//A vér édes illata//
//Lauwirra Tyilaria háza//
- Nem mondtam, hogy orvos vagyok, csak azt hogy leszek.
*Érdekes, hogy az fel sem tűnik a nőszemélynek, hogy a fajtársa 16 éves létére együl van otthonában, de nem beszél a családjáról amíg nem érdeklődik felőle, pláne arról nem is beszélve hogy ő fogja ellátni.
Azonban a gazdatestnek hála, nagyjából tudja mire kell odafigyelni, mert a legnagyobb szerencséjére egy ugyanolyan fajúval akadt össze, emiatt talán könnyebb dolga lesz, mintha egy tündéren kíséretezne. Habár biológiai szempontból, nem sok különbség lenne.
A segítséget elutasítja a harcos, így Tyilaria meg nem erőszakoskodik. Ha nem hát nem.*
~ Milyen kis telhetetlen. Nem hittem volna, hogy ennyire tapintatlan nőszeméllyel kerülök össze.~
*Direkt nem rejti el őket, mivel ezzel is egy látszatot akar feltüntetni, ha rákérdez akkor válaszol, de mindennek megvannak a miértjei.*
- Sajnálom, de az én házamban vagy most. Mint láthatod, az én kezem ügyében sincs semmilyen gyilkos eszköz. Továbbá, igenis zavar a feladatomban. Addig nem tudlak normálisan az ágyra fektetni.
~ Majd kiszúrja az oldalát, ha ennyire ragaszkodik hozzá, akkor csak tessék. Engem ugyan nem izgat mit forgat abban az elborult fejében.~
*Nem érdekli a fegyverek, az hogy miféle érzelmi kapcsolatot táplál irántuk, semennyire sem izgatja, viszont mindenképp kényelmetlenül érezni magát.*
- Rendben engem csak a lábad érdekel, csak bőrvértben elég feszíteni nem a legkényelmesebb, ezt tanúsíthatom.
*A vörös hajú amazon, ha jobban szétnéz, egy ütött vágott, bőrvértet vehet észre, meg egyéb kalandor felszerelést.*
- Legnagyobb gondom az, hogy a kötés csak szimplán át van tekerve és nincs rajta semmi nyomókötés.
*Egyelőre nem nyúl hozzá, csak nézi az átázott anyagot, majd jön a kérdés. Vér látványa nem nagyon tántorítja, ez az alapja minden felcsernek.*
- Egy jó pálinka csodákra képes. No akkor végre feküdj le az ágyra. *Mosolyog a leányzóra.*
- Ami pedig a takarókat illeti.
*Átmegy gyorsan a másik szobába, hoz pár takarót, amivel szívmagasság fölé tudja stuccolni a lábakat.
Ahogy ez megvan, ismét kimegy, hogy begyújtson a kályhába. Ahogy ez megvan, vesz egy kisebb piszkavasat, és közben a spájzból kihoz három üveg üvegpálinkát, és egy rumot.*
~ Lehet mégsem lenne jó ha ordítana, nem akarom, ha figyelem középpontjába lennék.~
*Odateszi izzani a vasat, hogy a problémás részt le tudja égetni.*
~ Ezzel a fával majd jól betömöm. Csak harapjon rá jó erősen.~
*Nemsokára meg is érkezik, és elkezdi a feladatát. De előtte még kéz mosás. Az nagyon fontos.
Gyorsan előkészít, egy fáslit, vizet a lavórba, meg kivesz egy edényt az alkoholnak, s egy kést amivel levágja a kötözőanyagot, vagy ha épp vágni akar valamit.
Végül megérkezik a sebesülthöz, és a szájába nyomja a fadarabot.*
- Erre harapj rá.
*Célja, hogy az elf elveszítse az eszméletét miközben dolgozik. Vajon meddig fogja bírni?
Első lépés, kötözőtől megszabadul.*
- Nem szép látvány.
~ Gyönyörű!~
*Aztán a parafadugót leszedi a korsóról, és kitölti az edénybe a tartalmát, amivel rongyot beáztatja, maradékkal meg jól lelocsolja, és a gennyes részt, s utána törli át, hogy amennyire csak lehet kitisztítsa.*
- Minden oké?
*A póló véres területét egyszerűen késsel levágja, és egy nyomókötést köt rá, hogy ne vérezzen tovább, amíg kimegy az tűz forró piszkavasért.*
~ Ja! Igen ezt el is felejtettem, hogy miért is hoztam a rumot, na majd a következő körben.~
*Egyik lába itt a másik ott. Van két törlő rongy amivel megfogja a vasat, hiszen nagyon jól vezetik a hőt, és nem csak a vége forró, bezárja, kályha ajtaját, és máris jön a következő lépés.*
- Ezt a rumos üveget jól húzd meg.
*Majd visszaadja a szájába a fa darabot, az anyagot ismét leveszi, és ha nem ficánkol annyit, akkor leégeti a sebet.*
~ Vajon ezt is kibírod? Hehe.~
*Utána a kést ismét fertőtleníti, még mielőtt egy darabot levágna a másik száraz pólóból, hogy egy nyomókötést készítsen.
Fáslival, alaposan áttekeri, majd egy határozott kijelentést tesz.*
- És kész.
~ Vajon hogy bírta a kiképzést?~
*Amilyen kínokat élet át az elf, Tyalaria annyira élvezte. Egy leírhatatlan gyönyör, amit szavakban ki sem tud fejezni.
No de nem az a lényeg, vajon még ébren van-e?*
~ Remélem nem halt bele. Mivel akkor minden erőfeszítésem kárba vész.~