*A mai éjszaka is pontosan a várakozásainak megfelelően sült el, habár meg kell hagyni, jóval vadabb volt, mint a tegnapi szórakozás. Sosem hitte volna, hogy egy felszíni nőstény képes ennyire... Akaratos és durva, de mégis érzéki és ellenállhatatlan lenni. Elmosolyodik, ahogy erre visszagondol, látszik, hogy nem szabad alábecsülnie az itteni fajokat, őket is elérte már az a kegyetlenség, amiről eddig a mélység leányai voltak méltán híresek. Nem is baj, néha a fájdalommal kevert élvezet is kell, talán egyedül csak az zavarja, hogy inge így teljesen átitatódva tapad a hátához.
A fájdalom utóérzetével, kellemesen fáradtan ér ismét haza. megfordul a fejében a kósza ötlet, hogy mi lenne, ha a dajkát kérné meg, hogy ápolgassa a sebeit, amiből akad jópár. Vajon mennyire jönne zavarba, ha odaállna elé teljesen ruhátlanul, hogy valóban az összes sérüléséhez hozzáférhessen? A képzeletében lángvörösre gyúló arc széles mosolyra rántja ajkait, de az épp csak addig tart, amíg felér a lépcsőn. Az ajtók nyitva és ahogy felér, nem hallja Nia jellegzetes szuszogását. Szíve kihagy egy ütemet, amíg megdermedve áll, majd energikusan robban előre, hogy szemével és meggyőződjön arról, amit füle megsúgott: sehol senki. Előbb Nia szobájában néz körbe, majd a sajátjában, de se a kislány, se a gyerekvigyázó nincs sehol. Egyetlen árva levél és némi arany várja csak.
Elolvassa a pár sort és bár nem jellemző rá, a vörös köd most elönti agyát, arca vérszomjas grimaszba torzul. Megöli. Megöli mindkettőt és egyetlen pillanatig sem fogja sajnálni. Ruhát sem cserél, hirtelen nem érzi se a fáradtságot, se a sebek fájdalmát, csak kardját csatolja a derekára, tőrét rejti csizmája szárába és indul is, tervek és átgondolás nélkül ki a házból.
Csak amikor már a hópelyhek alatt áll, torpan meg. Merre indulhattak? Mély levegőt vesz, próbál lehiggadni, mert így semmire sem jut. A nyomok, amiket hagyhattak maguk után az úton, már teljesen eltűntek a hóesésben, így ezekre nem tud támaszkodni. Kellő arannyal meg tudná oldani a koldusok nyelvét, ha láttak valamit, de megér ennyi kidobott pénzt és macerát az a használhatatlan vakarcs? Már így is egy vagyont fektetett bele és eddig semmi hasznát nem látta, az egyetlen, amihez a gyerek ért, hogy hogyan vonjon a hím fejére még több szitkot Camillától. Talán hagynia kellene és örülni, hogy megszabadult egy tehertől, és nem is a saját kezeivel kellett megölnie.*