Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 303 (6041. - 6060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6060. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-09 21:59:10
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*A szomorú mosolyból fokozatosan fakul ki a mosoly, s nem marad más mögötte, mint a bánat és a fájdalom. Tudja jól, bármennyire is végzetes lehet, szembe kell néznie a múlt szörnyűségeivel.*
- Nem kétlem, hogy az igazat mondtad. *Szólal meg halkan, szinte nem is hallani erőtlen hangját. Igen, szembe kell néznie, ám abban cseppet sem biztos, mennyi mindent bír még ki, menyi mindent tud elnézni, elviselni. Ismét látja maga előtt a fertelmes jelenetet, mintha szemtanúja lett volna, holott sok sok mérföld választotta el őt akkor is annak a pataknak a partjától.
Azonban igazi válasz helyett kérdéssel felel a kérdésre, mikor a lesütött szemek ismét hitvese tekintetét keresik.*
- Miért? Miért így?
*Gyűlöletnek vagy haragnak nyoma sincs a barna szemekben. Csupán fájdalom és csalódottság tükröződik bennük. Nem ismerte a háborút, annyit azonban tud, hogy a szabálya nagyon egyszerű. Ölsz, vagy megölnek. Áldását biztos nem adta volna rá, de ezt még meg tudta emészteni, el tudta fogadni. Hiszen rokonai sem kegyelmeztek volna fordított esetben, ám mivel a mélységi volt az erősebb, ő kerekedhetett felül. Ő maradt életben. Ez azonban nem egyszerűen az ellenség legyőzése volt. Nem a túlélésért ment a küzdelem. Nem tudja másként elkönyvelni, mint kegyetlen erőfitogtatásként. Visszataszító, és harcoshoz méltatlan, amire bármennyire is próbál racionális magyarázatot, egy picit is elfogadható indokot találni, nem tud. Mert erre aligha van ilyen. Ennek ellenére mégis meg akarja hallgatni, miért tették ezt, hogy mit tud hozzáfűzni ehhez a hím.*

6059. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-09 21:55:45
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313

Játékstílus: Vakmerő

*Beszéd közben természetesen azért haladnak a Szegénynegyed szegényes utcáin. Haladnának a nem szegényeseken is, de olyanok most nincsenek. Lényeg a lényeg, ismét bebizonyítják, legalábbis Svir biztosan, hogy egyszerre tudnak járni és beszélni is. Nem nagy kunszt, mondhatná bárki joggal, de Svir úgy van vele, az ilyen kis dolgoknak is örülni kell. Mint ahogy annak is, hogy végül csak jobb környékre érnek.*
- Ha egy fogadóban dalnokot talál, tőle talán többet megtudhat. Nos, örvendtem a találkozásnak. Nekem még sok dolgom van. *Közli, aztán megy a dolgára, akár lohol tovább a nyomában a tündér, akár nem.*

6058. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-09 21:09:17
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Az otthon képe a sivár négy falból hirtelen ünneplőbe öltözik, s ehhez nem kell más, mint Ydriss szavai, az a szeretetteljes bizonyosság a hangjában. Ó, mennyire szeretné elfogadni a hívását. De amennyire csábító, amennyire vágyja ezt a békés ígéretet, olyan jól tudja, hogy képmutatás volna. Az egyszerűbb megoldás átka. Hallgatni arról, ami belemarkol a szívbe, ami eltorzítja a mosolyokat, ha a másik már nem látja... Nem vezet sehová.
Nehéz belevágni, de ezen át kell esniük. Ydrissnek szembe kell néznie hitvesével. Lénye egészével. S legközelebbi ölelkezésükkor teljes önmagának kell, hogy odaadja magát. Vagy így vagy úgy. Mert ez a kötés örök.
Ydriss válaszára csak megrázza a fejét és asszonya vállaira simítja a kezét.*
- Komolyan gondoltam, amit mondtam. Ha ma lenne az a nap, ugyanúgy cselekednék *szögezi le.*
- De ne kerüld ki, halljam, mi változott? S ha engem nem, akkor kit gyűlölsz, fakóvérű Ydriss? Mivel érdemelte ki, hogy rá aggasd az én bűnöm súlyát? Én voltam, asszony, ha félrefordítod a szíved erről a tényről, akkor is. Ha próbálsz nem gondolni rá, akkor is. Tehát hadd halljam. Halljam most. Mondd.
*Ami a szíveden, a szádon. A felhívás elég határozott és már most az elején félreállítja a finom szépítéseket és a nyers őszinteségre osztja a szólás jogát.*

6057. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-09 06:29:11
 ÚJ
>He'zor Yelizius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Assag Rugia//

*Túlzás lenne a maszkosról azt állítani, hogy ember. Igen valaha az volt, most már inkább átmenet élő és halott között. Fizikai teste már nem sokáig képes ellenállni az egyre terjedő fekete foltoknak, amik teste jelentős részét birtokolják immáron. Noha még dögszagot nem áraszt magából (a száját kivéve) de minden zsigerében érzi, hogy hamarosan a holtak birodalmához csatlakozik.*
-Helyes... állj ki magadért!
*Íme a tökéletes gyilkológép a nőstények ragadozó temperamentumával. Egy csiszolatlan gyémánt az ork, már csak valahogyan a pártjára kell állítani.*
-Ha nincs ötleted akkor jöjj velem. Úgyis akartam pár kört menni és felderíteni.
*Sok minden van amit még meg szeretne szerezni magának, az első állomás ezen dolgok felé éppen a szomszédos Piactér felé vezetne.*
-Hátha a torkunknak ugrik a fél város.
*Elnéz arra amerre az ork mutat. A házikó valóban kitűnik a többi közül, egyértelműen arra utal, hogy valami tehetősebb ámde a gazdagnegyedben még megélni nem tudó család lakja.*
-Az én menedékemtől biztos kényelmesebb. Egyszer talán meg is mutatom, bár inkább rom mintsem ház. Most épp vendégem van de nagyon elfáradt... hagyom pihenni.
*Ha azóta Nolie esetleg örök álomba merül akkor majd elégeti a testet, vagy elássa... netán feltámasztja.*
-Mi a neved ork?

6056. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 23:07:51
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Kalapács... milyen nagyszerű ötlet! Milyen kár, hogy nem gondoltak rá korábban. Aztán persze az, hogy milyen a tető szerkezete, nem mond neki sokat, de igyekszik minél értelmesebben bólogatni. A maga részéről érzi, hogy sok dolga, vagy feladata nem lesz már addig, amíg fel nem tárják a pincét, meg nem csinálják a lyukat a plafonjába, és akkor... Várjunk csak egy pillanatig! Ha a téglák ott vannak, akkor az azt jelenti, hogy Isvu valóban létezett, Lorew valóban a jó világban van, és... még csak meg sem halt. Ha ezután arra kell rádöbbenjenek, hogy az egészet feltöltötték földdel, akkor is a bizonyíték már kétségkívül megvan. Hogy lehet, hogy erre nem jött rá az első pillanattól fogva, hogy megtalálták a téglákat? Ennyire természetesnek vette volna, hogy semmi baj nem történhet, minden csak a legnagyobb rendben haladhat a világban, és... ilyenek? Közben elkezdenek koppanni a téglák itt-ott a földön, így muszáj közelebb másznia a lukhoz, hogy megnézze, mire jutott Hrothgaar.*
- Akkor hamarosan lejuthatunk? *teszi fel a könnyűnek tűnő kérdést, mert hát lássuk be, a téglákon át már látni lehet a lent tátongó fekete mélységet. Gyönyörű. Mondjuk azt nem egészen tudja, hogy fognak odalent látni, elvégre még ha Isvu ott is hagyta a gyertyákat, nem fogják megtalálni őket. Már szinte valami fáklyában, vagy ilyesmiben kéne elgondolkodni.*
- Mivel fogunk világítani? Mármint odalent, elvégre elég sötét lesz.
*A lejárat pedig készül, és egyre szélesedik, éppen így Lorew szemei is egyre tágabbra nyílnak a kíváncsiságtól. Igyekszik lekémlelni, de hát esélytelen, hogy bármit is ki tudjon venni a sűrű feketeségen keresztül. Ahhoz, hogy oda le számottevő mennyiségű fény jusson, legalábbis ki kéne bontani a ház tetejét, akkor a délutáni nap fénye valamennyit még bevilágítana, de így... Jobb híján toporog a lyuk szélén, és várja, hogy a törpe szorgos munkájával megjelenjen a lejárat, és belevethessék magukat az ismeretlenbe. Az tény, hogy Lorew korábban már járt néhányszor itt, de felelőtlenség volna azt hinni, hogy Isvu nem dekorálta kicsit át a helyet.*

6055. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 23:05:48
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Hitvese szavai, mozdulata, minden egyes apró reakciója, mozzanata arról árulkodik, mennyire megviselték őt az elmúlt hónapok történései. Hogy egy olyan erős, és magabiztos személyt lásson így, mint a mélységi, kellően beszédes. A bűntudat, hogy ezek után mégis miképp fogadta urát, ismét belémar, de hamar elhessegeti. Nem az a dolga, hogy keseregjen, nem fájhat már emiatt a feje.
Bár ajkuk már elvált, öleléséből nem eresztette a hímet, s most szorosabban vonja magához.*
- Tartok tőle, mikor reggel majd felébredsz, mert ez a komisz bundás kirángat az ágyból, hogy vele foglalkozz, ugyanúgy engem fogsz megpillantani elsőnek, s ugyanúgy ölelő karokból kell majd kiszabadítanod magad. *Homlokát mosolyogva dönti Kharasshi homlokának, s hangjába nem kevés melegséget, és szeretetet csempész. Kár lenne tagadni, hogy nincsenek megoldandó problémák, hogy a nehezén már túl vannak, de nem fogja engedni, hogy ezt a pillanatot szétzúzzák. Ez kis idő, ez a kis béka és nyugalom most az övék, csakis kettejüké.
Tekintetével követi végig, míg a gyűrű visszakerül a helyére, s hitvese ujját fonja körbe, szavaira pedig apró bólintással felel.*
- Megőriztem. Először azért, hogy legalább ennyi megmaradhasson abból, aminek ilyen hirtelen véget vetettek. Majd amikor megtudtam, hogy életben vagy, azért, hogy visszaadhassam.
*Bár igyekezett elhessegetni ezt a témát, s későbbre hagyni azt, hogy szembenézzenek a problémák egyik fő forrásával, a mélységi mégis maga hozakodik elő vele. És az egyik lehető legkellemetlenebb módon. Hitvese már túl jól ismeri őt, hiszen a kérdés nyomán már hajtja is le a fejét, s süti le a tekintetét. Pontosabban csak tenné, hiszen Kharasshi a barna íriszek figyelmét visszatereli magára. Szomorú mosollyal tekint urára, miközben megadja a kérdésre a választ.*
- Most már tudom, mi az a gyűlölet, de azt nem irántad érzem. Persze ostobaság lenne azt mondani, hogy nem változott semmi. *Feje kissé lekonyul önnön szavaira, ámde tekintetét csak egy-két pillanatra szakítja el tekintetét a savószín szemektől.*
- Időbe telik, amíg fel tudom dolgozni mindezt. *Sóhajt egészen halkan. Már ha egyáltalán fel tudod dolgozni. A rosszmájú hang csak nem hallgat, csak nem tudja megállni, hogy ne rondítson bele a gondolatokba. Ydriss azonban hamar elnyomja magában a károgót, ennek most nem enged, nem osztott neki lapot. Biztos benne, hogy az ehhez hasonló megjegyzések még elő fognak kerülni, miközben megint belül marcangolja tovább, s távozása csak ideiglenes, de most ezzel is beéri.*

6054. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 22:38:51
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Élet. Élet zubog féktelenül és felszabadultan Kharasshi ereibe.
~Ydriss...~
Az érintése, a szorítása, csókja odaadó heve, a bőre bársonya, melege, testének pisze kis súlya, ahogy Kharasshi ölébe fészkeli magát, a rőt fürtök kuszasága az ujjai között... A viszontagságok minden borzalma tovarebben, akár a füst, s ez a nyomorult lékel újjászületik asszonya szerelmében. Csókjukból elszakadva, reszketegen szökik tüdejébe első lélegzete. Magához öleli asszonyát, s szorítja némán jó néhány szívdobbanásig.*
- Nem akarok felébredni *suttogja elveszetten.* - Most nem! Azt nem bírnám ki. *Hónapokon át ez az álom tartotta életben benne azt a szikrát, ami elválasztotta a bestiáktól, melyekkel a magafajtákat összeeresztették a veremben. Nem a küzdőtérre lépni volt nehéz újra és újra, hanem az, amikor egy újabb nap kitépte a kezei közül ezt az édes képzetet. Minden hajnal egyre kevesebbet hagyott meg neki, de a végletekig ragaszkodott a reményhez, hogy hazatér asszonyához.
Lassan nyitja ki a szemét. A fekete gyűrű különös, fátyolos csillogása a szívébe markol. Nem tudná szavakba önteni, milyen hitvány érzés volt, mikor magához tért és felfedezte a hiányát. Először azt hitte, az embervadászok vették el.*
- Megőrizted nekem *mondja csendesen, míg visszahúzza az ujjára az ékszert. Hátrasimítja Ydriss tincseit, ahogy hátrébb dől, hogy asszonya szemébe nézhessen.*
- Pedig egy részed meggyűlölt, igaz?
*Nem hagyja, hogy a lány félrenézzen, vagy lesüsse a pillantását a kimondott igazság felett. Magára kéri azt a barna tekintetet, mely sosem tudott hazudni neki.*
- Beszélj, asszony, mert én többé el nem engedhetlek, de te is tudod, hogy a hallgatás ezúttal szakadékot ver közénk. S ha így kell éljünk egymással, az kín lesz mindkettőnknek.

6053. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 22:37:02
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Habár ura nem mozdul, nem áltatja magát azzal, hogy ne lenne tisztában közeledtével. Ha más nem, hát a farkaskutya örömteli viselkedése hamar leleplezte. S mégis, míg a kezébe nem simítja a gyűrűt, mintha semmi nem változott volna, s a hím még mindig az állatokkal lenne egyedül odakint. De miért is csodálkozik ezen? Hiszen ilyen fogadtatás után még csoda, hogy itt van. Hagyta, hogy a kételyek, kétségek, és a gyengeség feleméssze őt.
Tudta, kit is választott élete társának. Tudta, hiszen a mélységi sem kertelt róla. Tudta, hogy vér tapad a kezéhez, hogy nem is kevés, tudta annak okát, miértjét. S lám, amint egy részlet kipattan, máris rogyadozni kezd ismét a súly alatt? Ez olyasmi, amit nem engedhet meg magának. Ismeri a hím természetének sötétebb oldalát is, ahogy azt is, amelyik magához láncolta az erdő leányát. S mégis hagyta, hogy a sötét fellegek feledtessék, mit is érzett, mikor úgy hitte, örökre elveszítette hitvesét. Aki most végre visszatérhetett, s ki tudja miféle poklon kellett ehhez átverekednie magát.
A féltve őrzött kincs azonban, amit most visszaadott jogos tulajdonosának, megtette a maga hatását. Igazán már nem is kell vonni Ydrisst, hiszen a rőt hajú elf mozdul magától is, Kharasshi ölébe csusszan, miközben átöleli férjét, s ajkaival sem ereszti egy hamar urát a hitvesi csókból.*

6052. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 22:33:08
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Hitvese csendesebben jár, mint az est, mely észrevétlen kúszik az alkonyat szegletébe. A Kharasshi mellett hentergő eb azonban időben figyelmezteti a jöttére. Nem nyitja ki a szemét, nem kel fel, nem adja jelét annak, hogy felfigyelt volna asszonya érkeztére. Persze nem álltatja magát azzal, hogy Ydriss ne tudná pontosan, mint áll a helyzet.
Nem tudja, mire számítson. Azt, hogy a lány egyszerűen keresztüllövi, épp úgy el tudja képzelni, mint hogy egyszerűen fogja a holmiját, a hátasokat, füttyent az ebnek és itt hagyja.
Letelepszik mellé... Kharasshi mégsem mer utat engedni bármi kósza reménynek. De amikor az a puha érintés eléri és a tenyerébe simítja esküjük elveszettnek hitt pecsétjét, akkor már végleg lerázza magáról a szendergés gyermeteg álcáját. Ráfog Ydriss kezére és ha kell, szelíd erőszakkal vonja magához. A rőt tincsek közé túr és ajkát hitvese ajkához forrasztja.*

6051. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 22:31:42
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Nyitva marad az ajtó, a hűséges eb pedig azonnal kisurran. Habár roppant izgalmas számára az új jövevény is, most mégis rég nem látott gazdájához sündörög. Hátha, hátha most odaengedi magához. S amint megérzi a mélységi kezét a buksiján, azonnal boldogan csóválja a farkát, s lassacskán hízelegni, törleszkedni kezd, amit egyre jobban fokoz. Még olykor olykor egy halk nyüsszentés szerű hangot is elejt egyre mélyülő hangján, mintha csak rőt hajú gazdája helyett ő mondaná, hiányoztál.
Mert bent csak a csend honol. El sem jut a belső szobáig, csupán leroskadt az egyik székre a kis konyhában. A hím szavai újabb ostorcsapásként értek. Nem bánja. Hát nem bánt meg belőle semmit. A bűntudat még mélyebbre rágja magát a lányban, hiába vísit benne egy hang, hogy a kijelentés mögött lapul valami, amiről nem tud. De mégis, mi állhat az egész mögött. Semmi olyan magyarázatot nem talált, ami nem hogy megbocsájthatóvá, de egyáltalán elfogadhatóvá tenné Kharasshi tettét.
Ő pedig a hosszú, pokoli hónapok után mégis hazatért. Visszajött, reménykedve, hogy asszonya itt lesz, és epekedve várja. Ehelyett előbb az üres otthon, majd távolságtartás, ridegség, hidegség fogadja. Csoda hát, ha dühös? Ha majdnem meghúzta a ravaszt a szerkezeten? Ezúttal a másik bűntudat mar magának területet. Milyen feleség az, ki így fogadja sokat szenvedett urát? No de miért is kellett szenvednie? Bűnhődnie? Ujjai idegesen markolnak tincseibe, s szorítanak rá fejére. Hát nincs kiút ebből a pokolból?
A kétségbeesés mélyéről Ahel boldog csaholása menti ki. Lassan emeli fel a fejét, s fordul a még mindig nyitva maradt ajtó felé. Csendben kel fel, és sétál oda néma csendben. Az ajtófélfához simulva, az árnyak takarásából figyeli a jelenetet. Az idilli békét festő hátas család, a magát a szalmába befészkel mélységi, akit nem hagy nyugton rajongásával a növendék vadászeb. A szíve sajdul a látványba. Hiszen milyen csodálatos lenne, ha minden olyan lehetne megint, mint amilyen volt. Nem áltatja magát hiú ábrándokkal, és nem is hitegeti magát. A baj megtörtént, az okozott kárt pedig talán már nem lehet helyre hozni. Hiszen tudna ő maga Kharasshira nézni úgy, mint azelőtt? Keze mellkasára téved, s a tunika vékony anyagán keresztül rögtön ki tudja tapintani a nyakában hordott, bőr zsinórra fűzött gyűrűt. Lassan becsukja a szemét. Megint a tisztáson van, ahol szembesül Alarand vádjával. Emlékszik a döbbenetre, a fájdalomra, a hitetlenségre, a kétségbeesésre. Majd megjelenik a két vadász, és az elöljárónak adnak valamit. Majd pedig Alarand átnyújtja neki a gyűrűt. A veszteség, a fájdalom, a gyász és a kétségbeesés sokkal jobban az elevenébe mart, mint ahogy a tudtára hozott sötét titok esetében. Mentegethetné magát azzal, hogy azért, mert így válaszok nélkül maradt, de szembe kell néznie vele, a hím halálhíre keltette ezt benne. Hogy elveszítette a mélységit, a férjét, a hímet, akihez még ezek után is, erősen megtépázva, de egy igen kitartó kötelék fűzi. Különben sem egyik, sem másik oldalról nem marná a bűntudat. Mire ismét kinyitja a szemét, a fekete ékszert már a kezében tartja.
Egyetlen mozdulattal szakítja le a nyakából, s dobja a zsinórt az asztalra. Néma csendben, néma léptekkel lép ki a házból, s indul meg a mélységi és a jószágok felé. Akkor sem szól semmint, mikor a hím mellé telepedik, s elorozva az eb dögönyözéstől egyik kezét, a markába csúsztatja az obszidián gyűrűt.*

6050. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 22:03:20
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Válasz nélkül hagyják. Ydriss egyszerűen elfordul a kérdés elől és elindul befelé. A majd' négy hónapnyi pokol, amin átverekedte magát összességében nem sebzett rajta ekkorát. Az alkony fülledt melegében őt mintha jeges fuvallat fonná körül. Rőt nimfája minden lépésével, mellyel távolodik tőle, egyre nagyobb rést tép az amúgy is épp eléggé elgyötört mélységi lelken. A melegség és a derű kifordulnak e féltve őrzött rejtekről, akár felhasított hasból a belsőségek, és igen, kínjai is hasonlók.
Hallja Ydriss szavait, sok-sok dolog kavarog benne. Az önérzet makacs dühe most csupán valahonnan mélyről vicsorog. Nem lenne most ereje hozzá. Minden, amin keresztülment, mintha most egyszerre nyújtaná be a számlát, s élné fel kitartása maradékát. Csüggedtség, csalódottság, elárultság, mély, sajgó üresség.
A legszívesebben két tenyere közé fogná asszonya arcát és csupán ennyit mondana: de hiszen ismersz. Nem teszi.*
- Ha ma lenne az a nap, ugyanúgy cselekednék. Nem várom tőled, hogy megértsd *teszi hozzá, aztán elhallgat. Nem megy be Ydriss után. Elfordul az ajtóból és letelepszik a kinti féltető alatt. Némán figyeli a családdá avanzsált hátasokat, hogy a nyakigláb kis kancacsikó épp olyan maszatosan eszik, mint az ő Bitangja, de nem mosolyodik. Minden ilyen gyengéd érzés csak szorít egyet a szívén, húz egyet a nyomorúságos hurkon a nyaka körül.
Ahel is kisunnyog közben, de Kharasshi ezúttal a keze alá engedi az óvatosan törleszkedő kobakot. Az érintés simogatássá, a simogatás vakargatássá, a vakargatás lomha dögönyözéssé érik anélkül, hogy igazán odafigyelne az ebre. Messze járnak a gondolatai. Maga se tudná megmondani, hol. Meglehet, csupán a semmi űrjében hánykolódnak.*
- Fáradt vagyok, vakarcs *suttogja a szinte az ölében hentergő csahosnak, de nem tessékeli arrébb. Nem akaródzik bemenni, nem akarja, nem tudná elviselni hogy szembesüljön mindazzal, amit elveszített. Nyomorultul, nincstelenül érzi magát. Annyi halál és veszteség után most Ő fordul el tőle. Ő, akiért...
~Hát végül ez volt a bosszúd a húgodért, fakóvérű?~
Keserű szájízzel gondol az elöljáróra. Volt ideje gondolkodni ezalatt az idő alatt az erdőben történteken. Épp eleget jártak a fejében ezek a dolgok, de most nem akarja közel engedni magához őket. A feje alá húz a gerendáról egy lópokrócot és elheveredik a szalmában, mint egy koldus, aki épp csak behúzódott egy alkalmasnak tűnő helyre. Szűkölve kapaszkodik a lelke ebbe az apró sarokba, mely békével teli ezeknek az oktondi jószágoknak a jóvoltából.
A csikót elnézve eszébe jut a saját kölyke is. Már biztosan tagadhatatlan gömbölydedséggel hirdeti létezését. Csak remélni tudja. Némi aggodalom fut át rajta, de aztán el is hessenti. Az ő vére... és azé a kiállhatatlan kis fúriáé. Iluse megvédi. Őt is és magát is. Lassacskán szerét kell ejtenie, hogy felkeresse. Tart tőle. Nem is amiatt, amit a nőstényke majd a fejére olvas, hanem...
Hosszú hónapok asszony nélkül, örömtelen hazatérés egy fagyos otthonba egy távolságtartó hitveshez. Iluse okos és ravasz teremtés, ráadásul a gyermekét hordja. Ő meg épp elég bolond, hogy még zűrzavarosabbá tegye az amúgy is siralmas helyzetet.
Lehunyja a szemét és egy világnagy sóhajjal elnapolja a kérdést. Most nem szeretne bonyolultabb dolgokkal foglalkozni, mint a haszontalan eb méla vakargatása így félálomban... álomban.*

6049. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 21:46:53
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Egyre hosszabbra nyúlik a pillanat, ő azonban nem moccan, és nem rezdül meg, hiába mutat még mindig rá a lövedék hegye. És még ebben a momentumban is a benne kavargó indulatok két felé húznak, még ekkor is ketté akarják tépni. Hiszen az életösztön még nem veszett ki belőle, és az nagyon is tisztában van vele, mivel is játszik épp. Másfelől viszont vágyik erre a könnyebb útra. Talán ezzel minden a helyére billenne, nem lenne több fájdalom, dilemma, kötődés, aminek nem kellene léteznie. Nem maradnának kérdések, próbatételek, sem viták, sem ölelkezések, és ha végre végérvényesen vége lenne mindennek, néhány hazugsággal is kevesebb maradna. De amilyen szerencséje lenne, a csökönyösség megint közbe avatkozna, ahogy tette ezt a támadóik esetében, vagy a hímmel kapcsolatban, vagy éppen születése napján.*
- Négyszer úsztam már meg a jeges érintését, előbb-utóbb csak utolér. *Jegyzi meg kissé epésen, ezek után szinte már várja, hogy reppenjen a nyílvessző a nyílpuskából.
A helyzetet azonban Bitang oldja meg, aki elunja kivárni a nagy dráma végét, s odébb penderíti az elfet, hogy üdvözölhesse gazdáját.
Némán figyeli a párost, Bitang bolondos boldogsága mosolyt csalna arcára, a gesztus mégsem tud kiülni a lány vonásaira. A bűntudat ismét belé mar. Neki kellett volna így várnia, neki is ennyire de még jobban örülnie kellene a viszontlátásnak, megkönnyebbülnie a hazatéréstől. S hiába éledtek fel ezek az érzések legbelül, mégsem tudnak a felszínre törni. Túl sok minden rakódott rá, amik elnyomják, és ez alatt a néhány perc alatt is tovább halmozódik, ami teljesen száműzni próbálja ezeket a lány szívéből. Talán ezért is követi tekintete inkább a parádézó csődört, minthogy férjére nézzen.
A nagy hangzavarra persze a csikó is lassan felemeli a fejét, nyakigláb jószág, mint amilyen az anyja is volt ekkorka jószágként, azonban le sem tagadhatná, hogy a Bitang az apja, színeiben tökéletes mása.
A rőt hajú teremtés pillantása csak akkor tér vissza urára, mikor már egyértelművé válik számára, hogy a szavakat neki szánta.*
- Tudtam, hogy a testvéreink hálával ékesítetted magad. És hogy nem csak annyi vére tapad a kezedhez. *Indul meg lassan befelé. Hangjában már nyoma sincs sem indulatnak, sem megvetésnek, sem csalódottságnak. Üresen cseng minden egyes szó.*
- Azzal is tisztában vagyok, hogy bárki akit az utóbbi hetekben ellen küldtek, már a föld, vagy egy gödör mélyén hever. *Azonban hiába csengenek üresen a szavak, mégis kiérezni belőlük - ezzel még meg tudna békülni. Ám van valami, amivel talán soha nem fog tudni megbirkózni. Ami eleve nem egy aprócska, elhanyagolható kis probléma volt, ám egy egész lavinát indított el, ami menthetetlenül maga alá temette. De ez olyasmi, amit a hím nem érthet. Vagy nem is érdekli, oly mindegy. Csak a kimerültséget érzi már, és nem azért, mert hosszú volt a haza vezető út.*

6048. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 21:45:56
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

- Jót mulattam a károdra? *kérdez vissza értetlenkedőn szűkülő pillantással. Fogalma sincs, mire célozgat élete párja. Nem emlékszik, hogy fogságba esése előtt elkövetett volna valamit, ami miatt ezt kapja a fejére. Mintha eonokkal ezelőtt lett volna. Boldogság álomszerű, tünékeny képzete nyújtózik felé az akkor túlságosan is távoli világából. Hazugnak és idegennek tűnik ez a közeledés és Kharasshi lénye berzenkedik tőle, mint egy bizalmatlan csahos az érintéstől. Mindezt pedig csak igazolják asszonya szavai. Undor és megvetés süt belőlük, ami magába fojtja a tényt, hogy a lány mégis csak próbált a nyomára akadni.
~Amit azzal a gyógyítóval és a családjával tettelek...~ Ez a kegyes többes talán bűneit igyekszik megnyirbálni? ~ Nem tudsz te semmit.~
Hitvese lám végül szinte magának kéri, követeli az íjpuskában támaszkodó nyilat.*
- Hát másodjára is inkább a halált választanád helyettem? *kérdi morózus hangon, s igen, egy pillanatra elgondolkodik, hogy ezúttal engedjen asszonya döntésének. Túlságosan szaggatja ez a kötelék, túl nehéz viselnie Ydriss mélységes megvetését... és látnia, hogy gyötrődik miatta a drága nőstényke. Talán ez lenne az út. Ez lenne?
A hosszú és végzet felé tántorodó pillanatnak végül Bitang szegi a nyakát. Őt nem érdekli holmi íjpuska vagy a belőle rászegeződő halál. Nem érdeklik a szavak, a lelket marcangoló vétkek. Egy darabig csak toporog, aztán egyszerűen megelégeli, hogy a kis vörös gazdasszony ott ácsingózik előtte. A vállának támasztja a homlokát és nemes egyszerűséggel félretolja az útból az elfet. Kharasshi kezéből lebágyad a fegyver. A nyílpuska a félfának koppanva marad hátra, a hím tenyerei pedig Bitang szőrébe, sörényébe túrnak, ahogy átöleli a hátas nyakát. Ez az önzetlen, feltétel nélküli öröm, ami a csődör felől árad, megmozdít valamit abban a tépett, elgyötört szívben. De ez az érzés egyszerre akkora fájdalmat ereszt be, hogy az majd' leveri a lábáról a mélységit. Hiszen Ydriss még csak meg sem érintette, rá sem mosolygott, mintha egyetlen porcikája se tanúskodna örömről. Hát minden hiába volt?
Fejét a lovának dönti, hallgatja a bolondos horkantgatást, melyet Bitang hallat túláradó, esetlenül tehetetlen boldogságában. Csak akkor indul neki, mikor Kharasshi biztatólag megpaskolja a szügyét. Mint valami bohó csikó indul nyargalásra, dobálja magát, ugrándozik, nyerít és fújtat, mint aki teljesen megkergült. Aztán persze hamarosan visszakocog még egy adag simogatásért és vakargatásért. Gazdája csak a szeme sarkából pillant a csikóra. Formás kis jószág, bár nagyon pelyhes még.*
- Jobb lesz *szólal meg végül, de csak kisvártatva fordul Ydriss felé* -, ha hozzászoksz a gondolathoz *mondja, s Bitangot elhessegetve asszonya elé lép* -, hogy egy magamfajta gyilkoshoz kötötted az életed.
*Nem igazán enged távolságot maguk közé. Pillantása hűvösen fúrja magát a barna íriszek fényeibe.*
- Hát már meg sem csókolod az uradat?

6047. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 21:38:42
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Szeme se rebben, mikor előkerül a számszeríj, noha meglepi, hogy ilyesmit lát a hím kezében. Emlékszik még, mennyire ódzkodott az íj használatától, és mennyire felbosszantotta, maikor a lövése nem egészen úgy sikerült, mint azt tervezte. Persze ez a szerkezet más, és nem olyasmi, amit egy átlagos elf használna. Felmerül benne, hogy a következő pillanatban rá fogja szegezni a gyilok eszközt, ám kénytelen ráébredni - teljesen hidegen hagyná, ha a nyíl hegyével kellene farkas szemet néznie, úgy, hogy a mélységi ujja a ravaszon, készen arra, hogy meghúzza azt, az is hidegen hagyná. Nem azért, mert biztos lenne benne, hogy a hím végül másra lőne. Ebben a pillanatban bármit kinézne Kharasshiból. Még talán hálás is lenne, ha rövidre zárna mindent egyetlen lövéssel. A bűntudat két oldalról marcangolja, az érvek és ellenérvek veszett farkasokként tépik egymást és őt is belülről. Ereje, kitartása pedig eddig tartott.
Nem próbálja megállítani Kharasshit, teljesen biztos benne, hogy egyetlen mozdulattal félre penderítené. Ellenben azonnal utána indul, nem törődve azzal, hogy a tőr, amit suttyomban el akart dugni valahova gyorsan, még a kezében van. Letekeri róla a rongyot, s az első néhány lépés után eldobja, a fegyvert pedig ruhája alá rejti.
Hogy a számszeríjjal célba vesz valakit, az megint csak nem éri meglepetésként, ellenben, hogy a kanca, vagy a csikó helyett a Bitangra mutat a gyilkos fém, már annál jobban. Ingerülten lép a sötételf és a csődöt közé, hogyha mégis végezni akarna a hátassal, ahhoz előbb a lányt kellene átlőnie. No meg arra is ügyel, hogy bőven kar távolságon kívül legyen, hogy ne penderítse csak úgy félre az útból drágalátos ura.*
- Persze, lődd csak le a társad, aki már évek óta veled van! Bizonyítsd be... mit is? Hogy tudsz ölni? Azzal eddig is tisztában voltam. *Fonja keresztbe a karját maga előtt. Hiába mondja egy egyre gyengülő belső hang, hogy csillapodjon, a harag, a düh erősebben munkálkodik benne.*
- És még te jössz az eskükkel? Képzelem, megint milyen jót mulathattál a káromra. Az elhangzottak ellenére mégis egy világ omlott össze bennem, amikor az elöljárónk közölte, hogy meghaltál. *Sziszegi egyelőre még halk, de ingerült hangon.* Kikönyörögtem, hogy legalább árulja el, hol talállak meg, és elindultam, hogy búcsút vehessek tőled. Aztán megtudtam, hogy még életben vagy, hogy mi a tervük veled, és bár azok után, amit azzal a gyógyítóval és a családjával tettelek, ott kellett volna hagyjalak, elindultam azzal mihaszna emberrel, hogy a nyomodra akadjak, hogy megpróbáljalak kiszabadítani. Mire a folyóhoz értünk nagy nehezen, a gálya már elment. Visszatértem Artheniorba, hogy kitaláljam, hogyan tovább. A kereskedő úton nem mehettem, mert észak már a holtaké, hajóval nem mehettem, mert mire elindulhattam volna, már a Kikötőt is kiürítették! Egy vemhes lovat pedig nem fogok áthajtani a hegyen, és nem fogom haramiák kezén hagyni! Az egyetlen megoldás, ami maradt, hogy kivárok, addig pedig összegyűjtök annyi pénzt, amivel ki lehet váltani. De lövöldözni akarsz tessék! Itt vagyok, lőj bátran! Elvégre miattam találtak meg az ellenségeid, miattam kerültél oda, ahova! *Karjait is széttárja, egyszerű célpontot nyújtva, csak a ravaszt kell meghúzni. Hiába motoszkál a tudatában, hogy az elhangzottak alapján az otthon, és az ő emléke jelenthette az egyetlen reményt, a harag, a keserűség, mind az a keserű katyvasz, ami eddig forrt benne, egyszerre zúdul rá, árad szét benne és önti el teljesen.*

6046. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 21:20:08
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Asszonya közelsége leírhatatlan érzés. Minden éjszaka ő járt a fejében, az ő gondolatával merült álomba, s ő volt az első, akinek a hiánya sajgón belé az ébredés első pillanatában. Ezer és tízezer alkalommal képzelte el a viszontlátást. A harag mindig menthetetlenül párolgott el belőle a képzet első minutumában, hiszen mindig csak Ydriss tekintetét látta, azt a szeretetteljes pillantást, amivel legutolsó csókjukkor nézett rá. De most... Mintha idegenek lennének. Csak hűvös távolságtartást érez a lány felől. Talán megvetést. Egyszerre sajog fájdalmasan és forr dühödten ez az érzés benne. Ez éltette, ott a kárhozat tornácán ez tartotta benne a lelket, ez a pillanat, ami most üres vázként roskad össze, hogy tartalom nélküli, sivár elutasítássá legyen.
Kharasshi megtámasztja a tenyerét a homlokán, nekidönti gondolatoktól terhes üstökét.*
- Nem ezt mondtam *morogja alig hallhatóan az elöljáróval kapcsolatos megjegyzésre, de ennél a vitánál most vannak sokkal fontosabb dolgok is, melyekhez nem tudja, hogyan kellene hozzákezdenie vagy hogy egyáltalán érdemes-e még hozzákezdeni. A dilemmát viszont épp a hátasával kapcsolatos magyarázat lendíti tovább.
Talán jobb is, hogy nyulakkal bíbelődő asszonya nem látja a sötét kifejezést, ami átvonul a hím arcán. A vicsor már elillan Kharasshi vonásairól, mire a lány visszatér, de a tekintete... hátborzongató.*
- Ezért? *kérdi, s az a halk tónus a hangjában vérfagyaszóan hat.* - Ezért hagytál ott rohadni vasban, vérben, mint egy állatot? Ezért jártam halálban hónapokig, ezért öltem meg bármit, amit elém vetettek a viadalon? *Lassú, kimért mozdulattal nyúl be az ágy alá és veszi elő új szerzeményét. Precízen, sietség nélkül húzza fel és tölti be a számszeríjat. A szarvnál, a tusra merőlegesen még két vessző van az esetleges újratöltéshez.* - Hát ez tartott vissza? *kérdi könyörtelen, metsző hangon.* - A lovad?
*Ahogy felkel az ágyról, már látszik, hogy mellkasa mily vehemens kortyokban zihálja a fojtott dühöt.* - Hát ennyit jelentek Neked, ennyit ér az esküvésed?!
*Ha eddig nem mutatkozott volna meg, hát most nagyon jól érzékelhető az a pusztítás, amit a rabságban töltött idő művelt a mélységiben.*
- Hadd mutassam meg, drága párom, mit jelentesz Te nekem. *Azzal elindul kifelé, s ha Ydriss próbálná megállítani, Kharasshi valósággal átgázol rajta, úgy penderíti el az útjából. Nyögve reccsen az ajtó, ahogy a hím kirobban rajta. Megtámasztja a vállát a félfán és céloz. Nem remeg meg a keze, amikor Bitang csodálkozó tekintete összetalálkozik az övével. Egyenesen hátasa homlokára mutat a számszeríj vessző. Az érzés, hogy viszontláthatja a kesely csődört, ezt a mihaszna jószágot, akivel csikó kora óta elválaszthatatlanok, messze, nagyon messze, száműzve hallgat. Ahogy hallgat a veszteség fájdalma is, amit akkor érzett, mikor úgy hitte, lova húsán marakodnak az acsargó vérebek. A tudat, az a mindenek felett álló bizonyosság ural mindent, hogy ő Ydrissért porig égetné az egész átkozott világot. Kész végezni a hátassal. Hezitálás nélkül.*

6045. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 21:06:01
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Ydriss mindig is engedelmes jószágnak nevelte Ahelt, hiszen nem csak a vadászat sikere, vagy épp a kényelmes élet múlhat a szófogadáson, hanem akár az élete is. No meg Kharasshi mellet nem csoda, hogy mindenképp engedelmes jószággá vált. Így hát fejét lesunyva, füleit, farkát lehorgasztva kullog ki a külső szobába, míg gazdája visszatér.
Ydriss pedig megkönnyebbülten lép ki a házból, hogy a mélységi nem próbálta feltartóztatni. Nekidől a falnak és kifújja a levegőt. Tudja, nem jól reagálta le a helyzetet. Bármennyire is megkönnyebbült egy része, hogy férje él, és hazatért, a hónapok óta gyülemlő kételyek és feszültség előbb-utóbb ki fog robbanni belőle. Az esélyek pedig igen nagyok arra, hogy ez most történjen meg.
Elpillant a lovak felé, ahol a holmikat hagyta. A csikó már egy kis szalmakupac közepén fekszik és húzz a lóbőrt. Hosszú volt neki a nap, nem csoda, hogy máris fáradtan szuszog. S bár a látvány kicsit megmelengeti, már arra a kimerült, erőtlen mosolyra sem képes, amit eddig azért még legalább tudott produkálni. Miközben ellép Bitang mellett megpaskolja a csődör nyakát.*
- Megjött a gazdád. Talán a te látványod legalább jobb kedvre deríti. *Sóhajt lemondóan, miközben magára pakolja a holmikat.
Hiába nyert némi nyugalmat, vagy csak az indulatok csitultak benne, amint egy lépést tesz a ház felé, gyomra görcsbe rándul.
Tudja jól, hogy nem reagálta le jól a helyzetet, és most felemlegetni a hat évvel ezelőtti incidenst felérne egy öngyilkossági kísérlettel. Indulatos, de nem ostoba. Tudja jól, hogy a sanyarú sorsot elfek miatt kapta Kharasshi, ráadásul nem az északiak, hanem Ydriss törzse idézte ezt a fejére. Nem csoda, ha ezek után a lány a gyűlölet fókusza, ha rajta fog minden csattanni. És akkor még hozzá veheti a fogolyként eltöltött hónapok hatását.
Amennyire tőle tellett, próbált itt Artheniorban utánajárni a viadaloknak. Ehhez persze szüksége volt arra, hogy felkeresse Szürkevér egyik kapcsolatát, aki tovább irányította olyanhoz, aki tudott neki mesélni. A hallottaktól persze se nyugodtabb, se boldogabb nem lett, azok a hegek, amiket elcsípett a látványból, pedig az elhangzottak igazát bizonyítják. Mintha az elöljáró húgának halála nem vert volna eleve hatalmas szakadékot közéjük, a viadalokkal eltöltött hónapok talán menthetetlenül szétzúztak mindent. Nem, ehhez nem elég erős. Ahogy az ajtó előtt áll, egyszeriben elfogja az inger, hogy dobjon mindent le, hagyjon mindent hátra, és menjen. Menjen bárhova, csak el innen, messze mindentől és mindenkitől. És aztán? Egyedül barangolva felfalja valami ismeretlen rém az ismeretlen vidékeken? Vagy el sem jut addig a holtak miatt?
Fásultan lép be a kis lakba, szórakozottan, igazán rá sem nézve a kutyára borzolja meg a fejét, majd lép be a belső szobába. Ledobja a lószerszámokat a csomagokat, majd elkezd kipakolni belőlük, aközben adja meg a függőben maradt válaszokat.*
- Nem mentegetek senkit senki előtt. De igazad lehet, valószínűleg nem érdekelte, mi lesz veled. Nyilván akkor az sem volt igaz, hogy a fejed a gyászoló rokonoknak szánta. *Jegyzi meg teljesen közömbös hangon. Akkor hát az is egy újabb átvágás volt. Senkiben sem bízhat, mindenki hazudik. A megállapítás ismét belémar, minden egyes alkalommal mélyebb és mélyebb sebet szántva benne. Nem, ehhez nem elég erős.*
- Még mielőtt ez... az egész elkezdődött, a Bitangod alighanem célt ért a kancámnál. Ezért nem mentem Wegtorenbe, és ezért voltam távol az utóbbi időben. Nem akartam, hogy Mogyi itt szüljön, hogy itt kelljen talpra állniuk, megerősödniük a szélhámosok és haramiák között. *Két nyúl is előkerül, amiket a hazaúton fogott Ahelnek hála, ezekkel még kimegy a külső szobába, s miután visszatért onnan, az után folytatja.*
- Bitang is megvan, ép és egészséges, jó bőrben van. Az egyik haramia megpróbálta eladni nekem, de hamar jobb belátásra térítettem. Persze azután, hogy Mogyi a képbe került, nem lett volna az a hatalom... *Egy pillanatra elhallgat, hiszen ekkor tapogatja ki a zsákmányolt, rongyba bugyolált tőrt a táska mélyén. Magával vitte, hogy egy kicsit megpróbáljon utána járni a fegyvereknek, de végül nem sokat foglalkozott velük. A két vessző a tegezben van, a tőrt általában magánál hordja, ám a kirándulás és vadászat alatt még véletlenül sem akarta, hogy valamelyik hízelkedő állat hozzáérjen.* ... ami más felé terelte volna. Kint van, örülne, ha látná a gazdáját.

6044. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 21:00:47
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Ydriss ellenállása lobot vet a mélységi vérében. De hiszen így volt ez mindig. Mostanra a kis vörös már jóval karakánabban áll ki ellene a saját igazával, nem próbál kihátrálni, nem hajlik meg. Kharasshi pedig tudja, hogy asszonya nagyon is megerősödött. Mindezek ellenére szinte biztos benne, hogy nem lenne egyenlő a harc közöttük, ha addig fajulna a dolog. Egy mélységi kegyetlensége ellen nincs fegyvere a fakóvérű nősténykének. Tudja hogy szorítsa sarokba, tudja, ahogy tudta már a legelső napon, amikor találkoztak.
Asszonya haragvó, karcosan hideg szavai mintha csak olaj lennének a tűzre. Mert bizony a harag őbenne is érlelődött. Hosszú hónapok gyötrelmes percei alatt. Pillanatról pillanatra élt, és igen, ez a harag nagyon nagy segítségére volt. Alig volt több egy állatnál. Talán sose volt sokkal több annál. Megfeszülnek az izmai, alig egy szívdobbanás választja el tőle, hogy kiragadja azt a lándzsát a lány kezéből, hogy torkára fogjon a némbernek, falnak taszítsa és leckét adjon jogokból. De Ydriss megelőzi. Leteszi a fegyvert és úgy lép tovább, hogy a harag egyre feszülő, fojtogató csomója menthetetlenül kiold és erejét veszti. El viszont nem tűnik. Fekete ködként kavarog tovább, várva az alkalomra.
Kharasshi csak áll ott. Nem kap Ydriss után. Tudja, hogy visszajön, s ez a tudat valahogy ismét és fájón könnyedén tölti meg az otthon szentségével ezt a nyomorult helyet. Pillantása az ebre ereszkedik. Milyen rég volt, hogy könnyedén felkapta a grabancánál fogva a nyurga kis csikaszt. Most már nem biztos, hogy meg tudná emelni. Formás, jó kiállású csahossá nőtte ki magát. Már talán csak a tekintetében látszik, hogy van még egy vékonyka szál, ami a kölyökkorhoz köti. Kharasshiban mozdulnak az emlékek, de mégsem merészkednek elő. Túl élénk még a küzdővermek hagyatéka. A fogak nyoma az alkarján és a bokáján. A kínnal megfizetett tapasztalat, ami később a túlélés kulcsa lett. Az eb szinte szűköl egyetlen simogatásért, de Kharasshi nem tud másra gondolni, mint hogy hány módon tudná megölni. Hogy hol kellene elkapnia, hogy megroppantsa a nyakát, hogy honnan érhetné el a legkönnyebben a sebezhető, lágy részeit. Visszhangzik a fülében az az éles, fájdalmas vinnyogás, a sípoló szuszogás, a harcikutyák haláltusájának hangjai és a többi veszett csaholása a ketrecekből. Vad, nyáltól fröcsögő csaholás a vér szagától őrjöngő bestiák hangja.
Egyetlen intéssel küldi ki az ebet. Ahel valószínűleg engedelmeskedik, hiszen ha valamit, hát ezt megtanulta annak idején. Ha a belső szobából kiküldik, akkor menni kell.
Kharasshi leroskad az ágyra és hátát a falnak veti. Mély sóhajjal hunyja le a szemét. Alig várja, hogy meghallja Ydriss neszezését, mert minden kis hangocska, ami Őhozzá tartozik, maga a béke. Vagy legalábbis valami, ami megszólítja ott nagyon, nagyon mélyen ennek a szörnyetegnek a lelkében.*
- Engem is így mentegettél a tetteim ellenében? *dünnyögi fáradt és keserű gúnnyal a hangjában.* - Ha az a nemes fakóvérű holtan akart volna látni, akkor most nem ülnék itt. *A szemét ki sem nyitva csóválja meg a fejét.* - Naiv vagy, mint mindig *sóhajt.* - Pontosan tudta, mi fog történni, ha azokra a martalócokra hagy. Nagyon jól tudta.
*Egy szó kezd motoszkálni, ami az imént kimondatott, de annyi időn keresztül próbált nem gondolni rá, hogy szinte ösztönösen át is ugrott rajta a figyelme.*
- Az én... Bitangom?
*Nem álltatta magát. Amikor közölték vele, hogy a kutyák elé vetett hús annak a "rohadt dögnek" az egyetlen hasznos tette, nem gondolt rá többet. Nem akarta megadni azoknak a férgeknek az örömöt, hogy lássák rajta a veszteség fájdalmát. Most is bizonytalanul mondja ki. Nem akarja, hogy hiú reményei ébredjenek, de nem tudja hová tenni a lány megjegyzését.*

6043. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 20:59:22
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Kharasshi szavai cseppet sem könnyítik meg helyzetét, s inkább adnak táptalajt a lány haragjának. Még ő kérné számon? Hogyne merült volna fel benne, hogy Alarand tette végül rajta fog csattani, hogy belőle csinál egyfajta ellenséget vagy bűnbakot, de naiv módon remélte, hogy erre mégsem kerül sor. Húzná el az útból a lándzsát, ám ha a mélységi így akar játszani, hát felveszi a kesztyűt, s fegyver ott marad, ahol eddig is tartotta, hogy vért fakasszon.*
- Nem tartozom számadással, neked pedig aligha van okod vagy akár jogod számon kérni. *Veti oda kissé hidegen, ám a harag mögött ezúttal nem bújik meg a gyerekes dac, ami korábban jellemző volt a lányra. Ezek a parazsak bizony jó ideje izzanak már, arra várva, hogy egy kis éltető szítást kapjanak, s nagyon úgy fest, ezt most pillanatokon belül bőségesen meg fogják kapni.*
- Mellesleg Alarand holtan akart. Hogy eladtak a viadalokra, az embereknek köszönd, azoknak az alávaló haramiáknak a műve volt. *Ennyi gyűlöletet, mint amivel azokra a gazfickókra utal, nos, a rőt hajú elftől még nem lehetett hallani. Vagy látni. Vonásai ugyanis megfeszülnek, tekintete pedig egészen elsötétül, szinte... gonosszá válik.
Figyelmét azonban nem kerülik el az új hegek, és azok tanúsága a hányaveti, talán hozzá nem értő fércmunkáról.
Bármennyire is rágják belül a történtek, akár a közel akár a távolabbi múltról is legyen szó, ezeket most tisztázni aligha lenne jó ötlet. Láthatóan a hím is indulatos, és az ő elméje is hamar elborulna, így hát nem túl bölcs gondolat most belevágni eme fontos diskurzus megejtésének.
A lándzsát végre leengedi, s rögtön a falnak is támasztja. Majd, hacsak Kharasshi ott nem tartja, kimegy a kint hagyott holmikért, nehogy valakinek megtetszenek és elszeleljen velük.
Azt pedig túlzás lenne állítani, hogy nem fogadja senki örömmámorban a hímet. Ahel ugyanis lelkesen lihegve, boldog, izgatott farkcsoválással, csillogó szemekkel figyeli a hímet, várva, hogy második számú, rég nem látott gazdája vele is foglalkozzon egy kicsit.*
- Mellesleg, félig a Bitangodnak köszönheted, hogy az elmúlt időszakban nem voltam itt.

6042. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 20:26:48
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Két nap telt el azóta, hogy visszatért, s immár a harmadik is leköszönőben van. Dús, szinte már rőtbe hajló arany fényben füröszti a naplemente a szegénynegyed koszlott utcáit. A kanális felé csordogáló szennyet is ragyogó hátú jelenéssé nemesítik az alkony fényei. A nélkülözés bűzét a negyed szívéig kergeti a Templomkert felől éledő szellő. Hűs áldást vegyít a várost megülő fülledt melegbe, ami napok óta nem enyhül, de még az éjszakát se oldozza fel fojtogató öleléséből.
Kharasshi pedig csak vár. Harmadik napja vár, hogy szembenézzen a bizonyossággal. Csak a legszükségesebbekért mozdult ki. Némi ételt szerzett magának és ruhaneműt. Puritán igényeit még szikárabbá faragták az elmúlt hónapok. Ez a három nap elég volt hozzá, hogy valamennyire rendbe szedje magát, hogy elhatározássá érlelje a fogadalmat, miszerint visszaszerzi, akihez örök kötés fűzi, ha kell, akkor a világ végén is megtalálja a fakóvérűek ama rejtőző falvát. Ha kell. De előbb még kérdezősködik a környéken. Nem úgy, mint az elmúlt három napban, nem úgy, hogy arra elzárkózó hallgatás, mindent tagadó fejrázás megtorlatlan válasz lehessen. Eljövendő kérdéseire bizony kicsikarja az érdemi szókat. De előtte még... látnia kell a sebhelyes arcú nősténykét, aki a szíve alatt hordja növekvő magzatát. Hónapok teltek el. Kharasshi ígéretének viszont nyakát szegte a sors alávaló fintora. Azt a kis fúriát viszont aligha érdeklik a kifogások. Valami azt súgja, nem lesz egyszerű dolga a hímnek, ha a szeme elé akar kerülni.
Víz csorog a hátán, nedves, hűs vonalakat fest az útja. Az öve vonaláig futó cseppek kíváncsian simítják végig a régiek mellé szerzett hegeket, melyek nagyon is elütnek. Rútak, durvák, férces varrásuk nyoma nemtörődömség hányaveti rúnasora.
Nem mozdul. A komódra tett mosdótál fölé támaszkodva várja ki, míg az érkező a belső szobába lép. A finom léptek nesze, az erdő illata, melyet az ajtórésen beszökő fuvallat magával hozott... Minden porcikájában érzi azt az édes jelenlétet, melyért átkozott lett, amiért semmi se drága.
Lassan fordul meg. Fakó tekintete szinte vág és elemészt.*
- Asszony *morogja mély, karcos torokhangon, mely a mélységi óhaza nyelvét idézi.* - Hát így fogadod uradat, aki a pokolból jött vissza hozzád? A pokolból, ahová véreid előkelője küldte.
- Asszony *ismétli még vészjóslóbban, s lassú, kimért léptekkel indul el Ydriss felé.* - Hát így vártál haza engem? *tárja szét a karjait az elhagyatott, üres viskó szégyenére mutatva.* - Hát így üdvözölsz? *lép a felé szegezett lándzsa útjába, s ha asszonya nem visszakozik, Kharasshi addig közelít, míg a fegyver hegye a bőrének nyomódik, míg rubin cseppet nem szül ez a kárhozott pillanat.*
- Meglepettnek tűnsz *feszíti a lélektelen vádat Ydriss beszédes tekintetének.*

6041. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-08-08 19:40:26
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Nem ismeri Wegtorent, soha nem járt arra, még csak a közelében, vagy egyáltalán a hegyeken túl sem. Mégis nekivágott volna az útnak, hogy ellátogasson a Tűz Városába, és megpróbálja megtalálni a sötételfet. Azonban amint fény derült Mogyi állapotára, erről a tervről le kellett mondania. Így hát kénytelen kelletlen Artheniorban maradt, a gyötrő kétségekkel egyetemben, amik ezen idő alatt folyamatosan rágták, ették belül. Próbálta lekötni a figyelmét valahogy, ám ez nem sikerült. Hiszen nem tud minden pillanatban valamilyen feladatra fókuszálni, amint az alváshoz készülődött, a nyomasztó gondolatok utat találtak hozzá. Talán végül ezért, vagy csak mert a kancát a és leendő új jövevényt féltette a Szegénynegyed romlott alakjaitól, úgy döntött, egy időre maga mögött hagyja a várost, és a környéken ver tanyát, ahol biztonságos tábort alakíthat ki.
Így mire visszatér az Arthenior széli kis lakhoz, népes állat tábora már egy újdonsült taggal bővült.
Nagy meglepetésére azonban, míg a lovakat helyükre vezeti és ellátja őket, a már nem keveset cseperedő farkaskutya meredten nézi a kis lak ajtaját. Nem ugat, nem morog, de nem is úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne. Ez pedig épp elég gyanakvásra ad okot a lánynak ahhoz, hogy a málhát takarásba tolva, a lándzsát pedig kézbe véve induljon meg befelé.
Vonásai komorak és cseppet sem barátságosak, miközben kinyitja az ajtót. Ahel továbbra sem morog, ellenben egyre izgatottabbnak tűnik. Lassan nyit be a lány a második szobába, a lándzsát készenlétben tartva. Viszont aligha az a látvány tárul elé, amit várt, hiszen a meglepettséget le sem tagadhatná. Ellenben az a lándzsa sem kerül vissza a helyére.
Megannyi egymásnak ellentmondó érzés kavarog benne. Egyrészt örül, hogy láthatja férjét, hogy Kharasshi túlélte a megpróbáltatásokat és hazatért. Másfelől az elöljáró által felfedett szörnyűség felett nem képes, és nem is hunyhat szemet.
Tudta jól, miket jelentenek a rovások a mélységi tetoválásában. Egy-egy kiontott élet északi rokonaik közül. A háború magas árat követel mindenkitől, és vérben számolja el. Ha boldog nem is volt a tudattól, ezt még valahogy el tudta fogadni. Ölj, vagy megölnek a harcok karmazsin törvénye.
Csakhogy amit Alarand húgával és a gyerekekkel műveltek, az jócskán túlmutat ezen. Kegyetlenség, olcsó fitogtatás, ami egyszerű mészárossá alázta a szemében a büszke harcost. Eme csalódást pedig meglehet, tekintetéből is ki lehet olvasni, vagy a vonásokról, amik nem lágyulnak meg - noha kifejezetten nem lehetne ellenségesnek vagy elutasítónak sem mondani.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416