Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 288 (5741. - 5760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5760. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-07 22:46:31
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Igen, duplán rossz ötlet volt elkalandozni, nem mintha tehetne róla a szerzetes, de a hölgy láthatóan nem kedveli, ha pozitív dolgokat mondanak róla. Lorew szerint pozitívakat, hogy az átlagember szemében ezek a kifejezések milyennek hatnak, arról fogalma sincs, meg nem is érdekli különösebben.*
- Bocsánat *egyszer ugyan már bocsánatot kért, de az az elkalandozás miatt volt, ez utóbbi most azért, amiért olyat mondott, ami a tündérnek nem tetszett. A további szavakra néhány nagyobb levegő után, amint beszédképesnek érzi magát, megjegyzi* Erre én is kíváncsi vagyok, bár... szerintem te az a jelenség vagy, akit az utcán is észrevesz az ember.
*Egyre kimerültebb, vagy csak egyre közelebb van az ájuláshoz, ezt igazából nem tudja eldönteni. Sosem ájult még el a fájdalomtól. Sőt, talán semmitől... Szerinte ez olyan lehet, mint az alvás, hogy bármennyire is fáradt az ember, ha elég kitartó, azért mégis ébren tud maradni. Az más kérdés, hogy ez sem teljesen igaz, de ezen hibás elmélet analógiájára felállította a tézist, miszerint az ájulást is lehet szabályozni. Sőt, akkor már rögtön a halált is. Nem, ennyire nem ment el a rossz irányba... Legalábbis a halál szélére sosem került még... ennyire.
Maga nyúzás folyamata sajnos nem olyan, mint mondjuk a tőr a vállában. A tőr mellett szóljon, hogy tágította ő a lyukat, amit kezdetben kapott, viszont az a fájdalom idővel megszokható volt. Igazából onnantól kezdve nem törődik vele, hogy a lány a bőre alatt matat. Az viszont... az egy rettenetes folyamat. Minden egyes arany, sőt, minden kis porszemnyi beljebb hatolás a tündér részéről iszonyú fájdalommal jár a szerzetes számára, és csak nem akar apadni az érzés. Nem szokja meg, még csak nem is tompul. Viszont fokozódik. Egészen addig, amíg elveszti a lehetőséget a beszédre, mert az összes hang, amit ki tud adni, az a keserves nyögdécselés, és kiáltozás. Szerencsére valami meggyőzi a hölgyet (vagy a szavai, bár ebben nem teljesen biztos, vagy valami más, esetleg ő saját magát) arról, hogy abbahagyja a bőr feltépését, mert Lorew veszélyes állapotba került. Legalábbis ő így érzi, ami nyilván nem jelent semmit.*
- Én... én csak... *szüksége van egy kis időre, mert a nyöszörgés, meg igazából mindenféle hang ugyanúgy kimeríti ebből a szempontból, viszont néhány nagy levegő után belevág* Én csak szerettem volna... ha most meghalnék, ebben a pillanatban... sosem kapnál választ a kérdéseidre, amikkel idejöttél. Ha most megkérdeznéd... válaszolnék... utána folytathatnád és... ha meghalné... ha megha... bocsá... *szünetet kell tartania, ismét néhány nagyobb levegő, és igyekszik minél hamarabb folytatni* Úgyse megyek sehová, utána... utána folytathatod, és ha meghalok... akkor sem ér veszteség... csak ennyit akar... akartam mondani...
*A végét már alig tudja elzihálni, kis híján belefullad a mondat zárásába, utána ismét szüksége van időre, amíg csak liheg, viszont most már nyugodt abból a szempontból, hogy nincs több mondandója. Ha eddig sikerült eljutnia, akkor a lány mérlegelheti a javaslatot, függetlenül attól, hogy a férfi közben fuldoklik alatta. Persze ez neki is csak annyira fontos, mint a tündérnek, ha őt nem érdeklik ennyire a válaszok, és vállalja a kockázatot, akkor nem is fontosak azok a válaszok neki. Így Lorew sem szükséges, hogy felhozza többet. Viszont nem szeretné, ha az ő hibájából, és merő véletlenségből beszélgetőtársa válaszok nélkül maradna, habár... elképzelése sincs, mik lehetnek azok a kérdések, amiket senki más nem tud megválaszolni.*

5759. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-07 21:39:12
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Arról már tényleg nem tehet senki, hogy a lány sok mindent félreért és szinte mindent magára vesz. Nem csoda, hiszen egyfajta kisebbségi komplexusban szenved, amit egy ilyen világ, ahol ő a legkisebb és a leggyengébb, mind nemét, mind faját tekintve, csak még jobban előhoz belőle. Az már csak járulékos rossz, hogy ezt a felgyülemlett haragot és utálatot mindig egy ember szívja meg, akinél éppen elszakad a cérna. Ez esetben Lorew volt rosszkor rossz helyen, én méghozzá az elutasító magatartása sem segítette a hölgyeményt. Egy ilyen instabil jellemnél egy ferde tekintet és vérfürdőt robbanthat ki.*
-Ne smúzolj, azt nagyon nem bírom! *Pirít rá a bókok hallatán. Sok mindennek elmondták már, de a gyönyörű sosem szerepelt köztük. Az egyedi helyett általában a különc, a halál helyett pedig a démon szó volt népszerű a szidalmazók körében. Az ilyeneket már megszokta, szemrebbenés nélkül elengedi a füle mellett, de a szép szavakhoz nincs hozzászokva. Főleg, hogy tisztában van a kinézetével és a divatos nőideállal is, aminek szöges ellentéte. Koromfekete, egyenes hajkorona a szőke hullámok, csontos alkat a gömbölyű formák és jeges pillantás a hívogató őzikeszemek helyett. Nem egy álomnő, az biztos.* És ne játszd nekem itt az álszentet. Kíváncsi lennék, akkor is hasonló véleményen lennél-e, ha az utcán futunk össze, nem pedig a halál torkában. *Vicsorog haragosan, de nem húzza fel magát. Nagyon. Ideges, persze, hogy ideges, attól a perctől kezdve, hogy megkapta az első elutasító választ, és a korbácsolás sem segített. Ha szabad így fogalmazni, az csak felkorbácsolta a vágyait, hogy feltépje a férfi bőrét, lefejtse a húst a vázról és a hófehérre tisztított csontokkal verje ki belőle a válaszokat. Az egyetlen baj ezzel a tervvel, hogy kivitelezhetetlen. Előbb a válaszok, aztán a kicsontozás.
Idya már megszokta, hogy ha kérdezik, sosem a saját nevét adja meg, két okból. Bármikor bárkin eltehet láb alól, labilis természetével ő is tisztában van, és nem lenne jó, ha néhány fültanú elfecsegné, ki volt a bűnös. A másik ok még ennél is egyszerűbb. Mivel szó nélkül lépett le otthonról, kihűlt anyját is hátrahagyva, valószínűleg már égen-földön keresik és Artheniorba is eljutott a híre a kis Idya Rotannak, a nemesi származású, bájos tündérlány, aki zavarodottan és magányosan járja a világ. Zavarodottan, persze. Édesanyja megölése óta tisztult ki csak igazán a látása... De ez egy másik történet.*
-Azt hittem jobban fogod bírni. *Mondja csalódottan, ahogy Lorew egyre jobban vergődik alatta, lihegése egyre hangosabb, szavai egyre töredezettebbek. Tudja, hogy vissza kéne vennie a tempóból, a végén még nem csak az eszméletét fogja elveszíteni szerencsétlen, de a lelkét is kileheli a nyögések közepette. Akkor pedig hiába való volt az eddigi munkája, az útja, az oxigén, amit beszédre pazarolt. Viszont még nagyon nem szeretné abbahagyni. A kérdések, a válaszok, minden, amiért jött, ráér, amíg nem neveli jó modorra ezt a férget. Hogy az mikor jön el, ő sem tudja. A szemében ülő rettegés, a kétségbeesett könyörgés nem elég, ezeket már ismeri. Valami másra vár, valami különlegesre, ami tudatja vele, végzett.*
-Igazad van, kicsit elragadtattam magam. *Teljesen elmerült a gondolataiba, nem is figyelte elkalandozó kezét. Lassan kihúzza jobbját a bőr alól, ami hangos, cuppanó hanggal, vértől áztatva kerül elő a férfiból.* Viszont ezek után, hogy megszakítottál, melegen ajánlom, hogy valami nyomós érvet hozz fel a mentségedre. *Szűri a fogai között, orra a másikét érinti, véres ujjaival az arcát simogatja, már-már kedvesen, vörös festést hagyva az érintések mentén. Mint a macska, aki a sarokba szorított egérrel játszadozik.*

5758. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-07 21:01:39
 ÚJ
>Árnyékjáró Ingwe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Drágán megvett főhadiszállás//

*Q tényleg az álcázás mestere lehet, egyik pillanatban még a házban tartózkodik, a következőben pedig kámforrá válik, így hát Ingwe nem követi fajtársát. Nem sokkal később beindulnak az események, mivel megérkezik a ház tulaja. A sötételf követi Aviolant, és megpillantja a feltételezett tulajdonost, plusz két drabár alakot, akik testőrök lehetnek. Az orgyilkosnak hirtelen válogatott módszerek suhannak át az agyán, amikkel ártalmatlanítani lehetne a tagbaszakadt férfiakat, de gyorsan eszébe jut, hogy milyen ígéretet tett. Sunuko próbál magyarázkodni, de ennek aligha van eredménye, ám ekkor egyfajta csoda történik, megjelenik Ryll, és Bentrass! Az ember odaszalad lovagtársaihoz, és érthető módon pénzt kér, Ingwe tán rosszul hallja, de mintha Ryll arról beszélne, hogy valami közlendő után csak hárman maradnak a szövetségben.* ~Biztos rosszul hallottam.~ *Sunuko átadja a pénzt a tulajnak, és közli Ryllékkel a dolgok állását, bár kissé tévesen.*
-Én itt vagyok Sunuko! *Ekkor közvetlen a trió mellé lép.* -Örülök, hogy újra látom önöket.
~Vajon hallott a fogadóbeli incidensről?~ *Kétségek között gyötrődik, mikor váratlanul megjelenik a kalapos férfi, azaz Rowon Holdigen! A vándor teljesítette küldetését, de a leányzó végérvényesen elhagyta a társaságot.
Ingwe ennek roppant mód örül, mivel szerinte a lány komolytalan, és túl fiatal egy háborúhoz, ám ekkor eszébe jut valami.*
-Rowon, nálad van a fúvócső, amit a lánynak adtam?

5757. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-07 18:52:55
 ÚJ
>Dühöngő Sharall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

*Sharall végre elérte a szegénynegyedet. Bár a gazdag negyed kisugárzása nem volt az ínyérevaló, a szegénynegyedé szinte mellbe vágja. A reményvesztett emberek összetört lelkeinek súly oly erővel kezdi nyomni Sharall vállát, hogy egy pillanatra teljesen leblokkol. Mikor feleszmél, vesz egy mély levegőt, majd sietve elindul. *
~Csak minél gyorsabban elinnen gondolja. ~

5756. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-07 18:46:47
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Persze mindig benne van a pakliban, hogy valamit nem úgy értelmez a tündér, mint ahogy Lorew gondolta, miközben mondta a szavakat, de ezzel nem sokat lehet tenni. Leszámítva persze az esetlen magyarázkodást, amit azonnal megpróbál beiktatni a lány kitörése után, viszont először még kap egy ütést. Szerencsére a feje a padlón volt, így ettől a mozdulattól csak annyit kapott, amennyi erő volt benne. Ha mondjuk nem bírt volna felesleges energiáival, és úgy emelgeti a fejét, mint mikor fájdalmában vonaglik, akkor még koppant is volna egyet padlón, ezt pedig szerencsésen megúszta. Az élet apró örömei, amiket sajnos jelen helyzetében képtelen értékelni.*
- Nem... egészen... így értettem *jegyzi meg óvatosan, majd gyorsan hozzákapcsolja* Kérlek ne haragudj, ha így hangzott. Az én hibámból nem tudtam... nem rejted múlott, te mindent megtettél. Nekem legalább... oda kellett fordulnom... rád kellett volna néznem... akkor láttam volna... tudtam volna. Ilyen gyönyörű és egyedi jelenéshez legfeljebb egyszer van szerencséje egy halandónak élete során. Mintha csak... te magad volnál a halál egy halandók számára is felfogható formában *majd hirtelen bevillan neki, hogy jócskán eltért a tárgytól, ami vicces, hogy még ebben az állapotában is sikerül neki* Bocsánat, most én... én kalandoztam el.
*Jó hosszú időre kénytelen hallgatásba burkolózni egy ilyen megerőltető monológ után. Amúgy is légzési nehézségei vannak, már szédül is attól, ahogy kapkodja a levegőt, de most mégis újfent muszáj lesz neki, mivel a tüdejét teljesen kiürítette az előző néhány perc. Régen még tudott egyszerre beszélni és lélegezni, nem is volt az olyan nehéz... csak éppen most nem lélegzik, sokkal inkább zihál, ami közben gyakorlatilag semmi más hangot nem lehet kiadni. Vagy inkább fordítva, amikor hangot ad ki, akkor önkéntelenül is visszatartja a levegőt, mert azzal együtt lehetetlen volna értelmesen formálni a szavakat. Közben persze tud figyelni arra, amit a lány mond, a nevet pedig egész halkan meg is ismétli.*
- Allopy.
*Valahogy sosem tulajdonított nagy jelentőséget a neveknek, így a számtalan orgyilkossal való találkozás után sem gondol bele, hogy esetleg nem valódit kapott. Meg hát kinek számít ez ebben a helyzetben? Az energiáit arra összpontosítja, hogy igyekezzen memorizálni, amiben sajnálatos módon nagyon rossz. Persze az egész dolog jelentéktelenné válik a nyúzás megkezdésének pillanatában, és ha hihet a tündérnek (márpedig eddig nem sokszor állított valótlant), akkor még jó sokáig csinálhatja annak veszélye nélkül, hogy a szerzetes elhalálozna. Ellenben az ájulásra nincs ilyen korlát, és némelyik pillanatban Lorew úgy érzi, végképp elhagyja az eszmélete. Szeretné, hogy ez történjen, de az éles fájdalom újra és újra visszarántja, ahogy a lány ujjai haladnak a bőre alatt. A kérdésre is mindössze ennyit tud mondani:*
- Ha... ha meghalok vagy *itt egy hangos nyüszítés szakad ki belőle, így félbe kell hagyja a mondatot* vagy ha elájulok akkor nem... *újból felszisszen a fájdalomtól* nem... nem fogok tudni válaszolni... *a következő pillanatban olyan erősen nyilall bele a fájdalom, hogy az egész teste beleremeg* Könyörgök csak addig... csak addig tarts szünetet, amíg... válaszolok.
*Fogalma sincs róla, mikor éri el azt a határt, amikor a fájdalom már nem visszarántja a valóságba, hanem ellenkezőleg, amiatt ájul el. Bármennyire is ki van szolgáltatva jelenleg a tündérnek, ha elájulna, akkor ki tudja, hogyan ébredne. Megkötözve, szögekkel és karókkal a testében, vagy... nem is akar belegondolni. Lehet sokkal inkább küzdenie kellene az ájulás ellen, bár a fájdalmat sem bírja már sokáig elviselni. Egyik lehetőség rosszabb, mint a másik.*

5755. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-07 17:21:26
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Úgy tűnik, nem akadályozza meg teljesen a tőr, hogy mocorogjon. Az egy dolog, hogy a lány ide-oda hajolgat és nehézkedik a mellkasán, de ez nem mentség arra, hogy nem bír nyugton maradni, a penge pedig egyre nagyobb és tágabb sebet ejt a vállán. Szinte már nem is feszül a húsban, enyhén megdől jobbra, ebből is látszik, nem vágta bele elég erősen a padlóba, de egyelőre megteszi. Majd ha véletlenül kicsúszna és teljesen elengedni foglyát, és abban lenne elég erő, hogy menekülőre fogja, majd kitalál valami mást, amivel a földön tarthatja. Legyen bármilyen erőtlen vagy meggyötört, ha a férfinak sikerül felállnia, akkor jelentősen megváltoztak az erőviszonyok, pláne, hogy még az ostort sem tudná használni. Egy közel két méteres körzetben használhatatlan a fegyver, úgyhogy a végén kénytelen lenne menekülőre fogni és válaszok nélkül lelépni. Amit nem szeretne. Viszont ha már most megkapja a válaszokat, akkor meg nincs oka a maradásra, mehetne tovább, és akkor sosem tanulná meg az ember, hogysem tündér, sem női mivolta miatt nem ér kevesebbet, mint bárki más, és érdemel, legalább annyi figyelmet. Sőt, talán többet is, hiszen nem egy megszokott jelenség.*
-Nem tudtad, hogy fontos a mondanivalóm?! *Húzza fel a szemöldökét.* Szóval az én hibám? Nem nyomatékosítottam eléggé, hogy fontos ügyben járok? *Kérdezi fortyogva. Hát végig a fülén feküdt ez a marha, hogy nem jutott el a tudatáig, beszélnie kell vele? Igaz, nem figyelmeztette, hogy a testi épségével játszik, de hát nem is kérdezte. Ezek szerint meg sem hallgatta, annyi jutott el hozzá, hogy valaki bejött, akit nem várt, és csak el akarta hajtani. Ezek után már csak magát hibáztathatja.* Igen? Figyelek. Mit hittél? Hogy puszta szórakozásból kerestem fel ezt a mocskos zugot, mert nem volt jobb dolgom? Aztán meg a szívélyes fogadtatás miatt maradtam? *Megint egyre hangosabban beszél, a feje is kezd lassan vörösödni, ahogy elönti a méreg.* Képzeld, Borzas, nem unalmamban kerestelek fel. Én szépen kezdtem a beszélgetést, még be is mutatkoztam, próbáltam annyi esélyt adni neked, amennyit csak tudtam, az már a te butaságod volt, hogy beintettél a jó modoromnak és elzavartál. Ha nem tetszik a kedves tündér, hát lehetek másmilyen. *Olyan erőteljesen gesztikulál apró kezeivel, hogy jól orrba találja az alatta fekvőt. Ez a tompa csattanás hozza vissza.*
-Bocsánat, megint elkalandoztam. De te hoztad fel, hogy nem szóltam előre. *Vesz néhány mély levegőt, hogy kitisztuljon a feje.* Na, hol is tartottam? *Tűnődik el, mikor váratlanul közbeszól a másik.* Tényleg, a neved. Az elején megtagadtad a formaságokat, de örülök, hogy tanulsz. *Mosolya most akár kedves is lehetne, ha a fekete bogárszemekben akár egy csepp melegséget is fel lehetne fedezni, de nincs ott semmi. A végtelen éjszakai égbolt tekint vissza mindenkire, aki az íriszeit kutatja.* Örülök, hogy találkoztunk, kedves Lorew. *Bólint.* Én maradok az Allopy-nál, de hívjon úgy, ahogy jól esik, nekem mindegy. A néven nem fogunk összeveszni. Viszont a szavamból nem engedek. A kérdések kicsit még tolódnak, amíg nem tanulsz jó modort, és nem te döntöd el, mikor lesz elég. Majd én szólok, ha már hiszek neked. Egyelőre azt mondod, amit hallani szeretnék, de nem hiszem, hogy úgy is gondolod. Egy idegesítő bogár vagyok az életedben, ami nem hajlandó tágítani, csak köröz a fejed fölött, te pedig várod a pillanatot, amikor agyoncsaphatod.
*Ekkor kerül elő a tőr, és kezd el azon gondolkodni, mivel kezdjen. Örül, hogy eszébe jutott a nyúzás gondolata. Elég régen csinálta már, és Lorew alkalmasnak tűnik. Reméli, erős jellem, és nem ájul el az első mozdulat után. Nem is kell csalódnia. Üvölt és könyörög, de semmi új. Nem várt semmi konkrétat, de azért örült volna egy kis változatosságnak. Bárminek. De ez is csak olyan, mint a többi. Az elején még fenn hordja az orrát, lenézi a kisebbet, aztán pedig bármire képes lenne, hogy megmentse a nyomorult kis életét.*
-És mégis miért kéne abbahagynom? *Leheli a fülébe. Egyik vérrel áztatott kezével a rémült arcot tartja, hogy ne tudjon elfordulni tőle, a másik keze szüntelenül dolgozik és lassan, figyelve a reakciókra, feszíti egyre tovább a bőrt. Már lassan öt centi is fel van szedve mindkét oldalon, így úgy néz ki, mintha egy groteszk, emberi bőrből készült zakót vett volna fel ma reggel.*

5754. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-07 15:11:19
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*A zihálása nem hagy alább, éppen úgy, ahogy a fájdalom sem, és még azt sem mondhatná, hogy kezdi megszokni. Minden egyes apró moccanásra a vállában lévő tőr újabb és újabb kínhullámmal válaszol, azonban a mozdulatlanság kérdése nem csak rajta múlik. Sajnos csücsül rajta egy tündér, aki pedig óhatatlanul is izeg-mozog, így sajnálatos módon ha csak kis mértékben is, de a tőrnek el kell látnia a feladatát.*
- Sajnálom, azt... azt nem gondoltam komolyan. Akkor még nem tudtam, hogy fontos a mondandód, csak azt hittem, hogy... sajnálom, figyelmetlen voltam.
*A hangja továbbra is remeg, részint a fájdalomtól, de főleg a rettegéstől, ezzel szemben igyekszik nagyjából normális, összefüggő mondatokban kommunikálni, láthatóan a tündér ezt szeretne. Éppen csak sikerül kipréselnie a mondandóját, aztán újból kénytelen felszisszenni a tőr okozta fájdalomtól. Korántsem egyszerű az állandó fájdalomhullámok mellett figyelni a lányra, és még valami értelmes választ is kitalálni, de véletlenül sem szeretne kockáztatni. Azzal egyet tud érteni, hogy valóban ironikus, hogy most a kérdésekért könyörög, de hát mit is tehetne? Jelenleg az egyetlen dolog, amiben biztos, hogy a tündér akarja, az a válasz. Valamilyen kérdésre. Azt mondjuk nem tudja, hogy milyen kérdésre. Habár de... Kellemetlen ugyan, de bevillan neki, hogy végül is a lány már kérdezett.*
- Engedelmeddel... kérdezted a nevemet *pillant a tündérre, aki bár azt mondta, még nem fog kérdezni, de talán nem veszi zokon, ha a szerzetes ezt még elmondja* Lorew Mazoral vagyok.
*A többit kénytelen lespórolni, hogy szerzetes, meg hogy ágfelelős az Ellentétek Rendjében, mert újfent össze kell szorítsa a fogait a tőr miatt. A tőr miatt, aminek előkerül a társa is, és hirtelen indokolatlanul közel kerül Lorew arcához, és szemeihez. Ennek hatására óhatatlanul is megpróbál hátrébb csúszni, akár csak egy arasznyival is, ennek persze csak az lesz a vége, hogy a vállába állított penge utasítja rendre. Méghozzá elég fájdalmasan. A tündér szavaira mondjuk enyhén megnyugszik, legalább megölni nem akarja. Talán. Még. És többnyire az egyetlen lehetősége, ha csendben tűr, és igyekszik a tündér kedvére tenni. A védekezés sem utolsó ötlet, de nem igazán neki való. Ha megpróbálkozik vele, és kudarcot vall, akkor elbúcsúzhat az életétől. Miközben a penge végigsiklik a mellkasán, ami igazából már nem is minősül fájdalomnak ahhoz képest, ami a vállából sugárzik, újból megpróbálkozik a beszéddel, hátha...*
- Kérlek, én... én megértem, ha haragszol, és teljesen jogosan, mert... mert minden az én hibámból történt *kis szünetet kell tartania, erőtlenül lihegni, majd újból nagy levegő, fogak összeszorítva, és folytatja* Nem lehetne, hogy esetleg mégis megkönyörülj, és feltedd a kérdéseidet?
*Őszintén szólva a következő kérdés előtt fel sem fogja, mi is van készülőben. El sem tudja képzelni, miért ejtette rajta azt a hosszú, ugyanakkor nem túl mély vágást a lány, csak... csak amikor kiejti a száján a "nyúzás" szót. Hirtelen újból úrrá lesz rajta a rémület, és noha egyfelől érdekes módon némi örömet okoz neki a tündér érintése, mindez elillan, és semmi marad, csak az irtózatos fájdalom, amint a bőre elkezd szép lassan leválni a húsról. Ennek csak kétségbeesett üvöltéssel tud hangot adni, és bár igyekszik összeszorítani a fogait, de még így is kellően hangos a reakció. Némileg elkezd már vonaglani is, egyre kevésbé érdekli, hogy ezzel együtt természetszerűen a tőr egyre nagyobb lyukat váj a vállába.*
- Kérlek állj *nyüszíti kétségbeesetten* Bármit megteszek, akármit, csak könyörgök hagyd abba. Bármit!
*Nagyjából ennyit tud kipréselni, aztán újból csak a tehetetlen visítás marad neki, bár az egésznek olyan tompa, és gyenge a hangja, lévén fogait folyamatosan igyekszik összeszorítani.*

A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.07 15:24:17

5753. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-07 13:22:34
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*A férfi egész könnyedén megadja magát, amivel sokat javít a helyzeten, habár ez sovány vigasz lehet a számára. Ha még mindig ellenállna és ne adj' ég tiszteletlenségeket, szitkokat szórna a lány fejére, na akkor biztosra vehetné, hogy nem jut ki innen egy darabban. De nem tesz semmi olyat, amivel tovább hergelné, úgyhogy egyelőre jó úton halad afelé, hogy élve hagyja el a házat.*
-Ebben biztos vagyok, hogy nem fordul elő többet, viszont sajnos a szavaidnak nem hihetek! *Vág egy keserű grimaszt, majd ismét előveszi bűbájos mosolyát.* Olyanokat is mondtál, hogy ki fogsz dobni, meg nem mondasz semmit és lám, még mindig itt vagyok és milyen csodásan beszélgetünk. Mondjuk te nem nagyon erőlteted meg magad. *Rázza meg a fejét.* Nem is beszélgetés ez, olyan, mintha magamban beszélnék vagy hősi monológot szavalnék. *Nem vár semmilyen értelmes hozzászólást, nem is nagyon hiszi, hogy eljutott az agyáig, mire szeretne kilyukadni, de ez már az ő baja. Megint, mint majdnem mindig, egy gyáva barmot vetett útjába a sors, aki nem tud mást, csak könyörögni, így viszont oda az egész jelenet intellektusa.*
-Jaj, ne hisztizz már! *Szól rá, mivel kezdi idegesíteni ez a visító hang. Ettől függetlenül, ha bármi más mondanivalója van a "Kérlek ne!" és a "Könyörgöm!"-ön kívül, nagyon szívesen meghallgatja, hiszen azért van itt, hogy cseverésszenek egy jót.*
-Micsoda váratlan fordulat. Most már te kéred, hogy tegyem fel a kérdéseket. *Vigyorodik el.* De ahogyan te is gonoszul elutasítottál, én sem tehetek mást. Szóval nem, a kérdések várnak.*Muszáj elnevetnie magát. Csengő kacagása visszhangot ver az üres szobában.* Látod, milyen rosszul esik, ha elutasítják az embert. *Talán nem is tűnne annyira ijesztőnek a helyzet, ha nem lennének ezek a megmagyarázhatatlan hangulatváltozások. Egyik pillanatban mosolyog, aztán kacarászik, aztán már üvölt, és ismét békésen beszélget. Ki tudja ezt követi? Még ő sem, de nem is igazán akarja. A férfi miatt húzta fel magát ennyire, miatta nem bír uralkodni az érzésein, hát megérdemli, hogy rajta csattanjon minden. Közben jobbjával előveszi a másik tőrt is, aminek pengéje valamivel hosszabb és vékonyabb az előzőnél, és vastagon borítja az alvadt vér.*
-Nézd! Ez a kedvencem. *Dugja a fegyvert az ijedt szempár elé.* Rajta van minden emlékem, amit együtt éltünk át. Például ez... *Mutat egy feketére száradt foltra az oldalán.* egy elf kislány vére. Tudod milyen idegesítőek azok a kis vakarcsok? Egész nap csak sikítoznak, kiabálnak, és mindezt ok nélkül. A tündérnek belefájdul a feje a létezésükbe. Hát gondoltam, megmutatom a kicsinek, milyen, ha van oka sikítozni. Mondjuk nem bírta sokáig, szerintem nem telt bele tíz perc és feldobta a talpát, pedig éppen csak megkarcoltam itt-ott. Na, de nem azért vagyok itt, hogy nosztalgiázzunk! *Rántja vissza magát a jelenbe, és ismét a szakállasra koncentrál.* Itt az ideje elkezdeni.
*A tőr hegyétel az állát simogatva alaposan végigméri Lorewet, majd hirtelen felcsillannak a szemei. Tudja mit akar.*
-Meg is van. Mit szólnál, ha rögtön beledobnálak a mély vízbe. Mondjuk emiatt nem szabad sokáig csinálni, a végén még meghalnál, amit ugye egyikünk se szeretne, de ez az izgi benne. Nos, nézzük csak... *Dünnyögi maga elé, majd egy gyors mozdulattal felhasítja a ruháját, szabaddá téve a mellkasát, a hasát és a vállait, persze amennyire a belőle kiálló markolat ezt engedi. Hideg ujjait végigfuttatja a szegycsonton, majd rögtön utána a penge is végigsiklik a bőrön egészen addig a pontig, ahol már a fekete ruha takarja. Nem mély a vágás, a húst meg sem karcolja, csupán a bőr válik ketté, melynek nyomán vékony vérpatak csorog végig. A penge hegyét óvatosan bedugja a bőr és a friss húz közé, hogy elkezdje lefejteni. Mindkét oldalon ejt egy pár centis sávot, majd a tőrt visszacsúsztatja a helyére.*
-Tudod, miért szeretem a nyúzást? *Veti fel a kérdést, miközben hosszú, csontos ujjaival benyúl a bőr alá és nagyon lassan elkezdi elválasztani a hústól.* Mert borzalmas a fájdalom és alig folyik a vér. Látod? *Ujjai között szivárogni kezdenek a cseppek, majd önálló útra kelnek, végig a vágás mentén, majd az oldalán lefolyva a padlóra koppanva meg is halnak. A száraz fa padló pedig úgy issza be őket, mint szomjas vándor a hűsítő vizet. De Idya nem foglalkozik a cseppekkel, minden idegszálával Lorewre koncentrál, a reakcióit figyeli, nehogy túlzásba essen. Az üvöltözés, a vergődés az még bőven a határon belül van, viszont ha hirtelen légszomja lesz vagy fennakadnak a szemei, akkor sajnos más módszert kell keresnie.*

5752. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-07 11:49:43
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*Lorew sajnálatos módon veszített a világgal szemben, és ahogy ilyenkor szokás, a teljes megadás mellett dönt, nem mintha egyébként lenne jobb választása. A rátelepedő tündér eléggé nosztalgikus érzést kelt benne, nem is olyan régen Syss is valami hasonlót csinált, jóllehet kevesebb szaktudással. Kezek nélkül persze varázsolni is elég nehéz, ha véletlen eszébe is jutna, hogy ilyet is tud, akkor is csak kevés lehetőség közül válogathatna. A nagyja még így is megoldást nyújtana a helyzetre, de egyelőre ez még várat magára. Ahogy minden. Lorew kivár, reménykedik, hogy a lány felteszi a kérdéseit, majd valóban odébbáll. Ezzel szemben amaz előbb inkább a kioktatás mellett dönt, persze a szerzetest ez nem zavarja, figyel, és ha a hölgy szünetet tart, gyorsan annyit mond remegő hangon:*
- Bocsáss meg kérlek, tiszteletlen voltam, többet nem fordul elő.
*Őszintén bízik benne, hogy ennyi elég is lesz, és rátérhetnek azokra a bizonyos kérdésekre. Dacára annak, hogy a háta közepére sem kívánta őket néhány perce, most csak azért imádkozik magában, hogy minél hamarabb kerüljenek terítékre. Bármit is akar tudni a tündér, ha tud benne segíteni, akkor első szóra megteszi, és mindenki elégedetten távozik. Ő a válaszokkal, Lorew pedig örülhet, hogy él. A félelem hatására még pislogni is elfelejt, csak akkor rándul össze néha ösztönösen a szeme, mikor a tündér nyála arrafelé repül, vagy úgy érzékeli, hogy arrafelé repül. Ez ösztönös reakció, ilyenkor rövid pillanatokra kénytelen lehunyni a szemét, ekkor érzi csak meg, hogy milyen régen végezte ezt a tevékenységet, és talán jó lenne még kicsit csukva tartani, akkor nem égne annyira, de... Nincs abban a helyzetben. Akkor is összerezzen, mikor a tündér a ruhájával közelít, hogy megtörölgesse az arcát, őszintén szólva kevés olyan dolog van, amitől ilyen helyzetben ne rémülne meg. Ráadásul a vészjósló szavak, és a csizmából előröppenő penge egészen biztos, hogy nem ide tartoznak.*
- Kérlek ne... *nyögi elhaló hangon* Könyörgök hadd válaszoljak a kérdéseidre, elmondok mindent, amit tudok, esküszöm, csak...
*Itt kénytelen tartani egy rövid szünetet, levegőt kell vennie, ami ebben a helyzetben nem olyan egyszerű, mint sokan hinnék. A tündér súlya többnyire a karjaira gyakorol nyomást, nem a mellkasára, a tüdeje szinte szabadon van, egy dolog nehezedik csak rá: a rettegés. Ellenben nem úgy tűnik, hogy a lány meghátrálna a szándékától, erre utal az utolsó néhány, meglehetősen nyomatékos szó is. Amikor a penge a levegőbe emelkedik, a szerzetes lehunyja a szemeit, és szüntelenül ismételgeti:*
- Könyörgök ne, könyörgök ne...
*Csak a döfés okozta fájdalom kényszeríti ennek abbahagyására, akkor a szavak helyét átveszi egy üvöltés, ami fogcsikorgatással összekapcsolt nyüszítéssé tompul, majd hosszú másodpercek múltán erőteljes zihálássá. A puszival tarkított kedves magyarázat után mer csak újból megszólalni.*
- Ne mozgok... *nyögi két fájdalmas levegővétel közt* Nem csinálok semmit... mindent elmondok, csak könyörgök... bocsáss meg... ne bánts...
*Oldalra pillant a tőr belőle kiálló végére, majd újból fel a tündérre, akinek mosolya jelen helyzetben olyan rémisztően, és groteszkül hat, hogy teljesen elvarázsolja Lorewet. Ez a varázslat viszont nem tarthat tovább a másodperc töredékénél, mert a fájdalom, amely időről időre belehasít a vállába a tőr miatt, visszarántja a valóságba.*

5751. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-07 11:12:41
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

*A férfi fájdalmas visítása zene fülinek. Odacsap azért még néhányszor, csak a móka kedvéért, meg nehogy közben sikerüljön feltápászkodnia, hiszen nem tudhatja, milyen fizikai kondícióban van. Aztán amilyen hirtelen elkezdődtek, olyan hirtelen abba is maradnak az ostorcsapások, minden előjel nélkül. Minden úgy alakul, ahogy a kis buksijában előre eltervezte, a fegyver feszesen gúzsba köti a lábait, a könnyed testével és a térdeivel pedig a felső testét szorítja le. Ha ereje teljében lenne a másik, könnyedén lerázhatná magáról a törékeny testet, de így, hogy jelenleg vagy a fáradtságtól, vagy a fájdalomtól, de mozdulni is alig bír, a lány piheteste is a földön tartja.*
-Látod? Olyan nehéz volt ez? *Vérfagyasztó mosoly ül ki hideg ajkaira.* Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha elsőre meghallgatsz, elsőre válaszolsz és mindketten ott folytatjuk a napunkat, ahol abbahagytuk. De nem... Az úrnak pofátlanul el kellett küldenie szegény lányt, aki csak néhány válaszért jött a negyedbe. Milyen ember az ilyen? Hát nem tiszteletlenség dolgavégezetlen elküldeni egy hölgyet csak azért, mert túlságosan fenn hordjuk az orrunkat, hogy válaszoljunk? *Idya úgy ömleszti rá a földön fekvőre a sérelmeit, mintha ő tehetne mindenről. Mondjuk tényleg ő tehet. Ugyan törékeny a drága kis lelke, de egy kis odafigyeléssel igazán elkerülhető lett volna az alábbi szituáció.*
-Én mondtam, hogy megkapom a válaszokat, de nem. Csak azért, mert nem pakolom ki közszemlére nemlétező, hatalmas melleimet, és nem kéretem magam hamiskásan mosolyogva, már nem is gondolják, hogy meg tudok győzni bárkit bármiről? *A végén már szinte üvölt, csak úgy fröcsög a nyál a szájából, amiből Lorew arca is kap egy adagot.*
-Na jó, figyelj! *Vesz egy mély levegőt, és ruhája szélével letörli a férfi arcát. A vérét akarja ontani, kibelezni és a beleinél fogva fellógatni, de nem megszégyeníteni azzal, hogy teleköpködi, az nem az ő stílusa, és távol áll az elveitől is.* Biztos vagyok benne, hogy most már készséggel válaszolnál minden kérdésemre, legyen az bármilyen személyes. Viszont így nem tanulsz meg semmit. Szörnyű, hogy nélkülem nem megy, de nem illik senkit elküldeni csak így. *A kérést, amit úgy liheg fogai között, meg sem hallja, tökéletesen jó neki a hátán. Ahhoz képest, ami ezután következik, ezt igazán kényelmesnek fogja találni.* Én megtanítalak a jó modorra. *Egyik csizmája szárából előhúzza az egyik tőrt. Nem a kedvencét, az még pihen, hiszen rá sokkal nemesebb feladat vár. Unottan forgatja kezében a fegyvert, a pengén meg-megcsillan a beszűrődő alkonyati fény, homályos foltokat festve a falakra.*
-Tudtad, milyen csodálatos az emberi test? *Hajol közelebb a szakállas archoz, ami ebben a testhelyzetben nem olyan könnyű. Mivel térdei a kezén pihennek, és ő sem tud a végtelenségig hajolni, a lány arca inkább a homloka felé, és nyaka közelít a másik tekintete felé. A tőrt finoman a nyakához érinti, majd lassan elindul vele lefelé a kulcscsont mentén a vállához.* Ha nem érintesz létfontosságú szervet, bármeddig el lehet húzni a kínhalált. De tényleg. Arra kell csak figyelni, hogy ne vérezzen el az illető, hiszen akkor elszökhet előled a halálba, amit nem hagyhatunk. És most megmutatom, miért nem javallott pofátlanul nemet mondani nekem. *A mondat végén megemeli a hangját, mintegy nyomatékosítva a mondanivalót, majd a magasba emeli a tőrt és erőteljesen lesújt vele. Ha jól célzott és Lorew sem ficánkolt el valamerre, a penge átszalad a vállán, a csont alatt és a kemény fapadlóba fúródik, odaszögezve áldozatát a földhöz.*
-Csak hogy ne mocorogj túl sokat. *Magyarázza kedvesen, majd hideg csókot lehel az izzadt homlokra.*

5750. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-07 01:02:44
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*Lorew úgy ítéli meg magában, hogy nagyszerű munkát végzett. Legyőzte a világot. Az a képébe akart tolni egy lányt, de szerencsére ő volt a kitartóbb, és simán nyert. Azzal, hogy felismerte: amennyiben hallgat, úgy a lány nem tehet semmit. Majdnem igaza lett. Egy egészen kis ponton tévedett, nagyjából olyan apróban, mint az ostor vége, amely iszonyatos sebességgel közelít feléje, ráadásul úgy, hogy a szerzetes még csak nem is tud róla. A hang előbb adja tudta a dolgot, mint a fájdalom, az néhány pillanatot késik előbbihez képest. Nagyjából akkor érzi meg, amikor elkezdene azon gondolkodni, mi is volt az a csattanó hang, és ennek hatására nyögés és nyüszítés közötti hang kíséretében küzdi át magát a hasára. Felállni nem tudna, ebben biztos, elvégre a testét már majdhogynem egy napja nem vette igénybe, kizárt, hogy most azonnal mozdulna, csak mert az elme szépen kéri. A következő csapás viszont érkezik, szinte rögtön az első után, amit egy még keservesebb nyögés követ.
Jobb híján megpróbálkozik az egyetlen lehetőségével, a kúszással, csak hát ez sem megy olyan könnyen, ha minden tagja megmacskásodott. Kapaszkodója sincs, így jobb híján kénytelen feladni minden tervét a menekülésről, és elfogadni a tényt, hogy a lány addig csapkodhatja az ostorral, amíg kedve van, vagy amíg a szerzetes bele nem hal. Meg persze utána is csapkodhatja, de az neki már nem fáj. Ellenben mindenképpen szeretné túlélni a kalandot, így jobbnak látja, ha alkudozásba kezd.*
- Kérlek... válaszolok mindenre *újabb csapás, újabb fájdalmas kiáltás* Csak kérlek hagy abba...
*Közben újból a kúszással próbálkozik, hiszen nem tudja tétlenül tűrni a csapások okozta kínt, így pedig lábfejei óhatatlanul is elemelkednek a földtől, így az ostor a következő pillanatban könnyedén rátekeredhet. A maga részéről a szerzetes azt hiszi, hogy a lány hibázott, és egy sikertelen csapás után ráragadt az ostor, így kapva kap az alkalmon, átfordul a hátára, és a földhöz szorítja a lábait, véletlenül sem akarja ereszteni a fegyver végét. Nem mintha az erőtlen lábai által kifejtett nyomás ténylegesen hozzájárulna ahhoz, hogy az ostor nem mozdul, erre idővel ő maga is rájön, ahogy arra is, hogy hiba volt pont a hátára fordulnia, hiszen másodpercek múltán megérezte az égető fájdalmat, amihez valószínűleg jó néhány ostornyom is tartozik. Azonban nem tud már visszafordulni a hasára, mert megjelenik a tündér közvetlenül mellette, ő pedig ledermed. A mondóka befejezése után pedig amaz rátelepszik a mellkasára, ezzel az esélytől is megfosztva a szerzetest, hogy visszaforduljon a hasára, pedig egyre jobban fájnak a csapások után maradt nyomok, és sokkal rosszabb így, hogy rajtuk fekszik. Meg hogy még a tündér tömege is nyomja, dacára annak, hogy az nem lehet valami sok. Nagyjából ez az első alkalom, hogy Lorew egyáltalán rápillant a belépőre, így csak most nyílik esélye alaposabban szemügyre venni a fekete szárnyakat, a hófehér bőrt, és persze a szárnyak színében pompázó hajat, amely olyan gyönyörű összhatást kelt, mintha a lány maga volna a halál. Nem ellenkezik, hagyja, hogy a tündér a térdeit a megfelelő helyekre illessze, azt mondjuk nem tudná megmondani, miért teszi. Pláne mivel alapból is épp elég használhatatlanok jelenleg a tagjai. Csak ekkor villan be, hogy válaszolnia kéne, amit a kétségbeesett zihálás közben egészen elfelejtett.*
- Én... természetesen... mindenre válaszolok *lihegi* Bármiben... mindenben segítek, csak... kérlek... kérlek visszafordulhatnék a hasamra?


5749. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-06 23:26:00
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Nem volt kedves? Nem tett meg mindent, hogy elkerülje a bajt? Nem nyomatékosította eléggé, hogy szüksége van a válaszokra? Ha lenne ennek a beszélgetésnek fültanúja, biztosan lelkesen vágná rá minden kérdésre, hogy "Dehogynem", sőt, biztosan ő is foggal-körömmel akarna neki esni a férfinak, amiért ennyire nehéz a felfogása és nem hajlandó engedi saját elgondolásából. És még ezek az emberek nevezik civilizáltnak magukat. Annyi empátia és simulékonyság szorult belé, hogy könnyedén összekeverhetné egy marék rohadt almával. Mondjuk az almát szereti, mielőtt megrohadna, az embernek viszont nincs rohadás előtti állapota. Szerencsétlen csúszómászónak születik mind, és így is hal meg. Vagyis nem mind, de Idya most már nagyon szívesen látná, ahogy a földön heverésző alak a saját vérében fuldokolva könyörög az életéért, vagy ami még valószínűbb, a megváltó halálért. De ő nem fogja megadni neki ezt a kegyet. Aki tiszteletlen vele, az nem érdemel kegyelmet. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen akkor lemarad a mókáról...
Az utolsó mondat már aztán tényleg csak hab a tortán, a lány egy percig sem tudja tovább türtőztetni magát. Pedig megfogadta magában, hogy nem ont ma vért, de hát mit tehet a tündér lánya, ha ennyire értetlen ember kerül az útjába? Meg mégsem ölheti. Azzal a feszültséget sem tudná kellőképpen levezetni, de még csak válaszokat sem kaphatna arra a bizonyos kérdésre, amit már órák óta dédelget. Mielőtt az utolsó szó is elhagyná Lorew ajkait, a hófehér hosszú ujjak már rá is szorultak az ostor fogójára, és olyan erővel csap a férfi irányába, hogy a köztük lévő öt méter távolság egy röpke pillanatra megszűnik, és csak a sudár végét látja, amint nagyot csattanva végigszántja a felé fordított hátat. Persze lehet, hogy az egész szituáció csak lelki szemei előtt játszódik le, hiszen ha a másik bármily csoda folytán (hatodik érzék, tarkón lévő harmadik szem, a hangok súgták a fejében) még idő előtt felismeri a szándékát és arrébb gurul vagy felpattan, az ostor csak az üres padlót simogatja. Ha viszont sikerrel jár a csapás, akkor nem elégszik meg ennyivel. Addig sorozza, míg kínjában fel nem kiált a szerencsétlen. Vagy nem fröcsög a vér, hiszen akkor az egyetlen ruháját tenné tönkre. Na meg a haját. Sajnos a vörös szín sosem állt jól neki.
Viszont, ha már elsőre is elkiáltotta magát, akkor azért odasóz még párat, csak mert miért ne. Nem tűnhet veszélyes fegyvernek egy ostor, főleg nem egy picinyke lány kezében, de... mégis az. Hála annak a bizonyos mechanikai hullámnak, nem is kell igazán erősen megsuhintania, hogy a vége éles pengeként szakítsa fel a bőrt bárki hátán. A végső csapást, ami lehet, hogy csak percek múltán következik be, a bokájára célozza, és nagy valószínűséggel sikert is ér, az ostor úgy tekeredik rá a két lábára, mint a bedühödött kobra, aki éppen felfalni készül áldozatát. Ezzel remélhetőleg szoros gúzsba köti a drága házigazdát, aki immár nehezen tud lábra állni, így viszont a fölé magasodó tündér van előnyben.*
-Na ide figyelj szépségem! Vagy válaszolsz a kérdésemre, vagy a mocskos szádon keresztül rángatom ki a beleidet és azokból olvasom ki a szükséges információt. *Egy gyors szárnycsapás, és már ott is csücsül Lorew mellkasán. Így elég kiszolgáltatott helyzetben lenne a nála biztos sokkalta erősebb férfival szemben, ha nem lenne agyoniskolázott. Úgy ismeri az emberi anatómiát, mint más a saját lakását, és pontosan tudja, mit kell tennie, hogy ne kapálodzanak utána mocskos kezek. A térdével megpróbálja leszorítani a két kezet, a könyökhajlatba nehezkedve, (a maga 40 kilójával) ahol a sing és az orsócsont között van egy pont, ahol ha elszorítják a véráramot, egy másodperc alatt lezsibbad bárki keze. És ez lenne Idya célja. Úgy látszik Lorew is tanulhat ma valami hasznosat: nincs veszélyesebb, egy tanult pszichopatánál.*

A hozzászólás írója (Idya Rotan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.06 23:35:15

5748. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-06 21:40:15
 ÚJ
>Yilan Irda [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Assag//

*Yilan csak bosszankodva megvonja a vállát, feljebb tornászva rajta a lyukas csücskű tarisznyát, amiben váltás ruhája, üres vizestömlője, kenyérszelő kése, köteg foszló spárgája és repedezett szappana pihen. Nem egy nemeskisasszony kelengyéje, de ha ebből, hát ebből kell élnie. Most azt tartja legfontosabbnak, hogy találjon magának egy helyet éjszakára, lehetőleg minél távolabb attól a férfitől, akiről azt hitte, szereti. Vet egy pillantást Assagra, de úgy érzi, semmi több dolga a sóhajtozó zöldbőrűvel. Így csak némán bólint felé búcsúzóul és fejcsóválva megindul arra, amerre majdnem-összeütközésük előtt tartott.*

5747. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-06 19:56:12
 ÚJ
>Erton Itra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A pincében//

- Még jó, hogy eljöttem.
*Vigyorog Arthemosra, majd pop odasétál vele a fogolyhoz. Egy jó kis kínzás! Na ez kellett Ertonnak mostanában. Régen szórakozott már, hát most bepótolhatja. Ennél jobb feladatot nem is kaphatott volna. Úgy látszik, hogy a vendég nem akar beszélni, a lelke mélyén örül ennek, így legalább végre végbe megtarthatja a péngéit. Fogalma sincs, hogy a vigyorgós mit akart megtudni, még hogy ki az az Adal, de ez a egyátalán nem érdekli.*
- Nos.
*Int egy gonosz, féloldalas mosolyt a mezítelen, kiköltözött férfi felé, majd hosszú kabátja zsebéből elővesz egy rövidtőrt.*
- Így veszem észre, hogy nem vagy elég egyenes a barátommal. Mit szólnál, ha én egyenesbe hoznának. Egész jól mutatna rajtad egy csík, nem gondolod? Kezdhetem innen * teszi a pengét a fogoly homoka tetejéhez * és lemehetek a kényes részekig, az tud ám fájni. De ha nagyon akarod akár több kis csíkot tehetek oda. Mennyire tetszenél a nőknek ezek után? Főleg úgy, hogy ágyba sem viheted őket. Kell majd a magyarázkodás.
*Mindezt teljesen nyugodtan dörmögi mely hangján, miközben a fogoly szemébe bámul. Egyátalán nem érzi, hogy túl durva lenne az, amit mondott, vörös szemeiben látni a tiszta élvezetet és a javíthatatlan gonoszságot.*
- Na mit szólsz? Beszélsz, vagy elcsúnyítsam a pofikádat. Vagy ha nagyon bukó leszel kezdhetem odalent is.

5746. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-06 18:17:05
 ÚJ
>Rowon Holdigen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Védelmezők Szövetsége//
//Drágán megvett főhadiszállás//

*Miután az erdei tisztáson a lelkét, majd egy piaci kolbász árusnál a testét is felfrissítette, elindult hogy rátaláljon végre védelmező társaira, akik szőrén szálán eltűntek már egy ideje, és neki nem üzenték meg hogy merre bóklásznak. Szerencsére a Pegazus fogadó tulaja emlékezett rá hogy a Szegénynegyedet emlegették, amikor elindultak onnan. De több részlettel nem tudott segíteni a jó fogadós, mivel éppen rengeteg dolga volt. Rowon a vándor persze nem esett kétségbe, hanem elindult az említett negyedbe, és nekilátott annak szisztematikus átfésüléséhez. Ha egy kódexet nem is, de egy kisebb könyvet azért meg lehetne tölteni azokkal az apró kalandokkal, melyek elvezettek ahhoz a pillanatig, melyben végül megláthatta a ház előtt álló, és éppen nagy pénzeket kifizető lovagokat. Kezdve talán a két koldus történetével, akik útbaigazítás címén elterelték a figyelmét hogy egy fürgébb társuk lemetszhesse Rowon erszényét. Fojtatásképpen megemlíthetnénk a rohanást, ami közben a vándor a tolvajt üldözte, hogy visszaszerezhesse tőle kevéske aranyát. Vagy ott van a kis hátsó kert ahol végül elkapta a bitangot. No és persze az a hatalmas kutya ami a kertecskét őrizte, és jócskán rákényszerítette Rowont hogy fejlessze gátfutói és sprinteri képességeit. Az öreg javasasszonyt azonban már kínos lenne feljegyezni, aki előbb meg akarta jósolni a jövőjét, majd pedig minden áron hozzá akarta adni egyetlen lányát, aki a legenyhébb kifejezéssel élve is, olyan ronda volt mint a bűn. A Vándor csak hatalmas rutinja, fondorlatos ravaszsága, no meg gyors lábai segítségével, menekült el a kényszerházasság elől. Bár közben a javasasszony tucatnyi átkot szórt utána, melyek hallatán hősünk magában imát mondott minden általa hallott istenségnek, szellemnek és egyébnek, hogy az öreg nő az legyen aminek ő gondolja. Szélhámos sarlatán. Mert ha tényleg boszorkány, és akár egyetlen átka is megfoganna, Rowonra minimum ezer éves szenvedés várna, a kárhozat termeinek legeldugottabb, és legsötétebb bugyrában. Persze kalandjai nem itt értek véget, hiszen ott volt még a félszemű szerzetes, a részeges írnok, no meg a szépséges ikerlányok esete. De minden történet elmeséléséhez kevés lenne egy nap, vagy akár kettő is. Ezek a kalandok vezettek tehát oda, hogy Rowon egy kis utcácskából előlépve, egyszer csak megpillanthatta Lovag cimboráját, és néhány új társukat, amint éppen egy ház előtt alkudoznak, majd nagy mennyiségű aranyat adnak át egy mesterembernek tűnő illetőnek. Egy darabig csak csendben figyeli az eseményeket, egy ház falának támaszkodva, majd egy alkalmas pillanatban elindul, és odalép megtalált társaihoz.*
-Üdvözlet cimborák. Megjöttem. Nem volt ám könnyű rátok bukkanni.
*Majd Ryrinnre néz és hozzáteszi.*
-Megvan a térkép. De Szana sajnos elhagyott minket.
*Ezek után érdeklődve néz a házra ami előtt állnak. Ő még nem is tudja hogy ez a ház lesz a Védelmezők Szövetségének első főhadiszállása.*

5745. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-06 16:15:59
 ÚJ
>Quinn Vesslor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A pincében//

*Egy mélységi érkezik a pincébe. Ezzel ingen csak romlanak Quinn esélyei. Úgy tűnik a fekete alak felkészült, hogy jól megnyúzza.*
~Képes volt idehozni egy ilyen alja söpredéket, szépen vagyunk ám!~
*Az ordibálásra Quinn csak felvont szemöldökkel nézi a magából kikelő Arthemost. Higgadt dörmögő hangon válaszol, lassan beszél:*
- Nem tudom, hogy kikről beszélsz, ember! Vadásztam én kisnyulaktól elkezdve nálad kétszer nagyobb orkokra is.
~Egyik se élte túl, ha pedig nem bánsz velem szépen, te is vad leszel a szememben, akit élvezet lesz levágni!~
*Gondolja magában, de ilyen fenyegetést meztelenül kikötözve egy kínvallatás előtt nem kellene megengednie magának, ezért inkább csak ráharap az ajkára.*

5744. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-06 15:53:04
 ÚJ
>Arthemos Ghatigam avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A pincében//

*Alig, hogy elkezdi kérdezgetni a fogjot Arthemos lépteket hall a pince bejáratánál. Megmarkolja a tőrét és feszülten figyelni kezd. Lehet hogy a kis bérencei tértek vissza, hogy behajtsák a pénzüket. Azonban nem ez történik. Az új kollégája kerül elő, akinek egy jó idővel ezelőtt hagyta meg, hogy merre is lesz, miként talál rá. Amikor a sötételf leér egy kicsit félrevonul vele, hogy Vesslor ne feltétlenül halljon mindent.*
- Örülök, hogy eljött! Épp egy játékot kezdtünk el gyakorolni a barátunkkal. *Aki éppenséggel mezítelenül egy székhez van kötözve.* - Na itt hasznát veheted majd a tudományodnak. *Mondja mosolyogva hiszen úgy véli a fajtája kiváltképp érti a dolgát, ha kínzásról van szó.* - Egyszerre fogjuk kihallgatni a fickót én kérdezek te pedig szóra bírod. *Vigyorog boldogan.* - Na lássuk miből élünk ma. *Majd visszasétál a fogoly elé oldalán a mélységivel ismét megkérdezi.* - Kik azok az Adalok! Akikre vadásztál! Akiknek a nevét is el akartad törölni sírjukat lerombolni. Adal! Adal! *Üvölti a fogoly képébe. Majd sóhajt egyet és visszafordul a társa felé.* - Azt hiszem most te jössz. *Utasítja a sötételfet, hogy ha semmi választ nem kap a kérdéseire.*

5743. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-06 14:45:37
 ÚJ
>Assag Rugia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Yilan//

*A felkiáltásra harsányan felnevet, a korábbiakkal szemben ez egészen emberi és őszinte. A tüzes fruska igazán a kedvére való, pláne mert belülről tépázza önmagát. Talán ezért állt le vele első körben. A szegénynegyed fájdalmakból hiányt amúgy sem szenvedő utcáin Yilan érzései a legintenzívebbek.*
-Hát ha így haladsz, szívem -
*Neveti meg ismét halkan, visszatérve a morgós rötyögős stílusra.*
- a kettő közül kell választanod.
*Lassan eltűnik a mosoly az arcáról és sóhajt egy hangosat. Mondana még valamit, kifejezetten élvezi a lobbanékony nő társaságát, de kifogyott a beszédből. Már így is sokkal hangzatosabbra kerekítette, mint amilyen stílusban valaha tudna beszélni azokkal a tulkokkal a barlangban. Mondjuk azok meg legalább szeretik egymás fogát kiverni.*

5742. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-06 14:23:36
 ÚJ
>Yilan Irda [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Assag//

-Szíved neked a hóhér... *szalad ki a száján fellobbanó haraggal, ahogy botja támaszát segítségül hívva, ruganyos mozdulattal felpattan földről. De megint csak egy lobbanás a düh a szemében, helyét a gúnyos színpadiasság veszi át ismét.*
-Köszönöm a jó tanácsot... inkább halok meg, mint hogy mások szánalmára legyek rászorulva! *jelenti ki dacosan. Mikor máskor legyen öntudatos és kaotikus az ember lánya, ha nem épp akkor, amikor összeroppanni látszik az élete és gondosan felépített világképe? Pont megfelelő időpont ez az isteni közbeavatkozásokra és katasztrofális ostobaságok elkövetésére is, és a nap még oly' fiatal...*

5741. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-07-06 12:19:01
 ÚJ
>Assag Rugia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Yilan//

*Azt hitte az Assag, hogy egy ilyen hányatott sorsú lánynak nem kell bemutatni a világot, de úgy tűnik, hogy csak az utóbbi néhány napban vagy hatban voltak ilyen drámai fordulatok az életében.*
-Fiatal vagy még.
*Böki ki, mintha ő maga már legalább fél évszázada taposná Lanawin porát.*
-Fogsz.
*Cáfolja meg egyszerűen a lány vágyait.*
-Az, szívem -
*A szó olyan természetellenesen görög le a nyelvéről, mintha épp a kalmár kéregetne kenyérre valót.*
- már nem az én dolgom.
*Ezzel felkel a padkáról, de még mielőtt magára hagyja a már-már szánalmasan siránkozó lányt, még felhívja a figyelmét egy apróságra. Ha elkapja Yilan tekintetét, körbemutat az elnyűtt, kedvtelen koldusokon, akik a szegénynegyed utcáit néhol méterenként tarkítják.*
-Azok is pont ezzel a kérdéssel kezdték.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416