Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 304 (6061. - 6080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6080. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-15 15:52:38
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Érzi, mint változik a hím tartása szavai nyomán, hogy az iménti kétségbeesett feszültségtől megszabadítja az erőtlen hangú válasz. Ettől azonban a lánynak még nem lesz sem jobb, sem könnyebb. Legalábbis először.
Hiába lehetne bőséges oka a kétségre, a hitetlenségre, Kharasshi szavai mégis visszacsempésznek valamit a már-már megtört szívbe, és a könnyes szemekbe. Reményt. Hogy talán mégis jóra fordulhatnak még a sötétségbe veszett dolgok, hogy talán mégsem olyan szörnyű minden, ami körül veszi.
Ölelése lassan megy át szinte kétségbeesett kapaszkodásba a hímbe, s ez csak akkor bizonyul csillapodni, mikor balja már a cseperedő kölyök törleszkedő kobakját érinti. Miközben Ahelt cirógatja gyengéden, fejét hitvese vállára hajtja, s a szipogások közepette valamiféle mosoly is visszatalál ajkára.*
- Együtt... együtt felépítjük. *Bólint rá a még álomnak tűnő tervre. Távolinak látja még ezt a jövőképet, de egy nap talán majd eljutnak odáig is.
A keserédes dallamok felcsendülése meglepik, ám a melódiák némi gyógyírt nyújtanak a felzaklatott, noha már kicsit nyugodtabb léleknek. Fejét továbbra is a mélységi vállán nyugtatva hallgatja a melódiát, miközben egyre laposabbakat és laposabbakat pislog. Tudatosan már nem is figyel fel rá, mikor váltja fel az okarina hangját Kharasshié. Azonban a kimerültség hamar diadalt arat, s a lányt elragadja az álmok földjére. Hogy mennyire nem maradt ereje, tökéletesen jelzi, hogy sem arra nem ébred fel, mikor férje kióvatoskodik mögüle, sem arra, mikor gyengéden karjába véve a Bitang hátára ül vele. Ugyan kicsit fészkelődni kezd a nyeregbe település után, de csak hogy önkéntelen mozdulatokkal meglelje a legkényelmesebb pozíciót. Azután pedig békésen szuszog Kharasshi mellkasának döntve a fejét.
Mogyi gondolkozás nélkül indul meg a csődör, s gazdája után, anyja mellől pedig a fiatal kis kancacsikó sem marad el messzire. Ahel pedig szinte azonnal megelőzi a kis karavánt, bár a mai utazás azért az ő erejéből is sokat kivett, lelkesen halad hol a Bitang mellett, hol eléjük loholva, a környékükön szimatolva hol fákat, hol fűcsomókat. A kis lakra pedig csend borul a kis kompánia távoztával.*

6079. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-15 03:18:54
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A nyugtázás hatására kicsit kényelmesebb állásba helyezi magát, elvégre ha hamarosan lejutnak, akkor odalent talán szüksége lesz az erejére. Nem gondol ilyesmikre, hogy csapdák, habár... lehet kéne. Amikor a törpe rákérdezett, annyit mondott, hogy annál rosszabb dolgokra számít. Ez ebben a formában igaz is, de... aztán fene tudja. Egy üres pincét mi értelme becsapdázni? Ugyanakkor ha mégis be lenne csapdázva, vagy bármilyen más módon veszélyes, akkor nem biztos, hogy Hrothgaart ennél jobban bele kellene rángatni.*
- Hát... *vakarja meg a fejét* Eddig a közelébe sem jutottam a pincének, szóval bár tudtam, hogy sötét van lent, elég hátul volt a megoldandó problémák listáján. De majd csinálunk fáklyát, vagy ilyesmi, nemde? Ezen nem törik be a fejünk...
*A fejük talán nem, ellenben más, például a téglák igen. A törpe egyet dobbant, ami pedig nem is bizonyul olyan jó ötletnek, de kétségkívül hatékony módja az áttörésnek, legalábbis a szerzetes így ítéli meg. A téglák lepottyannak, Hrothgaar kimászik, és úgy fest, hamarosan egy tökéletes lejárat fog előttük tündökölni. Odalentről dohos szag, sőt, a halál bűze árad kifelé. Ez újfent eszébe juttatja Lorewnek a fontos közölnivalóját.*
- Mellesleg fontosnak tartom megjegyezni, hogy odalent tényleg lehetnek veszélyes dolgok. Szóval ha a továbbiakban nem akarsz részt venni, én azt is megértem. Felesleges bajba sodornod magad egy idegen miatt. A szívesség a leásásról szólt, ami nagyjából megtörtént. Azonban ha belevágnál a kaland izgalmasabb részébe, nos... abban sem akadályozhatlak meg.
*Aztán rosseb tudja, hogy izgalmas lesz-e, vagy csak egy koszos, öreg, üres pincét találnak, de tény ami tény, maga a lejutás már izgalmasabb lesz, mint az eddigi ásás. Talán a törpe meg akarja nézni a munkájuk gyümölcsét. Csak aztán nehogy csalódott legyen... A szerzetes a maga részéről azon tűnődik, miből lehet fáklyát csinálni. Alapanyag van bőven a közeli házakban, az nem is kérdés, de hogy van-e mivel meggyújtani a tüzet, na az már érdekesebb téma.*
- Esetleg akad nálad tűzszerszám, vagy próbálkozzunk a kováimmal? *a két kovakő még megvan neki a múlt évi forgatagról, de hát azok sosem szuperáltak valami jól.*

6078. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-14 22:30:59
 ÚJ
>Hinägh Erani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Csatornatisztítás//

*Erani csendben követi Daront, nem igazán van mit mondania. A temploma cél, neki az a fontos, hogy meglegyen a pegazus, szépen, biztonságban. Beszélgetni meg nincs kedve, a reggeli, különleges hangulata valamiért oda veszett. Megvigasztalni úgysem fogja senki, nem mellesleg nincs is rá szüksége. * ~Hát, ilyen a világ, aranyom.~ *Nagyon sóhajtva kullog a másik után, végignézve a szegénynegyedieken.* ~hah, még én is itt tengettem kis kori napjaim. Milyen undorító.~ *Felpillant az égre, és eszébe jut, hogy még a kulacsot is elfelejtette megtölteni hideg vízzel a főtéren.* ~Hát, ilyen az én szerencsém.~

6077. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-12 23:56:25
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Az erőtlenül, de mégis csak ölelésbe vonó karok és Ydriss szavai mázsás súlyt oldanak le Kharasshi szívéről. Hát látja... Hát mégis csak látja. Érti, amit tett. S ez a tény valamire most ráébreszti a hímet: végig azzal volt elfoglalva, hogy ő min ment keresztül, hogy ő mivel fizetett az érzéseikért. De ahogy felidéződik benne, ahogy az imént azt a lándzsát rá emelte, rádöbben, hogy mennyit változott ez az akkor még oly ártatlan teremtés, mióta vele van. A mélységiek, még az övéi is, születésüktől küzdelemben élnek. Könyörtelenség, számítás és fogvillogtató dominanciaharcok. De a fakóvérűek nem ilyenek. Mégse nagyon volt másban osztályrésze a rőt leányzónak, amióta csak ismerik egymást.
Kharasshi felegyenesedik, s közben óvatosan ölelésébe vonja asszonyát. Átfogja az erejétől egyre inkább elhagyott testecskét és a karjába veszi.*
- Ssss... *suttogja és csókot forraszt Ydriss homlokára.* - Most már minden rendben lesz. Minden rendben lesz.
*Nem akarja bevinni a sivár, üres kalyibába, inkább visszaballag vele a féltető alá, a jószágok közé és letelepszik a szalmába. A korábbi megszokástól eltérően most magukhoz inti a növendék csahost. Ydriss balját a borzas bundára simítja, ő maga pedig hátát a falnak vetve cirógatja a rőt tincseket.*
- Felépítem neked azt a házikót *duruzsolja mély, most szívbemarkolóan szeretetteljes hangján.* - Ott az erdőben, ahogy ígértem. Kis kertecskével, takaros zsindelyes tetővel, búbos kemencével. De kelleni fogsz hozzá. Még elfuserálnám, ha egészen rám hagyod. Egy derékszög nem sok, de annyi se lesz benne *mosolyodik.* - Pont, mint egyenes.
*Gyönyörű az alkonyat, ahogy feloldódik az estben. A békés nyári éjeket juttatja az eszébe, amikor a fivérekkel a tábortűz körül szórakoztatták egymást a történeteikkel. Az apró húgocskák meg rendre kiszökdöstek hozzájuk Kharasshi haját fonni. Csendben, kerek szemmel hallgatták a bolond meséket, amiket az ifjak kitaláltak. Persze csak addig, amíg a szüleik engedékenysége a végére ért és aludni parancsolták őket.
Kharasshi a dereka mögé húzza a pokrócot, de az megcsörrent valamit. Meg is feledkezett róla. Még röpke boldogságuk delén vette a piacon. Odahaza volt neki is egy, de mióta eltört, nem játszott ilyesmin. Most viszont a kicsiny hangszerért nyúl és az ajkához emelve keserédes dallamot csal elő az okarinából.
Mikor a végére ér, leteszi a hangszert, de addig dúdol elcsigázott kedvesének, addig ringatja az ölében gyengéd cirógatással, míg el nem alszik. Csak véletlenül akad meg a keze az Ydriss ruhái közt megbúvó tőrön. Sosem látott még ilyen holmit, de valahogy... rossz érzések fogják el tőle. Jobb híján leoldja a bokájáról a kötést és óvatosan elorozva a tőrt, a gyolcsba tekeri. Inkább nem is ér hozzá és olyan messzire tolja el maguktól, amennyire csak lehet.
Mikor Ydriss szuszogása már nyugodt és egyenletes, kicsusszan mögüle és a lányt a szalmára fekteti, amíg ő gyorsan összeszedi a legszükségesebbeket. A gyolcsba tekert tőrt is magához veszi. Jó alaposan belecsomózza egy darab bőrbe is és a málha közé rakja. Csak a Bitangra rak terhet. A két nyúl és Ydriss fegyverei is oda kerülnek.
Gyengéden nyalábolja fel asszonyát és a kis féltető elé sétál vele. Hátasát elfekteti, s a csődör ezúttal nem is makacskodik, megkönnyíti neki a felszállást. Szépen, lépésben indulnak el a Templomkert mellett a folyót szegélyező erdős rész felé. A kanca, a csikó és az eb se marad el, hiába szokatlan az idő az induláshoz.*

6076. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-12 14:36:04
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Nolie Piwerd//

*Nehezen, de tartja magát, amíg az idegen lányt elnyomja az álom. Akkor ő is enged egyre nehezülő pilláinak és a falnak dőlve elszunnyad. Még félálomban össze-össze rezzen, ahogy az álom kezd elkeveredni a valósággal. Nyugtalan kis rándulásokkal, kicsit reszketve zuhan nyugtalan álomba.
Furcsa érzésre ébred, valami kellemetlenül hideg nyomódik a combjához. A padlón fekszik, takarója köré tekeredve. Körülpillant, a lányt keresi, de sehol nem találja. ~Álmodtam volna?~ Ahogy mozdul, érmék csörrennek. Meglepve szedegeti össze őket, lassan kezd tisztulni a látása is. Sosem volt jó ébredő, neki nem csak felpattan a szeme, kell egy-két perc, mire teljesen visszaérkezik a valóságba. Ahogy nézelődik, orrát alkohol szaga csapja meg. Lehajol egy fehér kis csomóért és látja, hogy az egy véres, alkoholos gézpamacs. ~Mégsem álmodtam, itt volt a lány. Itt volt, de elment.~ Megérti a pénzt is és zavarba jön. Ő nem ezért csinálta! Nem kellett volna! Megfordul a fejében, hogy a lány után szalad, de ki tudja, meddig aludt? Merre indulhatott, milyen messzire mehetett? Kérdezősködjön? A lány nyilván nem akarta, hogy utána menjen, hiszen akkor nem csendben távozott volna. ~Biztos félt, hogy bajt hoz rám.~ Megérti a dolgot, talán hasonló helyzetben ő is ezt tette volna. Vagy egyszerűen csak tovább menekült. Hiszen alig pár száz lépésnyire van az a ház, ahol rátalált.
~De legalább bekötöztem, elláttam. Remélem, nem lesz baja és találkozunk még. Igen, szeretném még látni.~ Azért kiles az utcára, de persze csak a vihar után lassan élénkülő forgalmat látja. Magában gyors gyógyulást és minden szépet kíván az ismeretlen lánynak, majd a pénzt gondosan elrejti legnagyobb titka, a Nagy Fekete Könyv mellé és koldulni indul. Még nincs este és pénzre holnap, holnapután is szüksége lesz.*

6075. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-12 12:14:34
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

//Soynara Ceryllas//

*Már legalább egy órája annak, hogy megkínozták, már szinte el is felejtette milyen érzés volt, mégsem szenved annyira a fertőtlenítéstől. Persze, borzalmas, és alig bírja ki, hogy ne üvöltsön vagy eredjenek el a könnyei, de magához képest meglepően jól tűri. Ismeri magát, hogy tudja, nagyon alacsony az ingerküszöbe, mind fizikai, mint mentális értelemben, de azok után, amiket átélt, és szerencsére túlélt, mintha egy kicsit javult volna a helyzet. Halkan felszisszen, ahogy a gézt rákötözik a sebre, kellemetlen az érintés, de egy pillanattal később áldja, hogy nem kell a fedetlen húsnak érintkeznie a jeges levegővel.*
-Ne, aggódj, semmi baj! *Mosolyog a lányra. Tudja, hogy minden fertőtlenítő, ami tényleg hat, az nagyon csípi a sebet, és az ő sérülései méghozzá elég komolyak is, hogy megsokszorozódjon ez a fájdalom.
Hagyja, hogy a kis tündér elmondja, amit szeretne, de nem válaszol rá, csak mosolyog magában. Kedves volt vele, ezért nagyon hálás neki, de tudja, hogy nem maradhat. Szüksége van a friss levegőre, hogy feltöltődjön. Ilyen helyzetekben régen mindig a templomba ment, viszont az már nem biztonságos. Talán a tisztás lenne most a legmegfelelőbb hely, ahol kicsit kipihenheti magát, összeszedheti a gondolatait és megbirkózhat a fájdalommal. Összehúzza magán a takarót, lehunyja a szemeit, de nem alszik. Soynara halk légzését figyeli. Megvárja, míg egyenletesen nem szuszog, ami biztosítja róla, hogy vele ellentétben a lány mély álomba merült. Ekkor feláll, a pokrócot, amit tőle kapott a didergő testre teríti. Már épp indulna kifelé, mikor eszébe jut, hogy muszáj lenne meghálálnia valahogy a kedvességet. Előveszi a kis erszényét, amiben hangosan csörögnek az aranyérmék, és 70-et belecsúsztat Soynara Ceryllas ölébe. Neki van még egy kis tartaléka, és nem kell hozzá sok ész, hogy rájöjjön, a másiknak nagyobb szüksége van rá.*

6074. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-11 22:18:01
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Nem adja jelét, hogy észlelné, vagy tenni akarna a készülő lerohanás ellen, és sokkal több reakciót az sem szül, ahogy az ajtóhoz penderíti őt férje. Egy-egy önkéntelen rezzenés a nem túl kellemes érkezés miatt, ám arcán, tekintetében nyoma sincs a változásnak. Nyoma sincs riadtságnak vagy félelemnek, sem haragnak, megbánásnak, vagy bármi egyéb érzelemnek.
Csak az számít. És mégis mit számít? Változtatna bármin is? Nem szólal meg, némán áll és figyeli Kharasshit. Várja a folytatást, vagy az ítéletet, vagy csak ő tudja mit.
Valami azonban csak megmozdul benne, talán az elbicsakló hang, vagy az erőtlenül mellkasára hanyatló fej miatt. Az egyik oldal veszettül kiabál benne, hogy már megint csak kínozza őt, ám a másik oldal sem hagy fel a skandálással: ezt érdemli. Nem!
Egészen lassan, de mozdul a keze, hogy erőtlennek induló ölelésbe vonja hitvesét. És végre megszólal. Bár hangja még mindig erőtlen, és nem sok érzelmet találni benne, de legalább nem csak némán hallgatva áll.*
- Gyors halál az elfnek, nem szenvedett sokat. A gyerekeknek pedig az egyetlen esély, amit kaphattak. *Ám végül csak egy élte túl, s ki tudja, fel tudja-e dolgozni azt valaha. Látta, amint az anyját lefejezik. Ráadásul nekik kellett kézbesíteni a mélységiek üzenetét. És ha ez még nem lett volna elég, a farkasok megtalálták őket, és a fiúra vetették magukat. Aki még az utolsó pillanataiban is azt a zsákot szorongatta. Mert a hátború, a bosszú, a vérszomj, a gyűlölet gyilkos kereke ismét fordult egyet. Ismét becsukja a szemét, miközben könnyei ismét elerednek.
Mert a világ ilyen, és ilyen is marad. ÉS mégis hogy lépjen túl ezeken? Mégis hogyan kellene tovább lépnie? Gyűlöli, hogy nem tud ugyanúgy nézni férjére, mint az előtt, s az sem nyújt vigaszt, hogy semmi másra sem tud úgy tekinteni, mint korábban. Mintha minden jót eltűnt volna a világból, és csak a sötét, rossz dolgok maradtak volna.*

6073. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-11 21:43:52
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Nem akarja hinni, amit lát azoknak a könnyes szemeknek a mélyén. Ydriss összetört. Mint aki feladja, mint aki elernyeszti magát és a semmibe dől. Hirtelen hangját sem találja, a döbbenet úgy hasít belé. A lány hangja elveszíti minden melegségét, minden érzelmes színét. Kharasshi letaglózva mered maga elé. Néhány szívdobbanásig annyira sincs magánál, hogy tartóztassa hitevesztett rőt nimfáját.
Ostorcsapásként ver végig rajta a gondolat, hogy talán tévedett. Talán csak valami saját maga által festett vízióba öltöztette végig ezt a nyomorult teremtést, aki eddig bírta e kényszerű drámát. Önámítás lett volna az egész?
Balját rászorítja a másik keze gyűrűs ujjra. Behunyja a szemét és ahogy ezt megteszi, a szíve azonnal felel a kétségekre. Érzi a csípőjére fonódó combokat a tó kellemes vízében; a nyár végi mező illatát, a tisztás füvének cirógatását; a lázálom forró verejtékét és a a fölé boruló, rőt tincsek keretezte csókot, ami hűvös volt, tiszta és mégis az erdő minden dús aromájával telt. Érzi a tűzalma ízét a nyelvén.
Pillantása először a sárga kancáéra siklik, aztán biztatólag megsimítja az aggodalmas bundás kobakját, míg felkel. Még a bejárat előtt utoléri Ydrisst, s annyi idő épp elég is hozzá, hogy a harag felkapaszkodjon benne. Nem kellene hozzá több indok, mint az, hogy a lány így felad mindent, de mellette ott a tény, hogy a jelek szerint ebbe a mindenbe szerelmük is beletartozik. Méghozzá csakis azért, mert enged ennek a mélabús csüggedtségnek. Behunyta a szemét a sok szörnyűség láttán és nem hajlandó mélyebbre nézni. Még érte sem.
Felnyög az ajtó, ahogy Kharasshi megpördíti a lányt és az időette deszkáknak penderíti a hátát. Csikorgó, reszelős mordulás a mélységiek nyelvén, melyet aztán mindjárt követ az Ydriss számára is érthető változat.*
- Csak az számít!
*Bár Kharasshi a tőle már megszokott indulattal lobban fel, ez most cseppet sem fenyegető. Inkább csak a tehetetlenség üvölt belőle.*
- A szentségedet, asszony! Nézz rám! Nézz végre rám! *elbicsaklik a mindig oly határozott hang.* - Ismersz *csak suttogja szinte a szót és fejét erőtlenül dönti Ydriss melkasának.
Ez az egyetlen, szűkölő kijelentés most talán el is ér asszonyához, aki mindig látta benne azt, amit Chaszmyr oly mélyen megvet. Mindig látta, még a legsötétebb pillanataikban is, hiába próbálta akarattal aljasságok mögé rejteni. De most egyszerre bezáratott e szörnyeteg képébe.*
- Válaszolj nekem *mondja egészen csendesen. Megtörten, de makacsul kitartva.* - Tudnom kell.
*Nem adja fel, hogy kicsikarja a választ, hiszen talán ez az egyetlen módja, hogy asszonya végre kénytelen legyen azt a tettet és azt a miértet megfogalmazni magában és Kharasshihoz kapcsolni. Ahhoz a Kharasshihoz, akit ismer. Vagy ahhoz, amit lát benne.*

6072. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-11 16:35:08
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Taitos//

*Eddig nem is vette észre azt a pár utalást, amit Taitos megejtett a családi dolgokkal kapcsolatban, mert valljuk be, minimum kezdő gondolatolvasónak kellene lennie ahhoz, hogy azt meglássa. Most azonban a kitartott hangsúly, illetve az egész hangvétel elárulva neki, hogy jobb, ha nem feszegeti ezt a témát, legalább is nem addig, amíg ilyen fiatal az ismeretségük, így gyorsan el is hallgat, és lehorgasztja a fejét.*
- Ne tessék haragudni, nem állt szándékomban megbántani Önt.
*Motyogja maga elé, kissé félve attól, hogy ezzel elrontotta az eddigi egész munkáját. Egy kereskedőnek azért illene jobb emberismerőnek lennie, és bár ő eddig jónak gondolta magát, most ez a gondolat gyorsan elillant. Türelmesen vár, hogy a vándor mit szándékozik ezután tenni, ám mivel még mindig nem zavarja el, sőt, újra beszélni kezd, gyorsan ráfüggeszti a tekintetét, és szorgalmasan issza a szavait, jó tanítványként. Bár a durva szó megragadja a figyelmét, és elbátortalanítja kissé, úgy gondolja, hogy elsőként biztos nem vinné nagyon durva helyre, így csak ismét bólint. A Szegénynegyedbe vezető utat már ismeri, így viszonylag magabiztosan szedi a lábacskáit Taitos mellett, egészen addig, amíg az meg nem ejti a kérését. Mofi az a fajta, aki bár nem buta, és vannak neki is elővigyázatossági szabályai, azért általában bízik az emberekben, meg a nyílt utcában, és nem mellesleg úgy egy órája volt, hogy erre járt. Még a fiút is látja, akitől a varázsitalt kapta, és nem tudja megállni, hogy ne intsen neki mosolyogva, még akkor sem, ha tényleg nagyon igyekszik gonosz arcot vágni, bár az egész inkább komikusra sikeredik, mintha citromba harapott volna. Bizonyára vannak gonosz, és nagy hatalommal rendelkező tündérek, de a hiteles színészkedéshez azért az kell, hogy legalább egy picit bele tudd képzelni magadat a szerepbe, neki pedig ez egyáltalán nem megy, de látszik, hogy nagyon próbálkozik. A kósza Pintyről ez idáig nem is hallott, hiszen csak ma érkezett, de oda legalább mosolyogva léphetett be, legalább is ezt reméli, mert kezdtek megfájdulni az arcizmai a grimaszolástól. Persze hagyja előre menni a vezetőt, és ő mindvégig mögötte marad, még az ajtóban is.*

6071. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-11 16:34:30
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Saját bőrén tapasztalhatta meg nem is egyszer, nem is csak néhányszor, hogy milyen a mélységi természete, és hogy mennyire nehéz eset tud lenni. Tudta jól, hogy háborúban állnak északi rokonaikkal, és hogy nem kegyelmeztek nekik. S mégis, képes volt megbirkózni ezzel, ahogyan azzal is, aminek ocsmány emléke örökre ott maradt a vállán. Ám egyre inkább úgy tűnik, elérte azt a pontot, ahol többet már nem tud vállalni.
Csukott szemmel hallgatja végig Kharasshit. Nem volt ott, a jelenet szereplői közül is csak urát és az elöljáró húgát ismerte, képzelet mégis olyan részletességgel jeleníti meg előtte a színt, mintha ott lett volna ő is, mintha saját emlékébe tekintene vissza. Mintha egy külső szemlélő, egy arra tévedt néző lenne.
Minden halandó és hallhatatlan nevére is megesküdne, ha kell, de igyekezett elkerülni, hogy gyűlölet ébredjen a szívében. A zsoldos azonban elég visszataszító alaknak bizonyult, hogy csak sikerült megismertetnie a lánnyal ezt az érzést. A gyűlölt dolgok listája pedig nagyon hamar egy újabb tétellel bővült. Ez pedig a bosszú. Hát persze, a gyógyítónak azért kellett meghalnia, a két kicsinek azért kellett szenvednie, mert előtte vagy a családfő, vagy Alarand tett valamit. Az elöljárójukról azelőtt nem feltételezett volna ilyesmit, ám most már nem lepődne meg szinte semmin. Persze arra is mérget merne venni, hogy előtte meg a mélységiek tettek volna valamit, és az ördögi kör így menne tovább és tovább és tovább.
És a legrosszabb, hogy önmaga sem különbözik tőlük, semmivel sem jobb náluk. Eddigi eredményeit tekintve még a legrosszabb egyének közé sorolná magát, amennyi mindent sikerült tönkre tennie egyetlen egy év alatt. De mi is indította el az egész lavinát? Hogy elhagyta a faluját azért, hogy bosszút álljon valakiken. ÉS úgy tűnik, még csak nem is tanult a leckéből, hiszen már eltervezte, hogy meg fogja keresni azt a haramiát is, és nyilat repít a sötét szívébe, minden elkövetett és még el nem követett tettéért.
A fickó gúnyos hangja ismét felcsendül benne. Az övé vagy. Akkor is tudta, most is tudja, igaza van. Hiába derült fény a szörnyű tettre, még mindig reménykedett a lehetetlenben, hogy valahogy még rendbe lehet ezt hozni. Most már tudja, hogy nem. Az ezer felől jövő bűntudat ismét megannyi irányból kezdi marcangolni teljes erőből, ám megannyi új hang is bekapcsolódik az őrületbe kergetésébe.
Így hát, mikor újra kinyitja könnyes szemét, úgy néz körül, mintha a Szegénynegyed széle, vagy akár a közelben húzódó erdő széle egy teljesen új világ lenne számára, mintha ezelőtt még soha nem látta volna. És ami a látvány csöppet sincs ínyére, mintha valami iszonytató, visszataszító helyre csöppent volna hirtelen. Nem szerette Artheniort, vagy bármelyik másik várost, ezen pedig cseppet sem enyhített az itt töltött idő. Volt egy kis viskó, amit otthonnak nevezhetett, ám annak a varázsa egyszeriben eltűnt. Maradt egy utolsó mentsvár, ám most már az is megszűnt létezni. És ugyan hová mehetnél? Vissza a törzsedhez? Még jobban felkavarni az életüket? Még több hazugságra és álnok ármányra fényt deríteni? Vagy valami ismeretlen, idegen helyre? Ugyan, hiszen nem is lenne ismeretlen. Ugyan ez várna ott is. Még hogy bármelyik nép különbözik a másiktól. Több a közös bennük, mint hinnék. Ez pedig kiváltképp az elfekre és mélységi rokonaikra.*
- Nem számít, mit gondolok. *Hangja ugyan nem vádló, de üres, és a korábbi melegségnek már nyoma sincs benne. Elhúzódik hitvesétől, s felkel. A ház felé indul, egy pillantást sem vetve a halkan szűkölő ebre, vagy az idegesen dobbantó kancára.*

6070. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-11 12:38:48
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mofeta//

*Szóval így, vagy úgy kezdik sejteni egymásról, hogy nem kell remegniük a másiktól, mert egyikük sem egy megtestesült Sa'argathot (pedig még akár ez is megeshetne).*
-Értem hát, a családi hagyományok szépek...
*Nem viszi le a hangsúlyt, és legyen bármennyire is nagy mesemondó itt hangja elárulja, hogy öröme nem feltétlen teljesen makulátlan. Ez érthető is. Hiszen neki nincsen családja. A tündér fogadkozását pedig csak egy csendes bólintással nyugtázza.*
-Igen, sejtettem, hogy a Pegazust nem hagyja ki senki. Most egy másik helyre megyünk. Picit durvább, cseppet komolyabb, ugyanakkor sokrétűbb is. Ez pedig a Kósza Pinty.
*Talán Mofeta is hallotta már a város legfelkapottabb bordélyának, és kis zugdrogozdájának nevét, azonban ránézésre még nem járt benne. Az igazat megvallva Taitos sem, de itt az ideje elkezdeni, ha már előfordulhat, hogy kedvenc kocsmárosnéja ott lakozik.
Így nem is csoda, hogy a szegénynegyedben kötnek ki.*
-Gyere közelebb!
*Utasítja a tündért, fejébe húzza csuklyáját, és botját is igen furcsa szögben hangosan kopogtatva tartja.*
-És vágj gonosz arcot.
*Egy sötét szakadozott köpenyes arcát rejtő, és túl magabiztos alak ugyanis meglepettséget kelt a negyed lakói között, hát még, ha kiegészül egy kegyetlen arcot vágó tündérrel, aki vélhetően vele fúj egy követ. Szokatlan. És a helyiek vélhetően megtanulták már, hogy a szokatlant elkerüljék. Ez egyfajta blöff, de így megúszhatják a kéregetők sorát, sőt, a nappai bűnözők is jobb eséllyel kerülik el őket. Ha mégsem, akkor Taitos majd használja tudományát, de minél kevesebben tudnak erről, annál jobb. Ez a mottója.
Szótlan marad, egészen addig, míg a Pintyet el nem érik. Ott pedig maga lép be elsőnek, ahogyan azt az illem és az utcán felvett hangulat diktálja.*

6069. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-11 01:06:30
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Nolie Piwerd//

*Ahogy számított rá, a lány iszonyúan megszenvedi a fertőtlenítést. Próbálja fél kézzel kicsit lefogni a bokáját és szegény sebesült is igyekszik türtőztetni magát, de így sem megy könnyen. Mire végez, megint sírva fakad, de összeszorítja a száját, nem akarja, hogy a másik észre vegye, így csak a könnyei peregnek a földre és a válla rázkódik kicsit. ~Hogy lehet ilyet csinálni? Miért csinál valaki ilyet? Nem szabadna! A tűz nem erre való!~ Igyekszik gyorsan végezni, hogy rövidítse a másik kínjait. Amint alaposan áttörölte a sebet, a kulacsot veszi kézbe és bőségesen leöblíti a sokat szenvedett talpat. Remélhetőleg a hűsítés enyhíti a fájdalmakat is. Ezután egy darab gézzel finoman leitatja a nedvességet, majd nekilát a kötözésnek. Egy kis párnát hajtogat a gézből, amekkora területen az égett seb csúfkodik, majd azt kötözi rá szorosan a lány lábára. Így talán még lépni is képes lesz, ha nagyon muszáj. Persze most leginkább pihennie kéne szegénnek. Akármiért is történtek vele ezek a borzalmak, nem régen történtek, így még nem tudta kipihenni, feldolgozni a lelki gyötrelmeket, a rettegést sem.*
-Kész. Ne haragudj, hogy fájt. Én… én nem akartam. De kellett. Muszáj volt. *Letörli a könnyeit.*
-Most pihenned kell, pihenni! Ha éhes vagy, van étel. És víz is, ha kérsz. *Odakínálja azt az étket, amit a Piactéren vett, maga is harap néhány falatot. Hirtelen rátör a kimerültség, úgy érzi, neki is leginkább egy nagy alvásra lenne szüksége. A rom, amiben éldegél, elég huzatos, de a zug, ahova behúzódtak, száraz és szélcsendes. ~Azért a takaró jól fog esni, bizony!~ Körülnéz, hogy hová is tette, majd rájön, hogy abba vendége van most betekerve. Sóvárogva pillant rá, de nem is kérdés, hogy kinek van most nagyobb szüksége a melegre. Összehúzza magát és kicsit dideregve a fal mellé húzódik.*
-Aludjunk, esőben úgysem lehet mást. Nem, nem! Ilyenkor alszik a ház és alszik a tér és alszik a tűz és alszik a tündér. *Félhangosan motyogja valami régen elfelejtett mondókának egy sorát és igyekszik minél kisebbre összekucorodni.*

6068. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-10 21:26:57
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

- Ismersz *fúrja pillantását a barna tekintetbe. Simítása nem kellemetlen, de határozott szorítássá erősödik Ydriss vállán. Pontosan annál a rút sebhelynél.* - Ismersz engem! *Súlyos nyomaték ül a hangjában. A fakó íriszekben szinte kinyílnak az elmúlt egy év emlékei. Az összes. Viharos, acsargó, gyengéd, szerelmes és fájdalmas emlékek. Ennyi idő alatt oly sok mindent megéltek, hogy nem igazán tudna rejtegetnivalót felmutatni a szívében.* - És így is engem választottál.
*Sosem tudta megtagadni a természetét, nem tudja levetkőzni, amit neveltetésében, vérében magával hozott, de ez nem is rejtette véka alá. Nem álltatta a lányt ilyesmivel. Szörnyű jellem, az igaz. Lobbanékony, könyörtelen, büszke és féltékeny. Ezzel tisztában is van. De amit hitvese tekintetében lát, az más, mint az ezek feletti harag.*
- Ha gyűlölnél, azt elviselném *mondja, mintha asszonya gondolatait próbálná kifürkészni.* - Mert ezerszer inkább gyűlölj, mint hogy ezzel a megvetéssel nézz rám.
*Mindennél jobban fáj ez a szomorkás csalódottság. Mégis állja a pillantást, pedig mintha minden pillanatban meghalna kicsit ettől a csüggedt viszolygástól.
Enged a szorítás, s Kharasshi jobbja végigsimít Ydriss arcán. Ujjai lecsukják a lány szemeit, de nem azért, hogy meneküljön a tekintet elől. Ydriss füléhez hajol és mély, karcos suttogással válaszol a kérdésre egy kissé sajátos módon.*
- Gyász nyújtja az égig az indulat máglyáit. Mindőtökben ott ég. Bosszúért kiált. Elégtételért, hogy ezt a mardosó űrt kitöltse. Hiába intett hallgatásra egy új kezdet rögös ígérete; az erő elve, ami e véres dühből üvölt, felülkerekedik. Ezzel méltón meg lehet válaszolni az értelmetlen halált. Ott lovagolsz a fivéred mellett, vállt vállnak vetve. A fivéred mellett, akihez sosem érhettél fel, aki szemében másodikként szinte csak egy korcs voltál mindig. De most a véretek összeköt. Vitán felül.
- Átgázoltok a Szilas vizén a harcosok élén... és leírhatatlan az érzés, amikor végre ellenállásba ütköztök, amikor a kardotok végre élő húsba vág és a düh, ami szinte széttép belülről, végre tombolásba kezdhet.
- Amikorra elül zűrzavar és a kiabálás, a harcosok már gyűrűbe fogtak egy fakóvérű asszonyt meg a kölykeit. Még zakatol a szíved a gyilkos kavalkádtól, de lassan kitisztul a fejed. Fivéred oldalán lépsz a körbe. Tudod ki a némber. Tudod, hogy a bosszú rá mutat. Egyenesen rá, hiszen... szemet szemért.
- Nem sír, nem könyörög, nem szegi fel az állát arrogánsan, csak szorosan öleli a csípőjéhez a két kicsit.
- A levegő szinte vibrál attól, ahogy a gyűlölet forr a körülötte villogó tekintetekben. Már most, elevenen kikezdi. A nőstény meg fog halni, ez már fekete pecsétes sor a Sors könyvében. A bosszú nem elégszik meg kevesebbel.
*Megsimítja Ydriss állát, jelezve, hogy kinyithatja a szemét.*
- Az elöljáród, Alarand. Nem gondolkodtál még rajta, miért hagyott engem életben? Pedig pontosan tudta, mi történt ott. Csakhogy ő értette is. Ahogy a húga is *teszi hozzá keserű, de megbánás nélküli hangon.*
- A fivérem bárkin átgázol a céljaiért és ha hallottál rémmeséket a fajtám legrosszabbjairól, hát tudd, hogy ő e történetek sötét, rideg fejedelme.
*Néhány szívdobbanásra elhallgat.*
- Akkor és ott én kiléptem mellőle és mielőtt megszólalt volna, levágtam annak a nőnek a fejét, aztán zsákba csomóztam és az erdőbe zavartam a kölykeit az "üzenettel". Azt mondtam, nem várom el, hogy megértsd. De... lehet, hogy nincs más út.
*Ydriss nem ismeri a háborút, a hatalom körüli álságos játszmákat, s amit a kegyetlenségről tud, annak jó részét épp tőle tanulta.*
- Azt kérdezted, miért és hogy miért így? Hát felelj rá te. Szeretném hallani.

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.10 22:47:39, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.

6067. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-10 17:52:44
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

//Soynara Ceryllas//

*Persze, hogy rosszul néz ki, nincs egy órája, hogy megkínozták, megégették, megskalpolták, már annak is örül, hogy él. Sosem volt egy nőies lány, de most a régi külsejét sírja vissza. Legfőképp a haját. Évekbe telt, mire sikerült olyan hatalmas sörényt növesztenie, hogy akár el is tud bújni mögé. A fenekét verdesték a vastag, koromfekete, zilált tincsek, mostanra csak néhány csomó maradt a feje búbján. Igen, ezek után biztos benne, hogy nem nyújt szép látványt.*
-Remélem. *Mosolya fájdalmas, de őszinte.* Nem szívesen mászkálnék hatalmas, látványos vágásokkal a fejemen. Így is megbámulnak épp elegen... *Eddig bele sem gondolt, hogy fog mutatni. Még gyógyulás után sem lesz a régi, ezek a hegek sokáig megmaradnak...
A hasán marad mozdulatlanul, míg Soynara körbejárja és a kezeit is ellátja a fejéhez hasonlóan. Ez már nem fáj annyira, ujjai ugyan meg-megrándulnak, mikor a fertőtlenítőszerrel átitatott géz hozzáér, de ezt már hang nélkül tűri. Azok után, amiken keresztülment, a sebek kezése kész felüdülésnek tűnik. A talpa viszont sokkal érzékenyebb terület.*
-Nyugodtan! Nem tudom, nyugton bírok-e majd maradni, de ez ne tántorítson el. *Látja a tündéren, hogy kicsit fél és bizonytalan, ezért bátorítja, hátha akkor nem remegő kézzel fogja lekezelni. Rögtön az első érintésre nagyon ugrik, egész testén végigfut a hullám, de hamar elcsiztul.*
-Bocsi... csináld csak... *Lihegi nehezen.*

6066. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-10 17:17:20
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Nolie Piwerd//

*A lány jól tűri a minden bizonnyal égető fájdalmat a fejbőrén, alig-alig mozdul, pedig Soynara félt tőle, hogy majd ficánkolni meg tiltakozni fog. Mikor végzett, még meg is köszöni. Soynara kicsit elmosolyodik, ahogy végignéz rajta. A fején a kötés borzasztó idétlenül fest, de hát be kellett kötni a sebeket, különben elfertőződhetnek. Igyekezett vastagra és tartósra csinálni, reméli, néhány napig, amíg rendesen behegednek a sebek, kitart a kötés. A köszönetet egy szégyellős kis mosollyal fogadja, majd újra végigméri a másikat. A feltett kérdésre kicsit elbizonytalanodik, de nem akar hazudni, mit is mondhatna? Hogy nem olyan rossz? De, az. Így csak vállat von.*
-Majd meggyógyulsz és akkor minden rendben lesz, bizony! Ha a hajad is megnő, még a hegek sem látszanak majd. Akinek nem mondod el, hogy ott vannak, nem is fogja tudni, nem, nem! *De az még odébb van és még a kötözéssel sem végzett.*
-Az ujjaidat és a lábadat is be kell kötni. Főleg a lábad. Nagyon rosszul néz ki. *Kicsit iszonyodva nézi a szörnyű sebet és először inkább az ujjaknak áll neki, a láb kezelését a végére hagyja. Ha Nolie nem tiltakozik vagy kapálózik nagyon, fertőtlenítővel átitatott gézdarabkákkal letörli az ujjait, majd azokat is bekötözi. Nem siet, alapos munkát akar végezni, de amiatt is próbálja húzni az időt, mert tudja, hogy a talpán milyen pokoli kínokat fog okozni szegény teremtésnek. Végül azonban elfogynak a kezelésre váró kis ujjak és Soynara sóhajtva veszi szemügyre a lány lábát. Ha azóta felült volna, megkéri, hogy újra feküdjön hasra. Ha nagyon elkezd rugdalózni, így még a lábára ülhet, bár még a gondolattól is rosszul érzi magát, hogy még ilyen módon is ártson a lánynak. Elővigyázatosan odakészít mindent, amit használni akar, a vizeskulacsot, a kötszert és fertőtlenítőszert is, aztán a lány lábai mellé telepszik és nekilát. Óvatosan elkezdi kiszedegetni a sebből a harisnya maradékát. Már ez sem lehet kellemes, de tudja, ami most jön, az sokkal rosszabb lesz. Nem tudja, mit tehetne szegény lány szenvedéseinek csökkentésére, úgyhogy kicsit sután megsimogatja a kezét.*
-Ne haragudj, de… ezt most még ki kell bírnod. *Nekilát a fertőtlenítővel átitatott gézzel letörölni a lány talpát.*


A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.10 17:19:26

6065. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-10 15:11:12
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

//Soynara Ceryllas//

*Nem tudja, mit kapott a lánytól, nem ért annyira az alkímiához, hogy ránézésre meg tudja állapítani, pontosan mire képes a bájital, de erősebb, mint amire számított. A sebei súlyosak, ezzel ő is tisztában van, abban sem reménykedett, hogy egyáltalán megérzi a hatását, de ahhoz képest egész sokat segített. Már nem lüktet a feje az egész testét átjáró fájdalomtól és a jobb lábára is rá tud nehezedni anélkül, hogy felszisszenne. Nagyon hálás, de beszéddel egyelőre nem próbálkozna. Az a pár mondat is megviselte a hangszálait, amik még mindig fájnak a percekig tartó sikítozás miatt, hangja érdes és kellemetlen. Így kénytelen Soynara beérni egy hálás mosollyal és egy biccentéssel, amik a köszönetet akarják jelenteni. A lány kérésére óvatosan a földre ereszkedik. Karjai beleremegnek, ahogy egy hosszú pillanatig megtartja a testsúlyát, majd tompa puffanással érkezik meg, porfelhőt kavarva maga körül. Felkészül a fájdalomra, összeszorított szemmel és fogakkal várja a fertőtlenítést, de még így is kicsúszik egy halk nyögés, ahogy az alkohol beszivárog a bőre alá, végigmarva a húsát. Kezei ökölbe szorulnak, homlokát a talajnak nyomva próbálja elviselni. Néhány végtelennek tűnő perc után véget ér a borzalom, fejére takaros kis kötés kerül.*
-Köszönöm! *Képtelen szó nélkül hagyni a segítséget, így ezt a rövid, sokat mondó hét betűt ismételgeti.* Nagyon rosszul festek? *Kérdezi egy szomorkás vigyorral az arcán. Megtépett maradék haját most géz fedi, így talán nem nyújt olyan szörnyű látványt, mint a véres, ragacsos tincsekkel.*

6064. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-10 13:42:15
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Igen, nemsokára lejutunk.
*Ismétli meg a törpe a szerzetes szavait, két csákány-csapás között. Homlokból már erősen gyöngyözik, az izzadságcseppek egyesével gördülnek le orra hegyéről és pottyannak a lába elé, a téglákra, a porba. A törpék híresek fizikai erejükről és állóképességükről, de azért ennyi csákányozás és lapátolás után már Hrothgaar is kezdi érezni karjaiban az elmúlt órák munkáját. Tenyere ég, pár helyen a szerszámok nyele felsértette a bőrt, de igyekszik nem erre figyelni, természetesen. Hangos csattanással csapódik be a csákány, amikor i meghallja a férfi kérdését.*
~Mivel fogunk világítani?~
*A törpe lassan egyenesedik fel, tekintetét kimérten emeli a szerzetesre.*
- Mi az, hogy mivel fogunk világítani?
*Tekintetében a színtiszta értetlenség és csodálkozás elegye látható, megspékelve egy apró szem alatti izomrángással.*
- Azt akarod mondani, szerzetes, hogy annak ellenére, hogy jó ideje le akarsz oda jutni, arra eddig nem gondoltál, hogy odalenn vaksötét lesz... jól értem?
*Hrothgaar egy pillanatra lehajtja fejét pár pillanatra, mint aki önmagával viaskodik belül.*
- Hogy az anyám gyalázatos té...
*Kezd bele egy elég hosszúra és cifrára szánt káromkodásba a törpe, amikor is nagyot toppant a téglákra... amit egy furcsa tompa hang követ. Hrothgaar arcán pedig egy pillanatra a pánik suhan át. Mint aki megfeledkezett a derekára kötött kötélről, villámgyorsan próbál meg megkapaszkodni a gödör szélén.*
- Azt hiszem, átjutottunk.
*Ahogy kimászik a veremből és visszatekint, valóban azt látja, hogy pár tégla megadta magát és a sötét mélységbe esett.*
- Kelleni fog valami, amivel világítunk...

6063. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-10 09:58:38
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Nolie Piwerd//

*Kicsit még hüppög, de már jobban van, oldódott benne a feszültség. Az ölelés is jól esett, bár persze zavarba is hozta, hiszen a még mindig szörnyű állapotban lévő lány vigasztalja, holott fordítva lenne indokolt. Ahogy a másik megissza az italt, sóhajt egy nagyot és keserveset. ~Gonosz egy világ ez. Bár megváltozna.~ Aztán ahogy a lány az utolsó cseppeket is felhörpinti, gondolatai már a további teendők körül forognak. A gézből tép egy nagyobb csíkot, majd négybe hajtja. Az üvegcséből kifeszegeti a dugót, az összehajtogatott gézdarabot az üvegcse szájára szorítja, majd jól átnedvesíti vele. A lányra néz. ~Hogyan lenne jó?~ Rövd töprengés után dönt.*
-Kérlek, feküdj a hasadra!
*Ha a lány megteszi, amit kér, a feje mellé térdel.*
-Ez… ez most lehet, hogy kicsit… rossz lesz. *Bocsánatkérő hangon mondja ezt, hiszen tudja, a tömény alkohol bizony borzalmasan csípni fogja a lány vékony fejbőrén ejtett mély vágásokat, de muszáj kitisztítani a sebeket. Óvatosan közelít, minél kisebb nyomással próbálja áttörölni a sebeket, nagyon vigyázva, hogy egy kósza csepp se folyjon még a közelébe sem a fekvő arcának. Ha ezzel végez és a lány nem pattant fel fekvő helyzetéből, egy újabb darab, ezúttal száraz gézzel finoman áttörli a sebeket, majd további kötszercsíkok felhasználásával takaros sapkakötést csinál a lánynak. ~Még jó, hogy ilyen rövid, tépett haja van szegénynek. Az én loboncomra nem lehetne ilyet csinálni, nem bizony!~ Nyilván nem tudhatja, hogy a másik nem önszántából visel ilyen hajakat, nem ismeri fel a sebek eredetét, nem jön rá, hogy milyen szenvedések között szabadult meg a lány a hajától.*

6062. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-09 23:37:16
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

//Soynara Ceryllas//

*Mindketten szörnyen zavarban vannak a másik előtt, ami eléggé megnehezíti a kommunikációt. Nolie már megszokta, hogy nehezen tud kapcsolatot teremteni, mindenre csak fél mondattal válaszol és a környezete majd beszél helyette is. Most viszont nem lehet ilyen könnyelmű. A lány sokkal félénkebbnek és zárkózottabbnak tűnik nála, így muszáj lesz neki kérdeznie, mesélnie és közelednie hozzá.*
-Köszönöm! *Bólint mosolyogva.* Ha nem takarsz be, talán már ki is hűltem volna ebben a szörnyű időben. *Még a takaróval a vállain is látványosan reszket. Különös látványt nyújthatnak Soynarával, két, fehér bőrű, sötét hajú tündér, mintha csak testvérek lennének, és úgy reszketnek, mint viharban a szél tépte ágak.*
-Köszönöm! *Megint. A lány mentette meg az életét, úgyhogy ezt a szót még gyakran fogja hallani Nolie szájából, másképp nem tudja kifejezni háláját.* Nagyon hálás vagyok, hogy kihoztál... *Ha a maszkos véletlenül szándékozna még visszamenni és keresi a tündért, csak egy méretes vértócsát talál majd a padló közepén. Nagyon reméli, hogy nem akarja tovább kínozni és ha nem találja a házban, akkor fel is hagy azzal, hogy előkerítse, nem kezdi el járni a negyedet utána. Ha ilyen történne, a megmentőjét is bajba sodorhatná, amit már nem bírna elviselni. A fizikai fájdalom egy dolog, az elmúlik, de hogy egy ártatlan lány szenvedjen miatta...
Beérnek a szárazra és észreveszi, hogy a másik elpityeredett, kövér könnycseppek hullanak a padlóra. Zavarban van, nem tudja, mit szokás ilyenkor tenni. Tesz néhány óvatos lépést felé, majd gyengéden átöleli a reszkető testet. Nem szól semmit, csak szeretné megnyugtatni, tudatni vele, hogy nincs veszély és nincs egyedül.*
-Rendben! *Veszi át az italt, majd néhány kortyban kiüríti a flaska tartalmát. Borzalmas íze van a zöld löttynek, de néhány pillanat múlva jóleső bizsergés árad szét a testében. A sebeiből szivárgó vér mintha elapadna, már cseppek sem tűnnek elő körmei alól. A fájdalom is enyhül, ha csak egy leheletnyit is és a talpán lévő seb sem égeti már annyira.*

Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.

6061. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-09 22:57:37
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Nolie Piwerd//

*A lány borzalmas állapota ellenére mosolyog, aztán még bocsánatot is kér azért, amit minden bizonnyal valaki más tett vele. A kérdésre szégyenlősen válaszol.*
-Igen. Hideg volt és fáztál és… ilyenkor melegen kell lenni. *Persze ezért is jött utána. Látja, hogy a másik küzd, de így, hogy ébren van, nem mer csak úgy hozzányúlni. Talán a habozását látva, talán csak magára való tekintettel, a lány a segítségét kéri. Gyorsan a karja alá nyúl, próbálja lábon tartani, persze alig bírja, hiszen amilyen vékonyka, amúgy is elfújja egy erősebb szél és a másik még magasabb is, mint ő. Azért csak nem engedi el, imbolyogva, de azért haladnak a romos ház felé. A vérző lány fogai össze-össze koccannak, Soynarát is kezdi rázni a hideg. A kérdés kicsit kellemetlenül éri, mintha szégyellené bevallani, hogy hozzányúlt a lány testéhez, amíg az nem volt eszméleténél.*
-Igen. Hallottam, ahogy nyöszörögtél. Bementem és ott voltál és akkor azt gondoltam, mi lesz, ha vissza… visszajön, aki ezt csinálta veled. Mit csinálhat még. Nem akartalak… Nem tudtalak otthagyni, mert… az ilyet… ilyet nem szabad csinálni, nem! *Ahogy beérnek a félig leomlott tető alá, a szárazra, felszakad belőle a feszültség és rázni kezdi a sírás. Remegő kézzel kezdi el kirakosgatni a piacon vásárolt dolgait, amikkel a lányt akarja ellátni. Előkerül 1 db Világoszöld varázsital is, amit Soynara Nolie Piwerd kezébe nyom. *
-Ezt idd meg!

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416