*Hát, szokták mondani, hogy a népmeséknek mindig van valóságalapja. Úgy tűnik, hogy kiderült, hogy honnan is eredhetnek. Bizonyára, nem csak ők, s nem csak itt tévedtek labirintussá váló negyedébe a városnak, hol tartózkodnak. Hamarosan Kazgo is kezdi érezni, hogy bizony, az éhség, a szomjúság és a fáradtság érzése mennyire el tud uralkodni valakin, ha elveszettnek érzi magát.
Ahogy a kereszteződésben kérdezné, merre menjenek tovább, a drága Loya is ezt kérdi tőle. Megmosolyogja ő is a dolgot, hogy ennyire elvesztek. Mert ez annak a jele, hogy egyikük se tudja, hogy merre találhatják a kiutat. Akkor nem kérdeznének, hanem tudnák és mondanák, bizonyára mind a ketten, hogy merre tovább.*
- Legyen.
*Ismétli a másik tündér első szavát, ahogy megindul a kijelölt irányba. Kezeit feketén sötétlő tincsei mögé irányítja, hogy tarkóján találkozva, összefonódhassanak, így lépdel tovább. Arcán teljes nyugalom, igyekszik elfedni, hogy mennyire nem tetszik neki ez a helyzet. Sokkal rosszabb lenne, ha egyedül volna, már csak a tudat miatt, hogy van itt valaki, akire számíthat. Bizalommal nem igazán él ő sem a másik felé, ahogy ez kiderült az elején is, hogy kölcsönös. Ezért nem túlzottan zavaró a csend sem, mit csak lépteik zaja tör meg. Illetve, egy hosszúra nyúló csendesebb szakasz után a női hang selymes bársonya, ahogy fülébe száll az a két szó, s a kérdő hangsúly. Felé fodrul, kezeit le nem véve tarkójáról, s kifejezéstelen arccal tekint rá egy nagyon rövid pillanatig, aztán szólal meg, már pár fokkal lágyabb kifejezéssel.*
- Alig, de el tudok emelkedni a földtől.
*Ezt nem nevezné repülésnek. Soha nem is fog tudni, akármit is tesz, ezzel már szembesült. A fajtájuk női tagjai inkább, akik sok szerencsével képesek rá, így annak is örülhet, hogy ennyire képes. Bár szívesen odaadná szinte hasznavehetetlen szárnyait, ha cserébe két fejjel magasabb lehetne. Hiszen alacsony termete igencsak akadályozza sok mindenben. Különösen olyan helyzetekben, mikor tudna is mit kezdeni a történésekben, csak épp hiányzik jó pár centi belőle, hogy valóra is váltsa elképzeléseit. De akár méretéből is hajlandó volna adni, ha cserébe sokkalta jobban tudna repülni. Ám egyik opció sem lehetséges, pedig az sem érdekelné, ha egy tenyérben elférne, ha sokáig és magasra tudna repülni, még azzal is kiegyezne, hogy határokat szab neki a világ, csak képes lenne rá...*