mivel a gondolatolvasás, még nem képességeinek a része, így egyelőre még nyugodtan élvezheti a gyengéd ölelést a kis tünemény.*

~ Szinte hihetetlen, nem is rezdült meg.~ *Aria, mindent lát és hall. Mofi pulzusa ismét normális, és a szívverése, semmi jelét nem adja, hogy megijedt volna, ez tényleg meglepő, pedig nem is változott vissza.

Akár hiszi akár nem Mofeta roppantul fontos a nem e világi lény számára, s nem igen akarja kiengedni a kezei közül. Egyszerűen mindennél jobban akarja. Egyik lélek különlegesebb, mint a másik.

Megmérgezni dehogyis akarta, egy élettelen test nem különbözik az útszélén heverő kaviccsal, mégis miféle ostobaságok járnak a kicsi buksijában? A jelenlegi értéke nem mérhető, jobban mondva végtelen, ezzel jobb ha tisztában van a másik fél.*

- Itt vagyok drága kincsem, és majdnem kiszállt belőled majdnem minden élet, ami nagyon megijesztett.

6744. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-14 17:20:24
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Horror mese: Lezárás//
//Lauwirra Tyilaria háza//

*Mofi lassan éledezik a varázsital jótékony hatásának hála. Fogalma sincs arról, hogy ki is az a lény, aki a karjaiban tartja, ám a kedves szavak, amik eljutnak hozzá, kezdik megnyugtatni. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, már semmiben nem biztos.*
– Hol vagyok?
*Kérdi erőtlenül, szinte csak egy sóhajtással kiejtve a szavakat. Az elf hölgyemény képe még él az emlékezetében, de nem igazán tudja, hogy ő álom volt-e vagy valóság.*
~Talán még mindig álmodom, de ez már egy kellemes álom. Azt szeretné, hogy felkeljek. Segíteni akar.~
*Kinyitja a szemeit, ám a könnyektől és a fáradtságtól még mindig minden kissé homályos. Talán mindenki azt várja, hogy megijedjen, a tündérke azonban nem ezt teszi, még akkor sem, amikor majdnem teljesen tisztán látja már a kígyó szerű lényt. Fogalma sincs ugyan arról, hogy ki is ő, abban azonban teljesen bizonyos, hogy a segítségére van. Nem tudja összerakni, hogy éppen a kígyó szájából került ki, hiszen ez olyan képtelenség, amire senki sem gondol. A kedves szavak, és az ölelés megszépíti az egész helyzetet, és bár kissé kényelmetlenné teszi, most ez a legkisebb gondja. Hagyja, hadd ölelje magához a fura lény, és átadja magát annak a kellemes érzésnek, amikor tudja, hogy gondoskodnak róla, hogy biztonságban van.*
~Mi történhetett? Miért hív így? Mit csináltam?~
*Még a szájában érzi a varázsital kellemetlen ízét, ez pedig befolyásolja az első gondolatait is.*
~Megmérgeztek? Mégis megittam azt a vizet, és ő mentett meg? Miért nem emlékszem semmire? Egy elf kisasszonynál voltam. Remélem ő jól van.~
– Hol van Tyilaria Kisasszony? Mi történt?

A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.14 18:11:23

Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.

6743. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-14 07:56:40
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Horror mese: Lezárás//
//Lauwirra Tyilaria háza//

*Mindenkinek vannak megmagyarázhatatlan lépesek az életében, viszont Aria amióta létezik, sosem fordult elő ehhez hasonló eset vele, legalábbis még nem próbálta ki, hogy akkor nyeli el az áldozatát, mikor az még öntudatánál van. Sajnos, hiába élt annyit, ám a tapasztalat mindig ugyanaz volt, soha senki nem volt hajlandó, aki az ő javára ÖNKÉNT lemondott volna az életéről. Habár voltak olyan esetek, amikor egymást "feláldozták", hiszen ők "fontosabbak, esetleg értékesebbek." (Talán így van, talán mégsem.) Az áldozatok pedig minden egyes esetben ellenállást tanúsítottak, hiszen a haláluk sem épp fájdalom mentes. Aria ez ellen nem tud mit tenni, ez ugyanolyan szükséglet, mint másnak a levegő, csupán nem kell olyan sűrűn magához venni, de ha lehetősége van rá akkor miért is ne tenné?

Különben is, miért aggódik a vérszomjas lény a tündérkéért? A kezében tartott kis teremtésen érzi, hogy mennyire erőtlen, testileg és lelkileg egyaránt. (Egy ilyen trauma után nem csoda, és nem halt bele a rémületbe.) Néha egy kicsit megsimogatja Mofeta arcát, s igyekszik kedvesen szólongatni. (Már az amennyire lehetséges, egy ilyen lénytől.)*
- Nincs semmi baj. Kelj fel kérlek! *Mégis mi a fene folyik itt? A démon megsajnálja a "kaját? " Mik nem vannak. Ennek ellenére a válasz roppantul egyszerű.

Ha most Mofi Aria gyomrában lenne, akkor már az emésztési folyamatok elkezdődhettek volna, hogy végérvényesen magába olvasszon egy újabb halandó lelket. A mostani életében, ebben a rövid alatt is, már sikerült kettőt magáévá tenni, de ez nem olyasmi élvezet amiről lemondana valaha is, főleg nem kettő három után, mivel részben ez élteti, és ösztönösen ragaszkodik az "élethez. "

Viszont most mégis a karjaiban fogja a csöppséget, és igyekszik életet lehelni belé, mert nem mindegy hogyan (és hol) hal meg.

Természetesen tisztában van azzal, hogy ilyenkor mit nem szabad csinálni, de most muszáj volt rögtönözni. Remélhetőleg az "áldozat" is meg fogja érteni. Amikor a tündérke elkezd köhögni. Aria szívéről hatalmas kő esik le, hiszen ismét megpillanthatja azokat a bizonyos szemeket.*
- Jobban vagy kicsi csillagom?
*A nyáltól még mindig csöpög Mofeta, de legalább a nehezén már túl van. (Vagy mégsem?)

Ha az apróság figyelmes akkor a lábától kezdve valami elkezdi valami összefonni egészen a derekáig, ami egyáltalán nem szoros vagy kényelmetlen, inkább mondható gyengédnek; míg a felső testénél Aria a karjaiba zárja, hogy magához ölelje az ő drága kincsét, nem törődve semmiféle aprósággal.*
- Úgy megijesssztettél, ó, én egyetlenem. *A hangszín továbbra sem kellemes egy e világi lény számára, de nagyon is hallható az aggódás.*


A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.14 09:45:09

6742. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-13 21:45:53
 ÚJ
>Galavorn Rangeldon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Galavorn, miután visszakérték az üzenetet, amit kézbesíteni akart, úgy dönt, hogy a hirtelen felszabadult idejét gyakorlatozással tölti, felszerelkezik, majd a maradék pénzét szétosztja a szegények közt, aztán vár egy újabb munka/kalandlehetőségre. Így először elmegy a barakkba, ahol fejleszti a harci képességeit. Viszont útközben meglát a szegénynegyedben pár öreg, fázó koldust, és úgy dönt, hogy ez sürgősebb, így pénzt oszt, ám (megpróbál) figyelni arra, hogy ne osszon túl sokat, mivel ismer olyan embereket, akik túlságosan sok figyelmet irányítottak a vagyonukra a szegénynegyedben, és jelentősen kevesebb arannyal távoztak onnan. *

6741. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-02-13 19:23:09
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Horror mese: Lezárás//
//Lauwirra Tyilaria háza//

*A tündérke percekig még aléltan remeg, még a szemeit sem nyitja ki, és nem azért, mert ne merné, hanem azért, mert egyszerűen nincs ereje ahhoz, hogy megtegye. Amikor a kígyó a karjaiba veszi Mofit, érezheti, hogy mennyire ernyedtek az izmai, és milyen gyorsan vált át ez az ernyedtség rövid, görcsös remegésbe, szinte egyik pillanatról a másikba, majd tűnik el ugyanúgy. Ezek azok a próbálkozások, amikor a leány megpróbálja összeszedni minden erejét, hogy magához térjen. A végső lökést azonban a varázsital adja meg, amit az eredar itat meg vele. Nem a legjobb ötlet félig-meddig ájult személyt itatni, ám a nedű ahogyan éri a tündérke ajkait, máris kifejti jótékony hatását, és annyi erőt ad a csöppségnek, hogy pár kortyot nyeljen, és csak utána kezdjen el köhögni. Az, hogy ennek hatására bőven levegőhöz jut, még jobban feléleszti, azonban amikor kinyitja a szemeit, újabb álomban találja magát. Először azt sem tudja, hogy hol van, és arra sem emlékszik, hogy hol kellene lennie. Az azonban, hogy valaki kézben tartja az ügyet, és láthatóan segít neki, kissé megnyugtatja. Könnyen szemein keresztül még nem ismeri fel, hogy ez a valaki bizony egy igen furcsa, és ijesztő lény, ám mivel a valóságban még soha nem találkozott még csak hasonlóval sem, így azt sem tudja biztosra, hogy félnie kell, hiszen végtére is, ahogy Mofi összerakja, ő mentette meg az életét. Bár megköszönni még nem tudja, ahhoz még túl gyenge, egy hálás pillantást azért megpróbál küldeni a lény felé.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416