//Második szál//
//Loka Gorthwen//
//A hozzászólás 16+ karaktert tartalmazhat//
*A jelek szerint a fekete hajú szépség is kezd türelme végére érni, legalábbis a patkányos megjegyzés erre utal. Remek, így már talán fogékonyabb lesz valamilyen agresszív megoldásra. De egyelőre még nem állnak neki a kifüstölés megvalósításának, pedig tulajdonképpen az sem lenne rossz megoldás, csak talán egy kicsit túl sok lenne benne az izgalom. Az elevenen elégés, a füstmérgezésben elpatkolás, az érkező katonák általi kényszermunkára hurcolás mind olyan dolgok, amik kevéssé teszik vonzóvá a gyújtogatás ötletét. Így egyelőre marad a puffogás és a taktikai visszavonulás, hogy kitalálják, hogyan tovább. Megvárja, hogy Loka mit szól a felvetéseihez. Szerinte egyik ötlet jobb, mint a másik, de legnagyobb késztetést a cserépdobálásra érez. Mondjuk okosan kell adagolni a hajításhoz az erőt, mert ha nagyon megküldi, még agyondobja szerencsétlent vagy egyenesen szétkeni az agyát a flaszteron, azt meg azért nem szeretné. Nem akar komoly sérülést okozni annak a marhának, nem rossz elf ő, de azért elégtétel lenne látni, ahogy elterül a kövezeten. Erre azonban nem fog sor kerülni, mert Lokának zseniális ötlete támad. Hogy mivel veszi rá a kis szutykost a támadásra, nem tudja, de nem is érdekli, a lényeg, hogy a pasas előbb levegő után kapkodva összecsúszik, majd amint kicsit összeszedi magát, feltápászkodik és a kölyök után veti magát, szánalmasan botladozva, mivel még mindig sajgó testtájait markolja. Xalynak sem kell kétszer mondani, hogy ideje van a benyomulásnak, máris az ajtó felé ugrik. Fél kézzel hátranyúl, hogy ha Loka túl szorosan mögötte érkezne, megtorpanjon, majd széles mozdulattal kitárja az ajtót és még szélesebb vigyorral belép.*
-Sukodukopul, te vén gazember! De ronda vagy még mindig, de legalább még mindig ótvar büdös van nálad.
*Egy fa kocka érkezik fejmagasságban és repül el a feje hűlt helyén keresztül a szemközti falak felé, mert persze elhajolt. Ezt követi még egy furcsán amorf, kétökölnyi kődarab, egy tömör üveggolyó, végül egy remekbe szabott, frissen élezett húsvágó bárd. Xalema, miután ezt is kikerülte, nosztalgikus mosollyal bólint.
~Még mindig nem tud bánni semmivel, ami veszélyes, számszeríjjal például. Jó ez így, a cicázásban jó vagyok.~
A gnóm keze ügyéből átmenetileg elfogynak a kézre álló tárgyak. Xaly kihasználja a zárótűzben beálló szünetet és belibben a válogatott kacatokkal plafonig pakolt, alig pár lépésnyi átmérőjű helységbe és egyenesen a pulthoz lejt, mely mögött a középkorú tulajdonos dühöngve rángatja ki a fiókokat, további dobófegyverek után kutatva.*
-Látom, örülsz, hogy láthatsz. *Mosolya olyan szívből jövő, olyan derűs hogy rohamozó nehézpáncélos orkok torpannának meg ennyi jóság láttán. A gnóm bezzeg csak mérgelődik.*
-Te utolsó szajha, te patkányos cimborája, te alávaló féreg, te kis...
-Ugyan, Suk, én itt előre eladtalak ennek a hölgynek, hogy te milyen udvarias, jól nevelt...
-... megöllek, feldarabollak, kiakasztom az irhád száradni az ajtómra...
-Nézd, ez már a múltkor is unalmas volt, én itt jó szándékkal...
-... a bányában fogsz megrohadni, a sírodon fogok táncolni, te elf ringyó fattya, te... *Xalynak itt kicsit beráng a szemöldöke, meg azért örökké ők sem érnek rá. Bal kézzel előkapja a fokost és a gnóm tarkója mögé akasztja, jobbal pedig a tőrt szegezi a gnóm szemére.*
-Idesüss, apukám, nem azért jöttem, hogy azt a fülzsibbasztó vartyogásodat hallgassam. Üzletet hoztam, érted, pénzt. Felfogtad? Nagyszerű lenne. Szóval mostantól pofazár és meghallgatod ezt a nemes hölgyet, aki Arthenior egyik legnagyobb nemesi házának örökösnője. Loka, kérlek, mit is keresünk?
*Közben Sukodukopul feje még mindig a fokos és a tőr hegye közötti csapdában mocorog és a hirtelen összeárt száj és kitágult szem elárulja, hogy meg is lepődött és meg is ijedt a hirtelen agresszión.*
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.11 00:59:07