//Második szál//
//Elfeledett emlékek kéjes temploma//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz.//
*Látja a hezitálást, és ő lenne a legboldogabb, ha mást választana, de tudja, hogy itt esélytelen. Őt kapta, fogadja el! Tudja a dolgát, tudja hogy mit kell tennie, de nincs rá hajlandósága. A pultos ránéz, azokkal a szemekkel, mikor látja, hogy Mirya kisasszony nem csinál semmit. Erre eszébe jut, hogyan szokott vele elbánni az Igazgató úr, ha engedetlen. Itt egy kicsid meghasad, az amúgy is porrá zúzott lelke, majd finoman nyúl a véremberért. Ha teheti lassan és kecsesen magához húzza, ha nem akkor, maga megy oda.*
-Hagyja csak. Néma.
*Mondja egy megnyugtató mosollyal, annak ellenére, hogy ő maga nem nyugodt. Egyáltalán.*
-Jaj! Ugyan, kedvesem, csak bókol!
*Mondja tettetett jólesettséggel. És újra belekarol, és ha hagyja magát akkor tovakalauzolja, már maga átvéve az irányítást a folyosón, és visszatekint a némára, olyan szemekkel, mint aki tudatosítja, hogy: "Igen teszem a dolgom. Nem kell leadni a nevem!"*