Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 268 (5341. - 5360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5360. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-17 20:56:37
 ÚJ
>Vhoyn Lyss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Laor//
* Az biztos még jó darabig Laor orra alá dörgöli majd a kellemetlen szaghatást, ami úgy taszítja őt, mint kecskét a szúrni való kés. Elhagyják a szépen rendbe hozott Pintyet ahol kellemes is beszélgetés közepette elfogyasztották italukat.*
~ Megint erre a lepukkant helyre kellett tévedni!? Nincs valami más megközelítési lehetőség? Arg! Most meg azon izgulhatok, hogy ne kapjak valami kellemetlen és szagos áldást a nyakamba! Sajnos nem látom előre s így még Laort sem tudnám magam elé rántani, vagy hasonló. ~
* Fel - fel pislant óvatosan lépkedve. A pintyben pár festmény bizony eléggé jó kis tippeket adtak neki, de a pajzán ölteteket elhessegeti egy az egyben.*
~ Ugyan már! Egy emberi hím! Alig ismerem... de férfi és ha végre méltóztatik megmosakodni még az igazi illata is elő keveredni. Biztosan bódító...~
- Kíváncsi vagyok megint eltévedünk - e, vagy most végre célt érünk. De mi lenne, ha inkább megkérdezünk egy helybélit, Szerintem attól nem fog egyikőnk egója sem lerombolódni. Nem akarok egész nap találomra mászkálni fel s alá.
* Jegyzi meg s már is egyfajta beszédre érdemleges szegényt keres. Csak reméli, hogy akad valaki aki el tudja őket igazítani. Persze ez Lyss esetébe nem olyan egyszerű. Vannak elvárásai szerencsétlen kiszemelttel kapcsolatosan. Ne egyen szagos, legyen kicsit ápoltabb és legyen annyi foga, hogy normálisan tudjon szavakat fogalmazni és kimondani.*

5359. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-17 20:38:00
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*Előbb csak mosolyra húzódnak ajkai, a csiklandozás megteszi a hatását, vidám kacagásban tör ki a merényletnek köszönhetően. A szapora lélegzet vétel jelzi az aljas támadás hatékonyságát, ám a bosszú nem marad el, aprócska ütés csattan a mellkason, habár elejét tekintve inkább mondható figyelmeztető paskolásnak. Ha az alvó oroszlán felébred, az épp úgy viszonozni fogja a rekeszizmok kegyetlen megkínzását.*
- Ezzel tettél asszonyoddá, nem szívesen cserélném le. *Vándorol a pillantása gyűrűsujjára. Hiába nem látni rajta semmit, ő mégis érzi annak a gyűrűnek az édes terhét.
Minden egyes csókot játékosan viszonoz, ámde a replika nem marad el a sorozat végén.*
- Túlságosan is. *Zárja végül a maga apró csókjával.
A cirógató szerepét ezúttal ő ölti magára, gyengéd érintésekkel kényeztetve urát hallgatja a javaslatot.*
- Ezen már én is gondolkoztam. A magad elejtette vad azért mindig finomabb. Arról nem is beszélve, hogy amint a kofák megneszelik, hogy jön a baj, és mindenki tartalékot akar felhalmozni, a csillagos egekig fogják felverni mindennek az árát. *Húzza el picit a száját bosszankodva.*
- Ó, a kölyök biztosan kibírná valahogy, ha hetekig sózott húson kellene élnie. *Kuncog halkan, ámde rögvest védelmébe is veszi a növendék vadászebet.*
- Ez nem igaz, szépen fejlődik a vadásztudománya. Vagy talán mégis uszítsam a szomszéd banyákra, hogy bemutassa kiváló képességeit? *A bosszú ideje pedig most érkezik el, hiszen a cirógatás egy szempillantás alatt vált át a komisz ujjak csiklandós pont után kutatásába.*

5358. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-17 20:06:51
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

- Felejtettem? *horkan fel játékosan a fogalmazásra.* - Életem, én rád szegeztem a tekintetem! Becserkésztelek *a nyakacska hajlatába fúrja az arcát, ujjai pedig csiklandozásra görbülnek a lány derekán* -, és most felfallak, te vénasszonyok réme, te! *neveti el magát és hagyja, Ydriss is hadd pihegjen.*
- Ha kedves a szívednek, én nem erőltetem, hogy másikat viselj *csókol asszonya gyűrűsujjának tövébe.* - Legfeljebb sodrok egyet a Bitang sörényéből, mint a pusztai nomádok *mosolyodik, de aztán mégis csak megrázza a fejét.* - Nem, azt hiszem, jó ez így, ahogy van. Legalább megmarad a szórakozásom, hogy elhajtsam a körülötted sertepertélőket. *Csókot cuppant Ydriss ajkaira.*
- Tudod *aztán még egyet* -, mennyire *és egy újabbat* - élvezem *mondja vigyorogva.*
- Arra gondoltam *húzza a tarkója alá a kezét, ahogy elnyújtózik a hátára fordulva* -, kilovagolhatnánk valamikor. Vadászni. Vagy csak úgy. Ki tudja, meddig tehetjük még meg. Lehet, hogy egy időre a városban ragadunk. Lehet, hogy némi élelmet se ártana elraktározni. A sózott, füstölt hús megteszi. Még a csikasz se vetné meg *pillant az ebre* -, persze hiába mondanám, hogy amúgy kár lenne belé *teszi hozzá a szokásos modorában, mellyel a kölyköt szokta illetni.* - De így legalább megdolgozna a betevőért. Mondjuk valószínűleg úgyis csak elijeszti a vadat *csóválja a fejét.*

5357. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-17 19:34:53
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*Egy elf asszony egy mélységi oldalán, s annak további, egyértelmű jeleként egy gyűrű. Egy gyűrű, mely egyben a köteléket is hivatott jelezni. Furcsa, idegen, talán még hátborzongató érzés is lehet, épp ezért sem erőltette a lány, hogy viselje az ékszert férje.
Habár egy időben a kötöttségek őt magát is riasztották, a hímnek mégis oly könnyedén mondott igent ott a tisztáson, s hiába csak ő látja ujján az árnyakból szőtt gyűrűt, épp oly komolyan vette, mintha kézzel fogható ékszer uralná gyűrűsujját. És a megannyi csalódás és fájdalom ellenére most is épp oly nagyra becsüli azt a láthatatlan kincset.
Nem forszírozza hát a viselni, nem viselni kérdéskört, helyette inkább viszont ölelve urát fekszik közös ágyukban, kipihenve az elmúlt percek stresszes pillanatait.*
- Na jó, de akkor szabad volt a vásár, vagy legalábbis úgy tűnt. És te is épp úgy rajtam felejtetted a tekintetem. *Emeli fel a fejét az incselkedő hangnemet követően, hogy csókot orozzon magának.
Bár fejét visszahajtja Kharasshi mellkasára, ám hamar felemeli ismét a hím mozdulatát látva. Kíváncsian, szinte lélegzet visszafojtva várja, mi sül ki belőle, felveszi-e mégis az obszidián gyűrűt, vagy ez még váratni fog magára. Nem kell gondolatolvasónak lennie, hogy érezze a mélységiben a feszültséget, ami a dilemmával jár. ÁM amint az ujjára húzza a gyűrűt, és utána nem kapja le rögtön, mintha a fekete kő helyett izzó parázsból lenne, azonnal megkönnyebbül. Megkönnyebbül, és egyben el is érzékenyedik. A korábbi szomorúságnak erre a néhány pillanatra már nyoma sincs, mintha az iménti veszekedés és nyomasztó pillanatok meg sem történtek volna. Ragyogó, hálás tekintettel öleli magához szorosabban hitvesét, s az ajkára szökő mosolyban is hasonló érzelmeket lehet találni.*
- A gyűrűk nem feltétlenül azért jelképezik a viselőik közötti kapcsot, mert egyformák. Sőt, elég gyakran különbözőek, mert valami jellemző dolgot, jellegzetességet emelnek ki. Ezt persze hiába alkot egy párt két elf, valamennyire másként fogják látni. *Kezd bele a gyorstalpaló folytatásába, ami egyben egyféle felvezető vagy magyarázat is lehet a folytatásban következő válaszra.*
- Számomra az az árnygyűrű, amit a tisztáson az ujjamra húztál, épp oly valós, mint amit adtam. De ezt csak ketten látjuk. Szívesen viselek olyat is, ami mások számára is látható, csak... ne legyen fémből. *Teszi hozzá kicsit bátortalanul. Most, hogy a városban él, és saját fegyvereit is fémhegyűre cserélte le, még a lándzsát is, talán gyerekesnek hathat ez az ódzkodás, vagy babonás félelem az aranytól és ezüsttől, habár a hangsúlya alapján ebben a kérdésben az acél, vas, réz vagy bármely más efféle anyag sem lenne szerencsés választás.*

5356. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-17 19:16:04
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Farkasverem //
// Arsenor, Letrion //

*Hát igen a nő kicsit félreérti a helyzetet. Azt ha valami tényleg hősies dolgot énekelnének meg azzal Arsenor-nak sem volna semmi baja. Sőt pont az ilyenekre volna szükség a régi nagy név visszahozásához. Viszont ahhoz tényleg dicső történet kéne. Belépve a viccet ő nem érti ezért csak értetlenül néz a nőre. Az, hogy tényleg ilyen szép látványt nyújtanának az már kétes. Mindkettejük ruhájára rá van száradva a farkasok vére és az út pora. Inkább kicsit taszító látványt nyújthatnak azoknak akik nem ismerik őket. Szerencsére Saun tudja az ő foglalkozásukat. A kézfogást Arsenor is viszonozza. Az ajánlatra bólint.*
-Hát egy korsóval abból a múltkori sörödből elfogadnék. Rám fér egy kis pihenés.

5355. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-17 18:51:08
 ÚJ
>Mordi Hatel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

// A Templomi eseményekkel egy időben //

*Sötétedik. Vagyis sötétedne, ha a Templom felől érkező fények hagynák. Jó lenne iparkodni, jó lenne otthon, a biztonságban, a melegben. Ezek meg még itt játszadoznak!
Immár tényleg valós haraggal vágja kezeit széles csípőjére.*
-Majd otthon játszódtok, szórakáztok, most induljunk el végre.
*Még dobbant is lábával, sürgetve a másik kettőt.*
-Felelőtlen taknyosok, eh. Na fel a szekérre.
*Avanzsálódik hamar Gidralds is vén kecskéből ismét szemtelen kölyökké.*
-Befejezni ha mondom, vagy mindkettőtök hegyes fülét megrángatom, aztán méricskélhetitek kinek sajog jobban.
*Dohog hangosan, miközben maga már kecmereg is felfelé a bakra. Halkabban, alig érthetően szapulva tovább a mai fiatalság gondatlanságát.*


5354. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-17 18:40:11
 ÚJ
>Nilyria Rennin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Visszatérő//

*A tündér szíve sem bírja nyugton az eseményeket, pláne Lorew osonkodását látva. Nyel még egyet mielőtt belépnek az ajtón, onnantól kezdve igyekszik a lehető leghalkabban mozogni. Mindenképpen könnyebb neki mint a férfinak, bár a ruházatát még szokni kell. Még lépni is igyekszik pontosan ugyanoda ahova Lorew, ő maga kevésbé a madár hangjára, sokkal inkább arra ijed meg hogy az előtte lopakodó fickó összerándul. Mozdulatlanul bámulja ahogy hátrafordul, aztán óvatosan engedelmeskedik a kérésnek és becsukja maguk mögött az ajtót. Jó hogy nem lát vezetője fejébe mert akkor már tényleg kétségbe esne, így egyelőre csak fél, de még nem reszket. Kicsit úgy érzi hogy becsapták, először semmi ilyesmiről nem volt szó, csak egy kalandról. Életveszélyről nem beszélt, csak már később amikor elvállalta a feladatot. De az is lehet hogy csak bűnbakot keres amiért ilyen helyzetbe került, az igazság az hogy annyira elvette az eszét a felajánlott összeg hogy nem is emlékszik pontosan mi hangzott el a Namos házban.*

A hozzászólás írója (Nilyria Rennin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.17 18:41:35

5353. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-17 18:07:43
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*A gyűrű láttán egészen elhűl. Ő is gondolt már rá, hogy meglepi egy ilyen ékszerrel asszonyát, de tudta, hogy a fémekkel egyáltalán nincs jó barátságban. Igen, vehetett volna neki valami ilyesmit is. Megfordult a fejében, de letett róla. Attól tartott, hogy még így is csak arra a napra emlékeztetné, amikor béklyóba verve elhurcolta. Ydrisst még nem látta ékszert viselni, gondolta, jobb nem erőltetni. De most fordult a kocka. Csak bámulja összecsukott markát, melyben ott pihen az obszidián gyűrű. Egyszerre felemelő érzés, hiszen ékes jele annak, hogy mindez tényleg bizonyosság, de ugyanakkor félelmetes is, mint minden ismeretlen. Kharasshi hátán végigfut a hideg és gombóc szorul a torkába. Kinyitja a tenyerét és az a gyűrű egyszerre most olyan fenyegetőnek tűnik, olyan idegennek, mintha minden porcikája tiltakozna ellene.
Sosem szégyellte Ydrisst az oldalán. Bárki előtt nyíltan vállalná fel, hogy ez a fakóvérű nőstény az asszonya. De az a gyűrű... Most őt fojtogatja a béklyó érzete. Vissza is zárja gyorsan a markába és átöleli kedvesét.*
- Ne légy velük túl gonosz *kel fel a szomszédasszonyok védelmében.* - Elvégre te se tudtad levenni rólam a szemed, amikor megláttál ott a vásárban. Pedig akkor fel voltam öltözve.
*Magukra ügyeskedi a takarót. Kacérkodik a gondolattal, hogy engedjen e kellemes semmittevés luxusának. Most jó így. Most olyan jó így. Ydrissz szavai fényt gyújtanak a jövőjükre boruló komor sötétben. Olyan bizakodó. Nem elrugaszkodóan, harsány törtetéssel lobogtatja a győzelem zászlaját, hanem jámbor alázattal, mely magához csalja a reményt.
A dicséretre csak hümmentve csóválja meg a fejét és csókot nyom Ydriss halántékára. Érdemtelen erre a vak hitre, jól tudja. Elvégre ígéreteknél többel nem nagyon tudott eddig szolgálni. Csalódást viszont nem keveset okozott már.
Legalább ebben tegyen most ki magáért. Lassan kinyitja a tenyerét és felemeli belőle az ékszert. Nyel egyet, mintha veszélyes mutatványra készülne ezzel a csöpp, fekete holmival, aztán felhúzza jobbjának gyűrűsujjára. Teljesen könnyen felmegy, de amikor, csak próbaképpen persze, a másik irányba húzza, rá kell ébrednie, hogy a levételével azért lennének gondok. Ez a tény egy egészen apró pánikrohamot villant át a hím agyán, de erőt vesz magán és visszaigazítja a gyűrűt a helyére. Biztos időbe telik majd, míg megszokja, de muszáj lesz.*
- És a szokásaitok szerint *kérdi elgondolkodva, míg ujjait kinyitva-becsukva, kezét forgatva, nézegetve barátkozik az érzéssel* - neked nem kellene viselned ennek a párját? Vagy már nagyon is ragaszkodsz ahhoz, amit egy mélységi szava fűzött az ujjadra a tisztás füvén?

5352. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-17 15:26:49
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Visszatérő//

*A szíve egyre hevesebben zakatol, ahogy közelednek a házhoz, de azért még igyekszik figyelni a kérdésekre, elvégre mégiscsak az a legkevesebb, hogy megfelelően informálja a lányt, mielőtt szépen besétálnak a halál torkába.*
- Nos, akivel legutóbb voltam itt, az a bérgyilkos hölgyemény volt, aki meg akart ölni. Illetve addig kínozni, amíg bele nem halok, mert hát sajnálatos módon nem tudtam meggyőzni arról, hogy nincs nálam a kehely, amit keres. És nem, nem hiszem, hogy örülne nekem, ha összefutnánk, félő, hogy abban a pillanatban meg is ölne. Attól tartok, ő nem az a fajta, akit ki tudnék békíteni. Persze tervezek kicsit utánanyomozni a kehelynek, amit keresett, hátha a nyomára akadok, és átadhatom neki, annak biztos örülne, de addig... jobb lenne kerülni. Mostantól pedig javaslom maradjunk csendben, hátha... hátha befolyásol valamit.
*Szeretné azt hinni, hogy van némi hatalmuk a dolgok alakulása felett, de valahogy... egyre kevésbé sikerül ebbe az illúzióba ringatnia magát. Az ajtó legalább olyan könnyen nyílik, mint legutóbb, és jóval gyorsabban is, hiszen most nem kiabáltak meg kopogtattak annyit. Valójában egy az egyben kihagyták ezt a lépést, habár... jó ötlet volt ez? Így már mindenképpen besurranóvá váltak. Legutóbb Isvu nem hallotta meg a kiabálást és a dörömbölést, ezért most is lehet csinálhatták volna, és akkor ha lebuknak, még hazudhatják azt, hogy békés célokkal érkeztek. Bár annak semmi értelme nem volna... A számszeríjat maga előtt tartva megindul befelé, a lába elé néz, habár kizárt, hogy kiszúrna egy csapdát, de azért ne essen hasra. Az ujja véletlenül sincs a fegyver ravaszán, és ez nagyon jó dolognak bizonyul, ugyanis a hirtelen érkező madárhangra úgy megijed, hogy minden izma görcsbe rándul. Ha a kioldó pöcköt tapogatta volna, biztosan elsüti véletlenségből a fegyvert. Óvatosan hátrafordul, szemrevételezi, hogy nincs különösebb gond, majd int Nilynek, hogy csukja be az ajtót. Közben ő maga már a csapóajtót kezdi keresgélni, vagy azt a bármi egyebet, ami a pincébe vezet. Legutóbb Sven csinálta a munka ezen részét, de hát mennyire lehet nehéz? Őszintén szólva nagyon nem akarja már ezt csinálni. El akarna futni innen, vagy... vagy ha már nagyon maradni kell, akkor legalább a fegyvert eldobni, és anélkül haladni tovább, mert így olyan látszatot kelthet, mint aki veszélyt jelent. Úgy meg... csak egy fegyvertelen, aki a halálba sétál. Még lehetne néhány szép órája a méregtől, ha nem jött volna ide. Miért kell neki mindig kapkodnia? Ha sikerül elbánnia a csapóajtóval, akkor egyenesen a pince felé veszi az irányt, és imádkozik, hogy közben ne haljon meg. Vagy legalábbis ne teljesen váratlanul.*

5351. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-17 14:00:07
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Farkasverem //
// Arsenor, Letrion //

* Elbúcsúzik hát a küldöttől, s mivel Rana is elfoglalja magát, Saun úgy dönt, hogy bemegy a raktárba, s előkészíti azt a kevés rumot ami van, hogy be tudja szolgáltatni az őrségnek. Sajnos nincs olyan forgalma, hogy büszke lehessen rá, pláne, hogy elfoglalt legyen. Magában dúdolva pakolászik, amikor ismerős női hang üti meg a fülét. *
- Egy pillanat!
* Kiált ki, majd valóban nem telik el több idő, s fel is bukkan. Arcára meglepetéssel vegyes mosoly ül ki, ahogy megpillantja a párost. *
- Hogy kiket nem fúj be a szél.
* Mondja mosolyogva, s az érkezők elé siet. *
- Letrion, örül a szívem, hogy újra látlak, ráadásul épségben.
* Hajtja meg magát kicsit a nő felé, majd alkarját a férfi felé nyújtja. *
- Arsenor. Remek, hogy itt vagytok.
* A köszönés után rögtön hellyel kínálja meg néhai harcostársait. *
- Szolgálhatok valamivel? Szerencsére nem nagy még a forgalom, így a tiétek vagyok.
* Lép a mult mögé, hogy kiszolgálhassa barátait. *

5350. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-17 10:49:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

//Visszatérő//

* Annak, aki járt már erre nem nyújt újdonságot a nyomortanya látképe, nem lettek sem szebbek, sem tisztábbak a házak s az utcák, a levegőben sem terjednek a meghitt, békés életet hirdető frissen sütött kenyerek szaga. Van helyette mocsok, fertő, omladozó falak, zsivány, koldus, kóbor gyerek, kutya és macska. Lassan elérik a határt mely még a negyedet is ketté választja, innen még a megmaradt derű is elszáll a szívekből, s átveszi valami nyomasztó érzés. Ezt a részt mintha a nap sugarai is elkerülnék, eltűnnek az emberek, nagyra nőnek az árnyékok, melyek egy -egy kósza szellő érintésére fodrozódni látszanának, majd állnak össze újra szilárd semmivé. Lorew ismerheti már ezt az érzés, hisz járt már itt korábban, Nilynek lehet újdonság csak, az , mintha minden lépését árgus szemek figyelnék. De hiába is próbálkozik szeme erőltetésével, ha látni is vél valamit az is csak illékony kép csupán. A ház amit keresnek ugyanott áll, mint egykor. Ugyanaz a tátott szájú, üres tekintetű szörnyeteg, repedésein süvítve szökken át a szél. Kihaltnak és csendesnek tűnik most is a környék. Ahogy a falhoz lapulnak, halkan karcolja végig a levegőt a lepergő vakolat, hogy a fojtott csendben kőomlásra hasonlatos robajjal érjen földet lábuknál. De nem több ez csak nesznél, oly halk, hogy még egy hegyes fülűnek is kihívás lenne. A szemközti ház sarkánál sárga szempár parázslik fel, mereven figyeli a váratlan vendégeket, hogy aztán óvatosan távolodjék, majd egy hirtelen ugrással tűnik el az árnyékok között. Megkönnyebbülten lélegezhetnek fel, hisz csak egy vörös bundájú cirmos volt. A taszítás az oroszlánfejes ajtó hangtalanul tárul fel, talán a múltkor valami rekedt macska hangot hallatott, de mostanra talán Isvu beolajozta. Nincs kiröppenő nyílvessző sem semmi más rejtett csapda, az út szabadnak s biztonságosnak látszik. Bent sem várja őket senki, csak mikor a kis tündér is átlépi a küszöböt, hallatszik kintről egy károgás, s heves szárny csapkodás. Holló vagy varjú reppent-e a magasba nem igazán lehet megmondani. *

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.17 11:01:25

5349. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-16 23:45:05
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*Tudta jól, hogy nem választott könnyű életet, mikor eldöntötte, a megannyi különbség és nehézség ellenére a hím oldalán akar maradni. Tisztában volt vele, hogy mindig lesznek újabb és újabb problémák, amikkel szembe kel majd nézniük, azonban a hirtelen rázúdított hír egyszerűen túl nagy sokknak bizonyult a lány számára. A vigasztaló csókok azonban picit enyhítenek a lelkébe mart fájdalmon, s a dolgok komoly élét tompítani kívánó humor is apró, pillanatnyi nevetés csalnak elő. Azon a mosolyon ugyan még dolgoznia kell, de első lépésnek megteszi, s könnyei, no meg azok nyomainak letörlését is csupán akkor függeszti fel, mikor ura állacskáját felemelve maga felé fordítja.*
- Tudom. Csak... ez így, hirtelenjében sok volt. *Süti le a tekintetét. Miket is vágott a hím fejéhez a sokk szülte indulat hevében? Inkább bele sem gondol a részletekbe.
Csendben hallgatja urát arról, náluk hogyan is fest egy kapcsolat. Ahogy azt eddig is leszűrte, ezzel a kötődéssel, a mély érzelmekkel merőben új terepre tévedt a hím, ami nemhogy nem szokás náluk, de valószínűleg nem is tolerálják. Nem is csoda, ha eleinte inkább szabadulni próbált belőle. Ez azonban eszébe juttat valamit. A reggeli dilemma, amit épp eldönteni készült. Az is oly távoli emléknek tűnik, holott egy óra sem telt el azóta.
Áthajol Kharasshi fölött, hogy elérje az ágy rá eső fele melletti kis szekrényt, pontosabban annak fiókját. Némi kotorászás és turkálás után veszi ki a kutatás tárgyát, melyet a markába zár egyelőre.*
- Ahogy mondtam korábban, én is hoztam valamit. Gondolom nem mondok semmi meglepőt azzal, hogy mi hosszú távra választunk párt, és ezzel együtt vannak mindenféle szokásaink. Ne aggódj, nem fogom elelfesíteni az életünket. De... *Kinyitja a markát, hogy végre fény derüljön a nagy titokra. Tenyerén egy egyszerű, minden díszítés nélküli gyűrű pihen, amit egy drágakőből faragtak ki. Legalábbis sejthetően nem egy törékeny, fekete üveg kacatot szerzett. Obszidián. Amit a lány korábban árnyékkőként emlegetett.*
- A gyűrű nálunk is szokás, az összetartozást hivatott jelezni. Fémet természetesen ehhez sem használunk, de az anyagválasztásnak mindig van valami jelentősége. *Folytatja kicsit zavartan a gyorstalpaló elf kurzust.*
- Persze a mi esetünk elég rendhagyó. Nem kell viselned, ha nem akarod, de szerettem volna, ha... van. *Zárja végül kicsit esetlenül, miközben a kis ékszert Kharasshi tenyerébe zárja. Ha a méret nem is passzol tökéletesen, sokat nem tévedett vele, suttyomban alaposan felkészült a választásra.
Mellé heveredő urához azon nyomban hozzábújik. Ha nem is sértetlenül, de átvészelte a vihart, ám most nagyon is szüksége van a hím érintésére, közelségére, ölelésére. Befészkeli magát karjai közé, fejét mellkasára hajtja, s saját kezével átöleli férjét.
Az újabb elhangzott dolgok nem nyugtatták meg. Egy veszedelmes nőstényt vérségi kötelék fogja hozzájuk kötni. Amit eddig megtudott sötét bőrű rokonaikról, nos, azok alapján a kis szuka nem lesz rest bármi módon felhasználni a porontyot valaminek a kizsarolására, vagy egyenesen Kharsshi ellen. De most nem ezen akar rágódni, nem akarja a jövő lehetséges problémáit a jelenbe rántani. Ha felmerülnek, majd akkor foglalkoznak velük, így viszont csak a mát keserítené meg.
A visszakapott kendőt derekára teríti, rögtönzött takarót avanzsál belőle, miközben egy újabb halovány mosoly tér vissza ajkára.*
- Valóban? Pedig igazán csinos darab, biztosan jól állt. De ha a banyák szeme megint úgy gúvadozni fog, akkor rajtuk gyakorlom Ahellel a vad megfelelő űzését. Márpedig a kölyök napról napra jobban fut. *Neve említésére persze a kölyök újfent felpezsdül, kitartó könyörgő nyüszögésével jelzi, hogy nem a távolból szeretné csak figyelni gazdáit.
A kis ház említése azonban az, ami megtöri teljesen a jeget, s ha nem is ragyogó mosolyt varázsol a lány arcára, de őszinte boldogságot csepegtet bele, s visszatér a melegség a kisírt szemekbe.*
- Kivárjuk, amíg kedvezőbbre fordulnak a körülmények, és utána együtt felépítjük az otthonunkat. *Egy kis ház az erdőben, ami csak az övék. Nem szakadnának el teljesen a várostól, de elég távol lennének tőle, hogy nyugalomban zavaró tényezők nélkül teljenek napjaik. Az arcára van írva, mennyire elvarázsolta a gondolat.*
- Tökéletlen mélységinek mondtad magad, s mégis, úgy kiteszel magadért, mint kevesen. *Csóválja a fejét, majd mondandóját gyengéd csókkal egészíti ki.*

5348. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-16 22:33:10
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*Az a világot jelentő barna szempár végre rá tekint. Megtörten, de nem elveszetten. Mennyi-mennyi csapást kiállt már, mennyi szenvedést elviselt miatta ez a törékeny kis lélek. S még mindig tartja magát. Őszintén szól a szeretlek a nőstényke ajkáról, mintha hatalmában állna feloldozni hitvány urát minden vétke alól.
Ydriss kezére simítja a sajátját, s egy hosszú pillanatra lehunyja a szemét. Csókot forraszt asszonya homlokára, könnyáztatta orcáira, sós ajkaira. Aztán sóhajt egy nagyot és megvonja a vállát.*
- Lehet, hogy nálam maradandó lett *mondja a boszorkányosság egyszeri felhasználására.* - Biztos elrontottál valamit a vajákban *ahogy a kínos helyzetekben, most is igyekszik tréfa mögé burkolózni, pedig nagyon is komoly fogadalom, amivel előállt.*
- Édesköményt is csak azért nem találtam, mert teljesen kiment a fejemből, hogy keresnem kéne *ismeri be a piacos melléfogást is, hogy már most bizonyságot adjon róla, tartja magát a szavához. Persze pont ebből máris kiderül, hogy egy mélységit nem sokban akadályoz az ilyesmi. A ferdítések és terelések, az elhallgatásokról már nem is szólva, ökrös szekereknek elegendő "kiskaput" hagynak így is.*
- Ydriss *emeli fel asszonya állát.* - Az enyém lettél, én pedig a tiéd. Ezt ne felejtsd el. Sokáig nem hittem, hogy ennek van jövője kettőnk között. Talán ezért is kerestem kiutat. De elköteleztem magam melletted. Végleg. Ott a Templomkertben.
- Az enyéimnél ez nem szokás igazán. A mélységi vér forr és csapong. A fajtámbéli párok nem maradnak meg sokáig egymás mellett. Elmarjuk egymást. Az ilyesfajta kötelékeink elég... viharosak. *Kissé nehezen boldogul a szavakkal. Nem könnyű leírni, mit is jelent a családi kötelék az övéinél. Elvétve találni csak példát kérészéletű idillekre hím és nőstény között, amúgy inkább háborúnak tűnhet az egész. Olykor vérre menőnek, máskor csupán évődőnek, amit a temperamentumuk általában féktelen kéjekbe fojt... avagy vérontásba. Vagy a kettő bizarr keverékébe.*
- Ami azt illeti, nem hiszem, hogy sok beleszólásom lesz majd a dolgokba. De nem álltatom magam azzal se, hogy az a nőstény ne akarná majd kihasználni a vérségi köteléket, amit ez a gyermek jelent. Jobb, ha felkészülsz, mert megveszekedett egy bestia.
*Sok mindenről beszélne még. Hogy nem tudja, egyáltalán Iluse miért döntött úgy, nem szabadul meg a jövevénytől. Hogy milyen sebezhetőnek és elveszettnek látta őt egy pillanatra ott a Barakkban. Hogy fogalma sincs, hová fajulhat ez az egész. De inkább elhallgat. Lerúgja a csizmáit, kibújik a fegyverövből és asszonya mellé bújik. Leoldja a csípőjére tekert kendőt is és visszaszolgáltatja asszonyának.*
- Tessék. Attól tartok, nekem nem áll olyan jól *mondja apró fintorral.* - Bár lehet, hogy csak a csizmámhoz nem ment a színe, azért rökönyödtek meg a szipirtyók a szomszédságban. Mondjuk ahhoz képest majd' kiborultak az ablakpárkányon a leskelődésben.
*Ujjai cirógatva babrálnak a rőt tincsek között.*
- Tudod... *kezd bele egy mély sóhaj után* -, szerettem volna egy kis házikót építeni az erdőben. Kettőnknek. Nem túl messze a várostól, de nem is túl közel. Meglepetés lett volna, ha egyszer elkészül *mert azért nem ringatta magát olyan bárgyú elképzelésbe, hogy könnyű lesz, de arra gondolt, hogy elhívhatná a félszemű fattyút segítségnek. Azzal a kis fogadóval egész szép munkát végzett ott a Vashegy lábánál. Bár, ahogy ismeri, valószínűleg a munkakerülésbe fektette a legtöbb energiát az építkezés alatt.* - De ahogy a dolgok állnak, neki se tudtam kezdeni *ismeri be csüggedten.* - Nem jók a hírek. Se északról, se délről.

5347. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-16 20:37:09
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*Hogy tombol, az enyhe kifejezés. Bizony, most cseppet sem érdekli, ki sérül meg, mi repül, mi törik össze, vagy hogy jó ura alapvető ruhadarabok nélkül menekül ki a házból. A kopogtatásra az első kezébe akadó ruhadarabot dobja ki, illetve a repülő szövet lendülete alapján inkább vágná hozzá, s ez ironikus módon pont az a szép, zöld kendő, mit nem rég hozott a hím ajándékba.
Szegény kölyök teljesen értetlenül áll a helyzet előtt, és szűkölve menekül az asztal alá. Még nem látta ilyennek gazdáját, s bizony, a látvány ijesztő.
A rőt hajú elf visszaviharzik a szobába, s maga is nekilát magára kapni ruháit. Máskor is megtörtént már, hogy egy-egy ember felhúzta őt a városban járva, a piacon sétálva, s miközben az esetet mesélte paprikásan hangulata visszhangjaként otthonukban, időnként bizony visszaváltott az elfek nyelvére, hogy annak válogatott kedvességeivel illesse az illetőt. Most azonban egész palettáját felvonultathatja az erdei szitok szavaknak és jókívánságoknak, haragos lendülettel peregnek a dallamos, ám most mégis fenyegető szavak.
Ám a zajongás mértéke lassan csökkenni kezd, s bizony a kis bundás is bemerészkedik a szobába, hogy megnézze, mi is van gazdájával. Megszeppenten nyöszörögve óvatoskodik a lányhoz, aki csak most veszi észre, hogy szegény kölyökre nyilván a frászt hozta kirohanásával.*
- Jajj, Ahel, ne haragudj! *A hozzásomfordáló ebet könnyedén felkapja, s magához öleli, simogatva vakargatva a kölyök hátát. Ez épp elég ahhoz, hogy a kölyök felderüljön, belőle pedig lassan elpárologjon a düh, s elcsitítsa a folyton ostorozó, károgó hangot. Árulás, ármány, sötét tervek... lemondásról papolni, miközben megkap mindent, minden gonosz kis érvét felsorakoztatta az az átkos hang, ám ahogy a düh csak keserű fáradtságot hagy maga után, úgy fogy a rosszmájú ereje is.
Ydriss leteszi a könnyáztatta bundájú kölyköt, aki már aggodalom és félelem helyett a szokásos kiskutyás boldogsággal és lelkesedéssel csóválja farkát, csillogó szemekkel nézve gazdájára. Az elf azonban az ágyra roskad, s arcát kezeibe temeti. A harag könnyeit a keserűség váltja fel.
Egy gyerek. És Attól a nősténytől. Ha azt vallotta volna be a hím, hogy tucatnyi más nősténnyel hentergett volna végig az ég tudja hány éjszakát, és azok szülnének neki egy egész hordát, még azt is könnyebben viselte volna.
Akkor most hogyan tovább. Egy napot az elffel tölt, egyet meg a mélységi családjával. Aztán egy napot itt kettőt ott? Egy napot itt, egy hatot ott, mígnem az itt már nem is fog létezni, csak az ott? A keserű képek újabb löketet adnak már így is patakokban folyó könnyeinek. Eldől az ágyon, ahol nem is olyan rég még boldogan ölelkeztek. Mintha nem is percekkel, hanem évekkel ezelőtt lett volna. Ingerülten húzza magára a takarót, nem akarja, hogy bárki lássa, nem akarja, hogy bárkit lásson. Hát nem megmondtam? Újra és újra el fog árulni, újra és újra hátba fog döfni. A károgó hang még egy utolsó kísérletet tesz elégedetten doromboló szavaival, hisz igaza lett, nemde? Mégis ingerülten próbálja elhallgattatni. Már megint, még mindig.
Ugyan már megtapasztalta maga is, az a rács nem igazi gátló tényezője az ablakon keresztüli bejutásnak, de semmiképp sem zajmentes. Szipogásán keresztül is hallja a zajokat, ami besurranót jelzik. Jobban összehúzza magát a paplan alatt, mintha így láthatatlanná válhatna, s nem lenne árulkodó a dunna alatt megbúvó kis dombocska, mely időről időre megrázkódik. Érzi, mikor telepedik mellé ura, s mint próbálja takarót eltávolítani az útból, ám sem a szavak, sem az érintés nem hoz enyhülést, s a lány hátát mutatva fekszik. Egészen addig a bizonyos vallomásig. Lassan fordul meg, s könyököl föl, könnyáztatta arcával, vörössé vált szemeivel pillantva a mélységire.*
- Attól a boszorkányságtól már nem kell tartanod. Azt mindenkin csak egyszer tudom használni. *Felel dacos, de erőtlen hangon, ám látni, ha meg nem is nyugodott, egy picit talán már enyhülni látszik. Az az eddig ki nem mondott szó. Felsejlik előtte, mikor a Bitang rúgását kezelve megpillantotta a mélységi tetoválások mellett azt az elf rúnát. Lemondó sóhajjal fújja ki magából az indulatok maradékát. A fájdalmat még érzi belül, de harag és a károgó hang ismét csúfos vereséget szenvedett.
Reszkető tenyerét a hím arcára simítja, halvány, szomorú mosollyal néz rá.*
- Nem a tökéletességet keresem. A férjem vagy, akit szeretek, és ez az elmúlt néhány hét életem legszebb időszaka volt. Valahogy... megoldjuk majd ezt is. *Egy saját, közös gyermek... ő lenne a legboldogabb, ha ezt meg tudná adni, ám ezt az árat kellett fizetnie, hogy a hím oldalán élhesse le életét. De attól a nősténytől... nem, nem akar arra gondolni, nem akarja, hogy folyton ez a gondolat kísértse. Nem sok híja van, hogy könnyei újból eleredjenek, arcát lehajtja, hogy rőt tincsei függönye mögé bújva küzdjön meg a benne dúló érzelmi viharral.*

A hozzászólás írója (Ydriss, a Kóbor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.16 20:38:34

5346. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-16 20:00:22
 ÚJ
>Gidralds Mohen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

// A Templomi eseményekkel egy időben //

- Ennél sűrűbben? *kérdez vissza mit sem értve. Kéthetente de megesik az is hogy hetente fürdik és végül is napi szinten mosakszik. Szennyest sem sikerül sokat összegyűjtenie, arra mindig ügyel valamelyik cselédlány, hogy az egyik nap levetett ruháit másnap reggel nehogy a helyén találja. Botjo kontrája még kevésbé tetszik az elfnek. Legyen kiskisasszony vagy koldus, azért mégsem tűrhet el mindent az elf. A szekér mellett álldogáló gyermeket felkapja ismét és bár lendíti a szekér felé mégsem teszi le.*
- Szóval, hogy is hívnak engem? *kérdezi miközben a levegőben megáll a keze és úgy lógatja a gyermeket miként az imént ő a kiskutyát.*
- Gid bácsi? *és biza csak akkor teszi fel a bakra ha legalábbis rábólint a hallottakra.*

5345. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-16 17:04:44
 ÚJ
>Nilyria Rennin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

~Megadjuk magunkat, bízunk benne hogy kegyes lesz?~
*Ez elég rosszul hangzik. Egyre inkább aggódik a vállalkozás kimenetelét illetően. Nem mondta hogy ilyen veszélyes lesz a dolog amikor először kérdezte hogy ki vállalkozna egy kis kalandra. Vagy mondta, csak annyira megsüketítette az ötszáz arany hogy mást már nem is hallott? Meglehet. Tény hogy nem a fegyverforgatás istennője, meg az is tény hogy mindent megtenne annak elkerülése érdekében hogy bántania kelljen valakit, de ha az ő kezében lenne egy számszeríj és valaki fenyegetné az életét, valószínűleg meg tudná húzni a ravaszt. Más kérdés hogy találna-e... A kötözés említésére ismét nyel egyet gondolatban, valószínűleg neki kellene megtennie ha Lorew a fegyvert fogja rá és nem igazán fűlik a foga ilyesmihez, de szerencsére le is tesz róla a holdvarázsló.*
- Legutóbb kivel mentél, és most miért nem őt választottad társnak?
*Kézenfekvő kérdésnek tűnik hiszen a férfi állandóan többesszámban beszél. Időközben persze egyre közelebb jutnak a céljukhoz, egyetlen utca sem ismeretlen a tündér számára ezen a környéken, az oroszlánfejet is látta már de sosem tulajdonított neki jelentőséget, nem tudta hogy mifélék laknak itt. Csak csendben teszi amit Lorew parancsol. Amennyiben külön nem mondja neki hogy hova menjen, úgy igyekszik mindig mögötte maradni. Egyre jobban fél és izgul egyszerre. Szólni itt már nem mer semmit, reménykedik benne hogy tényleg bolondság ez az egész, vagy hogy legalább minden jól fog menni... vagy akárhogy is, de túlélje ezt az egészet.*

5344. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-16 16:19:29
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*Ha egy mezei hímről lenne szó, biztos nem úszta volna meg annyival, mint Kharasshi, akiben azért jócskán munkálnak a fegyverforgatói reflexek. A fegyverövvel összetekert pallost tartja maga elé védekezésül. Így is kapott már egy jókorát a lapockájára meg a fejére is.*
- Csillapodj, asszony *nyögi, míg szégyen, nem szégyen, de nagyjából úgy áll a helyzet, hogy menekülőre fogja. A csizmáit még épp fel tudja nyalábolni, de a nadrág kicsúszik az ujjai közül és már nincs érkezése, hogy korrigáljon. Az ajtó csapódik, aztán valami törékeny csapódik az ajtónak belülről, Kharasshi pedig valószínűleg méltán érezheti úgy, hogy az a legkisebb problémája, hogy pucér hátsóval ácsorog a háza előtt, mindössze egy pár csizmával meg a fegyverövével.*
- Életem, legalább a nadrágomat... *kopogtat be kérlelőn, de ösztönösen hátrarebben, mikor a dühös asszonyka feltépi az ajtót. Feltépi, aztán be is csapja újból, és csattan a retesz is. Csak a zöld kendő és néhány csípős megjegyzés pernyéje szállingózik a küszöb elé.*
- Ó, hogyaza! *mordul a hím, de mit van mit tenni, ezt most kénytelen lesz lenyelni.
Jobb híján maga köré tekeri a kendőt, ami sejtetésig mérsékli a közszeméremsértés egyértelmű tényét. Felhúzkodja a csizmáit és felcsatolja a fegyverövet is a pallossal, már csak megszokásból is. Mást nem nagyon tud kitalálni, mint hogy ad némi időt Ydrissnek, hogy eméssze a dolgokat. Szerencsére a csizmájában általában tart néhány aranyat vészhelyzetekre. Egy italra talán elég lesz.
A Pegazusból nem akarja kidobatni magát és messze is van, viszont a Pintyben már úgyis elég rosszul áll a szénája, hogy a mostani megjelenése se nyomjon sokat a latba. El is indul a bordély felé, de néhány lépés után megtorpan és a hajába túrva szisszen.*
- Rossz ötlet, Kharasshi! Nagyon rossz! *figyelmezteti magát. Még csak az kéne, hogy azt is a számlájára írják, hogy most meg valami ledér kegyeit keresi. Vagy akár egy bizonyos ledérét. Így aztán kénytelen-kelletlen visszafordul és a szoba ablakához settenkedik hallgatózni. Időről időre behúzza azért a nyakát, amikor az asszonyi harag fergetege felkap valamit és megröpteti. Ezt bizony ki kell várni. Most határozottan szerencsés, hogy eléggé félreeső helyen laknak. Így is pont elég kéretlen figyelmet kap a szomszédságtól.
Egy idő után csend ereszkedik a felbolydult kis lakra és Kharasshi elkezd jobban fülelni. Végül úgy dönt, lesz, ami lesz. A spaletták nincsenek bezárva, a rácsot pedig csak elég tessék-lássék módon tette vissza Ydriss korábbi szökése után. Ő mondjuk nehezebben ügyeskedi be magát, de azért csak megoldja. Jobban fél attól, hogy míg a művelet közben van, asszonya a serpenyővel kínál oda neki... vagy valami ilyesmi. Szerencsére nem éri ilyesfajta atrocitás és sikeresen bemászik a szobába. Ydriss a fejére húzott takaróval gubbaszt az ágyon. A hím tanácstalanul összenéz a zavarodott tekintettel figyelő ebbel.*
- Szívem... *szólal meg végül engesztelő zöngéken.* - Én nem tudtam... Nem akartam... Én látni se akartam azt a nőstényt az egyezségünk után. Ma futottam össze vele és egyszerűen előállt a dologgal. Én nem tudtam, hogyan mondjam el.
*Közelebb óvakodik és óvatosan a takaróba burkolózott lány hátára simítja a kezét.*
- Én megesküszöm neked, hallod, megesküszöm bármire, hogy nem is gondoltam ilyesmire. Asszonyommá lettél, elfogadtuk, amit a sors adhat nekünk, és sosem voltam olyan boldog, mint amióta itt vagy nekem.
*Igyekszik közelebb húzódni, finoman lefejteni azt a mord takarósáncot kettőjük közül.*
- Szeretlek, Ydriss. Nem hazudok neked többé. De ha nem hiszed, hát rajta, kérdezz azzal a mindent látó tudományoddal! *Ennél ékesebb bizonyítékát nem igazán adhatja az őszinteségnek, mert egyéb esetben előbb nyelne parazsat, minthogy az ördöngős hókuszpókusznak alávesse magát.*
- Engem is letaglózott a hír, hidd el, és igen, elkerülhetetlenül megbonyolítja az életünket. De nem változtat azon, amit megfogadtam neked.
*Összeszorul Kharasshi szíve, hiszen mondhat bármit, ezt akkor sem tudja könnyebbé tenni asszonya számára.*
- Bárcsak, bárcsak tudnék neked gyermeket adni *hajtja le a fejét, hiszen együtt vállalt áldozatukkal most egyedül hagyta Ydrisst* -, hogy olyan család lehessünk, amilyet megérdemelnél. De én csak... Én csak vagyok, ami vagyok. Egy tökéletlen mélységi, aki megnyomorítja az életedet.

5343. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-16 15:27:19
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Nily//

*Bólint, mikor a lány nemesesnek találja a göncöt, és közben azért gondolatban fenékbe rúgja saját magát, amiért csak így elengedte legutóbb. Még akkor is, ha visszatért. Felelőtlenség volt a részéről, mert ha valóban Isvu beépített embere, akkor könnyedén elfuthatott volna hozzá is. Előbb ért volna oda, mint Lorew, efelől semmi kétség. Ugyanakkor visszatért, ami szinte már elég bizonyítéka annak, hogy nem egy pribék. Vicces, a szerzetes is pont ilyesmi módon szeretné elnyerni a bizalmat, csak ő nem várhat arra, hogy Isvu ilyen hibát kövessen el. Így kreál egy kis rést magának.*
- Igen, pontosan erre készülök. Remélhetőleg beválik. Mint mondtam, ezer buktatója van a dolognak. Még ha terv szerint le is fut minden, akkor is lehet, hogy például azt hiszi, azért nem öltem meg, mert félek az alárendeltjeitől. Tehát a legfontosabb, hogy érezze, hogy megölném. Valahogy ezt muszáj lenne elhitetni vele, különben semmi hatása nem lesz a dolognak. Szóval nem egy könnyű vállalkozás, ez tény. De hát minket ez nem tántorít el. Ha bármi balul ütne ki, megadjuk magunkat, és bízunk benne, hogy kegyes lesz. És még mielőtt furán néznél, ez lesz a legjobb lehetőségünk vesztes helyzetben.
*Elvégre Lorew képtelen lenne rálőni Isvura, Nily sem tűnik a fegyverforgatás istennőjének, így kettő az egy ellen sem tartana egy percnél tovább a dolog. Elfutni meg megpróbálhatnának, de alapvetően esélytelen lenne, sőt, nagyobb eséllyel kapnak nyilat a hátukba. A békés megadás volt mindig a legjobb módja a konfliktusok kezelésének.*
- Akkor hol is hagytam abba? Legutóbb mindent megtettünk, mikor a házához értünk, hogy felfigyeljen az érkezésünkre, de még így is sikerült... nos, meglepnünk. Legalábbis úgy tűnt, hogy nem tudta, hogy jövünk. Kopogtattunk, dörömböltünk, kiabáltunk, de semmi válasz. Aztán egy csapóajtón lementünk a pincébe, nem halkan, tehát beszélgettünk is, meg minden, és aztán mikor lejutottunk egészen a pincébe, csak ott figyelt fel ránk. Most nyilván csendben leszünk, de... jó eséllyel rajtaüthetünk, nemde? Legalábbis én erre játszom. Aztán pedig igen, bízunk benne, hogy értékelni fogja a gesztust, és elenged minket. Lehet a hatás kedvéért oda is kéne kötözzük egy székhez, ahogy ő is tette velem? Bár nem tudom, belegondolni is rossz, hogy így kifordítsuk a dolgokat a megszokott medrükből. Szóval ezt hagyjuk ki, úgyse hoztunk kötelet. Meg lehet, hogy utána nem várná meg, hogy teljesen eloldozzam, hanem az első kiszabaduló kezével megölne, akkor csak felesleges problémát okoztunk neki a kötelekkel.
*Közben pedig befordulnak a legkisebb utcába, legalábbis azok közül, amiket meg kell járni, ha Isvuhoz akarnak eljutni. Kihalt, mint mindig, valószínűleg senki nem lakik már a közelben sem, de hát erre azért nem venne mérget. Leveszi a hátáról a számszeríjat, és halkabbra veszi a hangját.*
- Az oroszlánfejes ajtó az övé. Ne kerülj az oroszlán szeme elé, azon keresztül megláthat.
*Majd lévén a lány mindent tud, amit tudnia kell, Lorew a falnak simul közvetlenül az ajtó mellett, majd egyik kezével megpróbálja kinyitni. Legutóbb még a kilincset sem kellett használni, nemhogy zár, vagy ilyen lett volna, így reménykedik benne, hogy most is ilyen könnyedén bejuthatnak.*

5342. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-16 13:30:31
 ÚJ
>Nilyria Rennin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

*Elgondolkodik hogy ennek az egésznek a végén nem csak a ruhát adja vissza a férfinak, hanem a pénzt is visszautasítja. Szeret jót tenni mindenkivel, ha tud, és hát végül is tudna, megtehetné, biztosan számítana valamit Lorewnek ha így történne, de a vagyon amit ígér túlságosan kecsegtető. Egy kis jótett egy bolond emberrel aki már eleve gazdag, vagy sok nagy jótett sok árva gyermekkel akiknek semmije nincsen... Az utóbbi mindenképpen többet nyom a latba. Az utcán felnőni nem éppen egy életbiztosítás, ráadásul Nixy már nagyjából harminc éve ilyen környezetben tengődik. Szerencsére igencsak éles ésszel született, de neki is megvannak a maga bolondságai. Például hogy a többi utcagyerek életkörülményein próbál segíteni ahelyett hogy csak magával törődne. Esze ágában sincs meglépni az öltözködés alatt, közben, vagy után. Ha már belekezdett valamibe akkor igenis végigcsinálja.*
- Hát...
*Végignéz magán amennyire tőle telik, merthogy csak egy nézőpont adatik meg neki.*
- Szerintem nagyon is nemeses. Igyekszem majd úgy is viselkedni.
*Eddig is igencsak kihúzta magát és próbált szépen sétálni, már amióta belépett a Namos házba. Hallgatja a részleteket, és egyre jobban kezd félni ettől az egésztől. Eszébe sem jutott hogy ilyen veszélyes küldetésre vállalkozna amikor jelentkezett a feladatra, azóta meg egyszerű bolondságnak vélte a fickó minden... azaz majdnem minden szavát. De ahogy közelednek az eseményhez és egyre részletesebben hallja is a tervet, úgy lesz egyre bizonytalanabb is. Visszakozni biztosan nem fog, túlságosan is kecsegtető a fizetség, hát figyel, nehogy véletlenül elszúrjon majd valamit.*
- Igen... azt hiszem. Szóval, csak annyi a lényeg hogy lássa hogy megölhetnéd ha akarod, aztán megmutatod neki hogy így sem ölöd meg? És utána remélhetőleg elenged?
*Mi van ha nem? Mi van ha rögtön ártalmatlanná teszik Lorewet és mindkettejükkel végeznek? Nem tartja túl sokra az életét, már ami önmagát illeti, de azért meghalni sem szeretne, ez pedig elég kockázatos tervnek tűnik, főleg ha tényleg olyan veszélyes Isvu ahogy Lorew mondja.*

5341. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-04-15 23:22:24
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon, édes otthon//

*Míg gazdája annak előkészítésén fáradozik, hogy valami (remélhetőleg) finomat sikerüljön az asztalra, a kölyök a neki adományozott labdát nyúzza megint. Meglepően hamar hozzászokott az eddig ismeretlen érzéshez, hogy most már nem csak magáról, és aktuális állatairól kell gondoskodnia. Persze odahaza is mindig besegített a családjának, amikor nem csatangolt, s akkor is magára vállalt ilyen-olyan feladatokat, mikor a külső telephelyre kísérte oda csapatukat. De más az, ha úgy tartja rendben a házat, hogy az közös otthona valakivel, ha a főztjével férjurának szeretne kedveskedni. mennyivel szebb a nap, ha az ő elégedett mosolyát látja.
Merengéséből a felélénkülő Ahel téríti magához. A közeledő léptek, s nagyon is íncsiklandó és izgalmas illatok hamar elcsalják kedvenc játékától a barna bundás jószágot, hogy jókedvűen csaholva máris az ajtóban sertepertéljen, másik gazdáját várva. Mert bár bizalmatlansággal fogadta eleinte a mélységit, hiszen az elf lány, kit elsőként megismert testvéreitől való elkerülése óta, sokszor furcsán viselkedett a közelében. Mostanra azonban már a folyton morgó Kharasshira is kicsinyke falkájuk tagjaként tekint, és persze ő az, akit elismer, mint alfahím, és akivel a legkevésbé sem akarja összeakasztani a bajszot. Ettől függetlenül viszont épp oly nagy lelkesedéssel várja haza mindig, mint a rőt hajú lányt, boldogan csahol, és izgágán körbeugrálja, hízeleg neki, bármit megtesz, csak egy kis figyelmet és törődést kapjon. Amit általában meg is szerez, még ha eleinte burkoltan, leplezve, vagy morgolódással enyhítve a kedvességét.
Eleinte persze aggódott Ydriss, hogy meg fog-e békélni Kharasshi Ahellel, és fordítva, ám aggályai alaptalannak viszonyultak. El-elcsípte tekintetével, amint finom falatokat csempészett a mélységi a kis csahosnak, s persze árulkodó maga a tény is, hogy a kölyök még mindig a konyhában töltheti az éjszakákat. Ám akkor nyugodott meg igazán, s töltötte el egyfajta szerető boldogság, mikor tetten érte a párost, amint együtt, majdhogynem egymáshoz bújva húzták a lóbőrt a belső szobában. Persze a békés szundikálást inkább nem törte meg, kiosont a házból, s valamivel később, jóval zajosabban tért vissza, mintha csak akkor ért volna haza.*
- Ha nem volt, hát nem volt, lehet mást is belekeverni. Legrosszabb esetben kikísérletezek valami újdonságot. A gyomrunk csak túl fogja élni valahogy. *Az ételekre igazán panasz nem eshet. Láthatóan az egyszerű fogásokhoz van szokva a lány, de azokat könnyedén elkészíti, és nem csak ehetőre, de kifejezetten jóra sikerednek.
Már fordulna is urához, ámde ezen szándékát hamar megakasztja a készülő meglepetés.*
- Igazából én is hoztam valamit. *Kezd bele kissé hezitálva, mikor a tavaszt idéző zöld kendő már eltakarta szemeit. Igazából nem mai szerzemény az az apróság, de eddig még nem hozakodott elő vele. A megfelelő időre várt, legalábbis ezzel hitegette magát. De majd most. Most, hogy már megemlítette, nem hagyott magának esélyt a kihátrálásra. Végre ura felé fordulhat, karja már indulnak is bizonytalan kutakodva, hogy átöleljék a hímet, ám az ismerős, finom illat megtorpanásra készteti.*
- Csak nem? *Telepedik egyből széles, lelkes mosoly a lány ajkára. Gyümölcsök terén nem mondható válogatósnak, ám ezt az apró, piros bogyót kifejezetten szereti, így nem is nagyon kell küzdeni érte, hogy a kendő ne kerüljön le szemeiről, míg ki nem élvezte a kapott kis kóstoló annak minden zamatát ki nem élvezi. Ragyogó tekintettel nézegeti a finom kelmét, ujjait óvatos mozdulattal futtatja a szöveten, majd könnyed mozdulattal veszi nyakába, s dobja át egyik végét válla felett.*
- Ez mese szép! *Annyira nem is kell sarcolni azt a csókot, noha igaz, egy szem szamócát még próbált volna elcsenni a kosárból. Ámde az erdő kis vörös kincse helyett valami sokkal édesebbet, sokkal mámorítóbbat kap. Azonban maga sem akar fukarkodni a törődéssel, ha már így el lett halmozva, így ura sem marad figyelmesség nélkül a hitvesi ágyban.
Kimerülten, de apró, letörölhetetlen mosollyal piheg a hím karjaiban, kiélvezve a gyengéd cirógatás minden egyes pillanatát. Azonban a felvezető, a következő témához mégis a leghathatósabban töri meg az idilli béke pillanatát. Rögtön érezni rajta, hogy fezsülté válik, homlokát gondterhelten ráncolva könyököl fel, és pillant a hímre.*
- Igen, emlékszem rá. *Hogyan is feledhetné el azt a nőstényt, aki majdnem elvette tőle? Az a letörölhetetlennek hitt mosoly mégis egy röpke pillanat alatt semmisül meg, s hull el, pedig a folytatás csak azután érkezik. A lány szemei hatalmasra kerekednek a vallomás hallatán, arcából szinte minden vér kifut. ÉS a már jó ideje magát csendben meghúzó károgó hang rázendít diadalittas dalára.*
- Hogy mi… Te aljas, alávaló GAZAMBER! *A dühös hang hamar átcsap kiabálásba, miközben nem rest bemutatni, milyen fürge kis bestia. Az erdő nevelte, így a lendülő kéz mozdulata nem pofonban végződik, ökle sújt le újra és újra, mielőtt fürgén kiperdülne az ágyból.*
- És mégis mióta tudod? Találtál egy játszótársat? Most már ketten akarjátok átvágni az ostoba kis elf libát a palánkon? Hogy vajon mit tűr el, meddig lehet elmenni, mielőtt besokall? *Lehetett már látni haragosnak, dühösnek Ydrisst, ám a barna szemekben most olyan indulat lángol, amihez foghatót talán még senki nem látott a fiatal lány esetében. Egész teste remeg a dühtől.*
- Hát ezért volt ez a nagy kedveskedés? A hízelgés? Te alattomos kígyó! *Szemei valósággal szikrát szórnak, s hiába egy vékony, karcsú termet, most bárki elhinné róla azt a feltételezést, hogy dühében puszta kézzel tudna leteríteni, és apró cafatokra cincálni egy kifejlett tretil hímet is.*
- Ezt jól kifőztétek, hát edd is meg! KIFELÉ! *Nem rest hangját ismét kiereszteni, a kölyök odakint a konyhából már panaszosan szűköl. Hogy valójában a hím bérli a lakást, az most cseppet sem zavarja. Nem gondolkozik, nem tud, az értelem és a józan érvek mind tovaröppentek. Ahogy az első kezébe kerülő tárgy is, ami csattanva éri a falat, majd csörömpölve hull darabjaira. Bizony, a hím jobb, ha szedi gyorsan a sátorfáját, és a következő röpképtelen, mégis sebesen szárnyaló tárgy célpontja ő lesz. Még azért is jócskán hálás lehet, ha a ruháit össze tudja szedni, s nem kint kell valami rongyot kerítenie gyorsan, ami legalább minimális takarást adhat neki.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416