* Nem hitte, hogy bárki megzavarhatja vagy, hogy bármi veszély fenyegetné, érzékszervei mégis azonnal figyelmeztetik, hogy édes kettesből édes hármasra változott létszámuk. Ennek ellenére nem zavartatja magát, a nő mozdulatai, apró rezdülései, ajkán kiült gúnyos mosoly nem arról árulkodik, hogy szándékában áll közbeavatkozni. Ezért nem is foglalkozik vele komolyabban, csupán egy pillanatra fúrja égkék tekintetét az embernő különböző színekben pompázó lélektükreibe, miközben hasonló gúnyos mosollyal az ajkán viszonozza a biccentést, majd fordul vissza játékszeréhez, aki még mindig könnybe lábadt szemekkel könyörög segítségért a szőke nőtől.
Erősebben szorítja meg a törékeny kezet, hogy a kissrác figyelme ismét az övé legyen. Szeretné, ha nem csak érezné, de látná is amit tenni készül, hogy örökre emlékezzen, hogy járhat, ha megint szerencsétlenkedve próbál pénzhez jutni. Ő így add neki leckét, mellesleg szemernyi kétsége sincs afelől, hogy nem lesz hatásos, célravezető és figyelmeztető cselekedete. Legközelebb kétszer meggondolja, kit próbál kizsebelni és remélhetőleg a technikáján is csiszol, finomít.
Kezet ugyan nem emel rá, de az elég gyanús viselkedésnek tűnhet, hogy eddigi szabad kezében már tőrje markolata pihen, és hogy elmélyülten kezdi tanulmányozni a másik kezében szorongatott fiú tenyerét. A lurkó első fájdalmas sikolya előtt hallja meg a kifeszített íjhúr jellegzetes pengését, a száguldó nyílvessző süvítését.
Tekintetét a hangforrás irányába kapja, és már mozdulna, hogy kitérjen a neki címzett nyíl elől, ám akkor pillantja meg azt az oda nem illő dolgot, ami miatt teljesen másként dönt. Elengedi az eddig szorongatott vékony csuklót, üressé téve ezzel kezét, hogy azzal védje ki az alattomos támadást. Az almás nyílvessző, felemelt üres kezének nyitott tenyérébe csapódik be, precízen pontosan, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Az egérutat nyert szutykos után pillant, miközben megmozgatja kicsit a csuklóját, ennyi jelet adva arról, hogy azért megérezte a becsapódást, majd úgy helyezkedik, hogy mindkét hölgyet tökéletesen jól lássa. Nők. Mindig akkor és ott bukkannak fel, amikor kevésbé számít rájuk az ember, és mivel nem hisz a véletlenekben egyiket se szeretné szem elől téveszteni. *
- Bizonyára még nem hallottál róla, hogy nem illik az étellel játszani. Tudod, sokan éheznek.
*Szája széle egy elfojtott mosolytól remeg meg *
- Te meg itt pocsékolsz. Habár.. * Töprengve méregeti az almát, majd beleharap. * - Nem rossz. Köszi édes, aranyos vagy. * Ekkor már szélesen, szemtelenül elvigyorodik, és fejével int, hogy a tetőről szálljon le közéjük, különben.. a szemléltetés kedvéért feldobja párszor a levegőbe tőrért. Reméli az elf elég okos hozzá, hogy megértse a célzás, ha nem röppen le a földre is repül a penge, ha újabb nyílvesszővel próbálkozna szintén. *
- Szólj a barátnődnek, hogy jöjjön le, még véletlenül megsérül. A földön biztonságosabb, mint azon a rozoga tetőn. * Címzi utolsó szavait immár az embernőnek szerinte jogosan. Túl nagy véletlen egybeesésnek tartja, hogy mindkét nő épp most botlót belé. *
A hozzászólás írója (Kyron Athoniar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.05 16:11:00