//Második szál//
//Lea//
*Épp azon lenne, hogy igazat adjon Leának, márpedig ritka alkalom az, amikor egy nőnek igaza lehet, de sajnos még bólintani sincs ideje, amikor bántalmazni kezdik. Felnyög, de inkább fura, mókás nyikkanás ez, inkább a meglepetés jele ez, amire kicsit rá is játszik. Még ha nem is okoz komoly fájdalmat az ütés, meglepi, hogy mennyi erő van Leában, ennyire sem gondolt volna.*
- Mit képzelsz, asszony?! *a hangja most félelmetes, zord és tekintélyt parancsoló. Lenne, ha nem nevetne teli szájjal.* Tudod, hogy vannak vidékek, ahol most eltörnék a karod? Egy asszonyi állat kezet emel egy férfiemberre? A felségárulás ehhez képest betyárvirtus. Milyen szép helyek is azok! Az asszony helye a konyhában van és a férfi az úr. Ott kezdett elkorcsosulni a világ, amikor gyenge széplelkek hagyták, hogy a nők kardot köthessenek az oldalukra, mágiát tanulhassanak, pénzzel foglalkozhassanak. És még azt is kitalálják, hogy a nőket ugyanazok a jogok illetik meg, mint a férfiakat. Hát hogy?
*Bármennyire is nevet, tudja, hogy ezekre a szavakra sok nő ugrana, pláne ha olyan önérzetes, mint egy vérbeli barbár. A vállát mindenesetre jobban védi, meg úgy általában résen van, számít a szörnyű megtorlásra.*
- És miért kéne nekem olyannal kezdeni, mint Ethea? *élénken emlékszik a vörös hajúra, ami azt illeti csodálta is, amilyen derekasan küzdött Amon falai alatt. Igen, na ő pont olyan lehet, mint amilyenek azok az amazonok a bárgyú kocsmai történetekben. És könnyen lehet, hogy neki nem merné előadni az iménti gondolatait, vagy legalábbis alaposan megválogatná a szavait. Más kérdés, hogy ezt soha nem vallaná be. Laor férfi és büszke férfi. Nehogy már tartson egy nőtől! Nehogy már ezt el is ismerje!*
- Persze ha rám untál, szólj nyugodtan! Most hogy mondod, Ethea valóban nagyon csinos. Az a lángvörös hajzuhatag... hm... csak hát az a baj, hogy nekem a barna, göndör hajú lányok tetszenek, akik barátnőiket ajánlgatják.
*Úgy néz ki, hogy csendes évődésük közepette egyre beljebb kerülnek a Szegénynegyed sűrűjébe. Nem igazán érti, hogy ilyen környéken miként működhet egy fogadó vagy bordély, de ha más szemszögből nézi a kérdést, akkor ez a legjobb helyszín. Elvégre nemcsak azoknak lehet szükségük szállásra, ételre, italra, akik a város frekventált részén, fényűző vendégházakban óhajtanak megszállni. Elvégre sokan vannak, akik kerülik a feltűnést és az olyan helyeket preferálják, ahová mások nem szívesen merészkednek.*
- Fogalmam sincs. *vonja meg a vállát férfi ágyasok hierarchiáját érintő kérdésre* Soha nem jártam azokon a helyeken, és szinte biztos vagyok benne, hogy azok sem, akik egyre jobban kiszínezve mesélnek ilyen históriákat. Gondolj csak bele, nem lehetnek igazak ezek a mesék. Nők uralkodnak férfiakon? Ugyan!...
*Bármennyire lehetetlen, hogy egy nő a férfi fölé kerekedjen, most meglódul körülötte a világ, ahogy Lea, talán megunva a vérforraló szövegelését, meglepetésszerűen berántja egy szűk kis utcácskába. A piruettnek is beillő mozdulat közben megragadja a boszi vállait, és ha Lea nem reagál, akkor bizony felkeni az egyik ház falára a perdület végén. Persze visszafogja az erőt, hiszen fájdalmat nem akar okozni, és az sem lenne szerencsés, ha a rozoga épület falát áttörve egy helyi család mindennapjaiba zuhannának be. Így aztán a vályogfalhoz szorítja a lányt, teljes testtel hozzásimulva, kuncogva.*
- Itt? Most?