//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündérnek az lenne a célja, hogy magánal maradjon a férfi ameddig csak tud, de ha közben részletes leírást kér a tetteiről, valószínűleg a puszta képzelete is elég, hogy az öntudatlanságba meneküljön, a fájdalomról nem is beszélve. Nem is gondolnák, milyen nehéz ez. A legtöbb és legszörnyűbb fájdalmat szeretné okozni, de eközben a lehető legtovább kell életben tartania, és e kettőt nehéz összeegyeztetni. Vagy megtesz mindent, amit csak szeretne, és halálra kínozza, vagy óvatosan, finoman bánik a bőrrel és a hússal, de akkor nem lesz elég intenzív a fájdalom. Az évek során sikerült kitapasztalnia, hol húzódik a határ a kettő között, mégsem sikerül mindig megtalálnia.*
-Ezen könnyedén változtathatunk... *Súgja kedvesen, mielőtt ujjai megindulnának a csont felé. Nem akar, és szerencséjére nem is kell semmit elsietnie. Több órába is beletelik, mire felkel a nap, addig még egy csomó mindent ki tud próbálni. Ötletei vannak bőven, és a lehető legtöbbet meg szeretné valósítani.*
-Megint bocsánatot kértél! *Szól rá határozottan, ajkain kétsébeejtően elégedett mosoly terül szét.* De nem kell aggódnod, most elnézem neked. *Hiszen tudja, hogy ami most következik, az felér egy szörnyű büntetéssel. Finoman végigsimít egyik kezével a hosszú hajzuhatagon, míg a másikkal a sebben matat, a csontot keresve. És meg is találja. Amint hideg ujjai érintik a ragacsos hártyát, Lorewből velőtrázó üvöltés szakad ki. A reakció halvány kacajt csal ki a tündérből, de öröme rögtön elpárolog, amint a homlok hangosan koppan a padlón. Igaz, pont az előbb járt a fejében ez a jelenet, de még nincs itt az ideje. A végén még szétveri a saját fejét, mielőtt befejezhetné, amit eltervezett. Szabad kezével -amelyik nincs a sebben- megragadja a sötét hajzuhatagot, felrántva a szerzetes fejét, mielőtt megismételhetné a mozdulatot. Ha a fájdalom miatt újra és újra is megcélozza a földet, nem biztos, hogy a törékeny kis csuklója bírni fogja, de ha az első rángás után lenyugszik, akkor fenn tudja tartani a fejét. Így még talán a köhögőroham is elkerülhető, persze ez attól függ, mekkorát szippantott a felszálló porból. Ujjai még mindig a sebben pihennek, de már tisztességes távolságra a lapockától, így már csak egy, az előzőhöz képest sokkal enyhébb, tompább, feszítő fájdalmat érezhet a hátában.*
-Hé! *Ránt egyet a fején, hogy belenézhessen a szemébe.* Kérdeztem valamit! *Maga a kérdés nem volt olyan fontos, de pofátlanság, ha nem válaszolnak neki, teljesen figyelmen kívül hagyják.* Ha nem válaszolt, kikaparom a szemedet! *Ígéri.* Tehát, miért segítene, ha látnád is, mi történik? *Teszi fel újra az ominózus kérdést, és addig tartja visszafeszítve a nyakát, míg kielégítő választ nem kap. Ha viszont megkapja a választ, akkor elengedi a haját, visszahajthatja a fejét, vagy azt tehet vele, amit csak szeretne.* De nehogy még egyszer odacsapd a fejed, különben kénytelen leszek felkötni a fejed a hátadra. Nem lesz kellemes, bár kisebb gondod is nagyobb lesz annál, hogy nem kényelmes a nyakadnak. *Nem akar minden egyes mozdulata után a férfi feje után kapni, úgyhogy nagyon reméli, hogy nem fog még egyszer előfordulni.*
-Ne haragudj, de ezt majd én eldöntöm. *Erősen megnyomja az "én" szót, csak hogy biztosan megértse Lorew, neki itt nincs szava.* És én nagyon is szeretném még egyszer látni és hallani, amit az előbb produkáltál -de a fejcsapkodás nélkül. Olyan szép volt, amit kiváltott belőled. *És a mondat végén ismét beljebb nyomja az ujjait a lapockáig. Ha tudná, még akár fokozná is a fájdalmat, de legjobb tudása szerint egyfajta fájdalmat érezhetünk csak a csontunkon. Persze még nem kérdezte meg senkitől, hogyha máshogy ért hozzá, más volt-e a fájdalom, de megelégszik azzal is, ami az előbb volt. Ha jól értette, akkor pokoli fájdalmakat élt át, talán még a nyúzásnál is szörnyűbbet, habár ez csak egy múló pillanatig tart. Amikor ismét lenyugodott a szerzetes, akkor már teljesen kihúzza ujját a sebből, és az egyik tiszta anyaggal felitatja a hátán szétfolyó vért.*
-Mesélj, milyen volt! *Kéri, amíg letakarítja a hátát, nehogy a ruhája ismét olyan legyen. Ha nagyon óvatos akarna lenni, bekötözhetné, hogyha a hátára fordul, ne menjen tele szennyeződéssel, de neki csak erre az estére kell a férfi. Hogy utána mi történik vele, elfertőződnek-e a sebei, az már cseppet sem izgatják.*