//Drágán megvett főhadiszállás//
*Kevés hely van a Szegénynegyed utcáin, ahol komolyabb épületek állnak, stabil fallal, tetővel. Itt a legtöbb "ingatlan" mégis ingóságnak számít. Egy nagyobb vihar a házak felét eláztathatná, szétverhetné. Emiatt egész egy óráig mendegélnek a Levegő városának, ennek a hatalmas metropolisznak betegségtől, éhségtől és sebektől elcsúfított, elrohadt és elhalt részében. Végül egy kis utcácskába érnek, ahol az eddigiektől eltérően nagyobb házak is vannak, nem csak kicsiny egyszobás kunyhónak sem nevezhető lyukak egymás hegyén-hátán.
Itt a házak fala előbb stabilan vályogból, később kőfalból is felépül, tetejük rendes, nád, vagy szalma tető, és ami a legjobb, nem egybefüggő egymásra omladozó méhkaptár ez, hanem meg van adva a házak kontúrja is. Bár még a Gazdagnegyed legelcsúfított viskóihoz képest sem nevezhető szépnek, más helyeken kiemelkedő, már-már kisnemesi házhoz tudnánk ezeket hasonlítani, főleg a Szegénynegyed romjaihoz képest. Ezen a helyen bár még mindig keményen dolgoznak a napi betevőért, nem látszik, sem érződik a halál és a nyomorúság. Amit tíz körömmel szereznek meg, azt már lehet is értékelni.
Egy ilyen utcában vette meg az északi bejárattól dél felé haladva, keletről a negyedik, láthatóan kisebb, de szegényesnek még nem nevezhető házat egy öreg mesterembertől, aki még a fiait is meg akarta látogatni, mielőtt elmegy. Ugyan nem csak ki, a Szegénynegyedből, hanem ki, Artheniorból is.
Mindenki tudja, hogy mi miatt.
Szomorúan gondolva az öregre, Sunuko (miután megvárja a többieket, hogy ideérjenek a Pegazusból, esetleg szétnézzenek a Szegénynegyed e tetszetős részén) Rámutat az általa felvásárolt lakásra: A ház fala tényleg szürke, kőfal. Teteje azonban inkább csak padlásteret enged, nem igazi második emeletet, de még így sem elvetendő. Gerendás zsúptető védi az ingatlant a beázástól, és az erre rakódott évtizedek pora teszi szürkévé. Nem kirívó ebben az utcában, persze a negyedben az lenne máshol, de itt hasonló "jobb módú szegények" laknak, kik ugyan még napi falatjukért, nem gazdagságukért dolgoznak, mégis jobb körülmények között hajthatják álomra a fejüket. Még a lovakat - vagy más, emberi elmének kirívónak tűnő jószágokat - is ki lehet kötni közvetlen a ház melletti kis rétesen, ahol még az ehhez kiépített itató van. Ez persze nem közvetlenül a házhoz, hanem magához az utcához tartozik, mindössze ez az első dolog amit ő tesz, miután jobban körülnéz: kiköti Gesztenyét.
Nem bandukolnak sokáig a ház előtt: gyorsan előveszik a kulcsot erszényéből, picit ügyetlenül bedugja a zárba, elfordítja, visszateszi, és be is nyit a jelenlegi főhadiszállásukba.
Az előszobában találják magukat. Bentebb egy nagyobb terem található, legalább kétszer akkora, mint az előszoba, mely öt lépés széles, és hosszú is volt. A nagyobb terem végében pedig ott egy lépcső a padlásra, melyet csapóajtó határol. Nyikorog picit, s odafent dohos és kissé penészes a légtér, nagyobb viharok talán meghagyták nyomukat itt is, mindenesetre most sehol egy tócsa. Ennyi az egész ház csupán tehát, öt lépés széles mindenhol, áll egy ugyanekkora kis szobából, egy kétszer ilyen hosszú nagyobból, és egy padlásból, mely az alsó kettőre illeszkedik tökéletesen. Nem nagy, kisebb családi ház jellegű, láthatóan mostanáig műhely volt viszont. Nyolc ember szűkös elszállásolására az alsóbb szint alkalmas. Mellékhelység korhűen nincs, odafent pedig el lehet raktározni mindazt, ami kellhet egy a már fent említett jelenlegi négyfős csapatnak. Bútorzat természetesen (még) nincs.
A nagy házbemutató végén kimegy az előszobába, megvárja a többieket, ha azok egyáltalán követték e, és nem saját maguk néztek szét, és mindössze ezt kérdezi:*
- Nos? Hogy teszik? -