//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Megmérettetés//
*Az árvaházba ugyan bemegy, de nem talál semmi érdekeset. Szürke falak, szegényes ellátás, bár meglepően kedvesek voltak az alkalmazottak, annak ellenére, hogy előre szólt: Csak nézelődni jött. Ez a kedvesen mosolygó bánásmód, egészen adakozásra készteti. Néhány aranyat hagy az erre kihelyezett ládikában, a már vészesen könnyű erszényéből.*
~Talán rossz helyre jöttem.~
*Gondolja magában, és sarkon fordul. A meséket mondó lánynak hangosan köszön, és egy kedves mosolyt is elereszt. Tovább rója a sikátorokat, de egyre inkább megfeledkezik a karperecre rótt feladatról, már csak az emlékek, és a látvány miatt teszi köreit. Hajdan ő is árvaházi gyerek volt. Annyira nem is rég, de számára, mintha évszázadok teltek volna el. Bátyjával kerültek oda, s látszatra sokkal ridegebb helyre, mint ez itt. Elméjének emlék szobáit söprögeti, mikor egyre szürkülő közönyös, köd érzete keríti hatalmába. Egy egész szűk utcára tévedt, magas épületekkel. Nem veszi észre. A folyton figyelő, és mindig ugrásra kész figyelme emlékeibe lankad. Nem hallja az idegen neszezést a magasban, és a valóságba csak akkor tér vissza szellemi fókusza, mikor már, szinte a semmiből, előterem valami haramia. Ez az egyetlen, amiért a Jéghercegnő átkozza arisztokrata tartását, és kinézetét, hiszen nem az első, hogy bárki is azt hiszi, van tőle mit elrabolni. Talán páncélja, az egyetlen ami aranyértéket képviselhet, de most nincs ideje ezt boncolgatni. Egy nem túl kidolgozott rövidkard, és egy borostás, sebhelyes, rossz arcú mandró toppant a lába elé. Az hogy a Jéghercegnő arca, az ugrás alatt nem lett cakkosra szecskázva, csak annak köszönhető, hogy elvétette az ugrást a magaslesről, az idegen.*
-Mi a f...
*Jön ki a száján, de a megvillanó penge látványa szája, helyett inkább a tagjait kezdi el mozgatni. Egy nehézkes hátraugrást mutat be. Páncélját még újként viseli. Eredetileg lenge nemezvért volt, de mielőtt Artheniorba ért volna, kicsit kibővítette. Megtoldották további lemezekkel, és erősítésekkel, így sokkal nehézkesebb benne a mozgás, de szerencsére, karjait szabadon hagyta. Az úgy mozog mint eleddig, nem húzza a páncél súlya. A lassú, és vontatott ugrás, egy villámgyors kardrántással társul. Az ellen, hamar észreveszi a Jéghercegnő mozgási nehézségeit, és nem is nagyon akarja ezt megkönnyíteni. Azonnal lábra támad, és egy kilépéssel, el is érné a lány jobb combját, hogy elkaszálja, de szerencsére a gyorsabb karok, melyek Karmot, és Fogat szorítják immáron, könnyedén hárítják a támadást. Agya olyan gyorsan forog, mint talán még soha. Jéghercegnő azon töri a fejét, hogy hogyan tudhatna előnyt kovácsolni abból, hogy meg van fosztva akrobatikus képességeitől, és hamar arra jut, hogy a másik mozgási energiáját kell ehhez felhasználnia. Kardváltás, kardváltás követ. Jobbára sikeres hárításokkal, vagy páncélba vert, gyenge csapásokkal. Két kardal, ügyesen forgatva, egy stabil védekező harcmodort folytat a lány, és várja hogy a csapzott alak hibázzon. Lassanként fáradnak már mind a ketten, és a banditának egyre sietősebb, hiszen az utcára kiszűrődő kardzörejek, még odavonzanak neki valaki hősködőt, és végleg veszít. A pasas rálendít. Még inkább belekezd az esztelen püfölésbe, vesztére persze. Ha tudná, hogy a "védtelen lány" milyen képzést kapott, már szaladna messze. Egyszerűen nem találja el. Már hárítania sem kell, mintha minden ütés elől, finoman eltáncolna a kékséges hercegnő. Persze főleg ebben a nehéz harci, díszbéklyóban rövid ideig tudja fent tartani ezt a technikát, így azonnal cselekednie kell. Egy fordulattal, Karmot, jobb kardját, a földbe döfi, mikor kikerül egy szúrást, és amint ugyan annak a pördületnek teljes körét megteszi, szabad kezével rámarkol a férfi kardtartó kezére. Hatalmasat ránt rajta, kihasználva a szúrás erejét előre. A férfi elterül hasmánt, az utca porában. A jéghercegnő azonnal rátapos a fegyvertartó kézre, ami végre elengedi, a vérhólyagosra markolt szerszámot. Felsőbbrendű mosollyal guggol le a férfi fejéhez, miközben annak nyaka, és válla találkozásához szegezi baljában tartott Fogat, a csinos kis szablyát.*
-Ha pénzért jöttél, szólj! Ha meg akarsz ölni, mond miért?
*Mondja szelíden, és finoman palástolva lihegését. Keserű, érces hang hallatszik, miután lábon köpte a hölgyet a földről szájára tapadt koszos nyállal.*
-Pénzért te átkozott céda!
*Gonosz kacaj hallatszik.*
~Szóval nem akarta az életem, csak a pénzem. Így én sem veszem az övét.~
*Pár pillanattal később ordítás hallatszik, és a Jéghercegnő fájdalmasan gonosz mosollyal, és égetően hideg kék szemekkel sétál ki a sikátorból, mindkét fegyver a hátán, és otthagyja a bal karjától megszabadított férfit.*
~Ha legalább olyan ügyes tolvaj, mint amilyen pocsék rabló megél csak a jobbjából.~
*Gondolja magában, és tovább sétál az utcán.*