//Are Grinnp//
*A fényűző házak pompáját lassan felváltják a jómódúbb polgárok egyszerű, de még mindig nagyszerű házai, és ahogy a féllovag, és vélhetően a kölyök haladnak együtt az úton, mintha egyenes arányosságban csökkenne a város gazdagsága is. Először csak néhány betört ablak, majd leomlott vakolat, és ahogy a lucskos, csepergő éjen minduntalan előre halad(nak), a pompát, melyből mindkét fiú -az öregfiú és az igazi fiú-, felváltja a szegénynegyed kongó szomorúsága, majd az ennek szívében elterülő kihaltság, az az átkozott terület, ahol senki nem lakik, kivéve egyetlen lelket; Felthyst, aki úgy döntött annak idején, hogy remeteéletet folytat, nincs kedve gúnyos tekintetek kereszttüzében élni.
~ És most egy korszak lezárul. ~ Sóhajt fel gondolataiban, ahogy a már ismerős házfalmaradványokat követve végül elé tárulkozik idézőjeles otthona; három fehér vályogfal, a negyedik enyhe jóindulattal mondható falnak, behorpadt nádtető, de még ép. Odabentről halk prüszkölés és léptek szűrődnek ki a kihalt utcára, de nem betörő, zsivány, vagy holmi alja nép, hanem a hófehér herélt, ami az Igaztalannak adatott.
Ő bemegy a házba, nem tudja, a fiú követi-e. Ha követi, akkor azt láthatja, hogy a férfi letelepszik az egyszobás épület közepére, a fákból rakott kúpot csapkodja kovakővel, miközben a fel-felparázsló fadarabokat fújja. Talán egy fertályórát próbálkozhat, mire a tűz felgyúl, és betölti a szobát melegséggel, fénnyel.
- Szárítkozz meg. Meg ne fázz. *Mondja, majd ő is hasonlóképp tesz, saját rongyaiba törli haját, és arcát.* Van egy bájitalom, ami a kalmár szerint begyógyítja a könnyű sebeket. Gondolom megégetted magad odalenn. Kérsz egyet? Kényelmesebben aludnál.
*Ha elkéri, hát majd odaadja, ha nem, az ő baja. Felthys addig sem törődik vele, hanem az egyik sarokhoz megy, és elkezdi ásni a laza földet. A padlózat mindenhol döngölt föld, kivéve ott, ott mintha már nemrég kiásták volna. Kisvártatva kiemel egy kéttenyérnyi széles, kétarasznyi magas zsákot, ami látszólag tömve van mindenféle koronggal. Ha a fiúnak jó a füle, megütheti azt az arany érces csengése.*
- Jó ideje gyűjtöm ezt a pénzt. *Mondja egyszerre a fiúnak magyarázkodásképp, meg magának, hogy lenyugtassa idegeit.* - El fogjuk hagyni a várost. Még nem tudom, hova megyünk, de messze ettől a helytől. Talán még a végén szörnyvadászok leszünk. *Nevet fel kínkeservesen.* - Nem lesz könnyű út, kölyök, de ha velem maradsz, az lesz neked a legkönnyebb. Te nem tehettél semmiről.
A hozzászólás írója (Felthys Belaldur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.25 12:54:21