//Frey//
- Ez kétségtelenül igaz. *Bólogat párat a lány kijelentésére.* Úgy elég unalmas lenne a világ. *Kezd egész felszabadult csevegésbe fajulni a dolog, bár érezhetően csak az ő oldaláról, a lány csendes és tőszavakban beszél, ha olyanja van. Bezzeg, amikor találkoztak mit meg nem adott volna érte, hogy néha kicsit pihentesse a száját, most meg annak örülne, ha vidám fecserészésbe kezdene.
Ami a bosszantó kis lény üzeneteit illeti… Fogjuk rá, hogy Caleth ért már az apró mozdulatokból, még akkor is, ha emiatt úgy érzi magát, mintha valami kisgyermek álmának lenne egy szereplője, és fel is fogja őket. Ennek ellenére sem tud mást tenni, minthogy kérdőn megvonja a vállát. Lehet, hogy tényleg nem segített rajta, amikor valóban akart, de most mit is kezdhetne a helyzettel? Próbáljon meg ismételten valami kísérletbe, hogy elkergesse Frey démonjait? Amíg a lány maga nem mutat hajlandóságot, addig ez nem fog sikerülni úgysem.
Ingerülten sóhajt egyet. Túlságosan különbözik a világszemléletük, nem csak egyetlen, hanem számtalan különböző ponton is, és tudja, hogy saját nézőpontját nehezen tudná egy az elfhez hasonlóval megértetni.*
- És, ha nem sikerül és csak eggyel gazdagítod a holtak seregét? *Veti közbe a kérdést. Bár, a lány ért is a kardforgatáshoz, ha Cal odamegy, akkor csak remek muníciót fog nyújtani az ellenség számára a halálával, ami egészen biztosan bekövetkezne, mert, hát bár van egy tőre, amivel bánni sem tud, ezen kívül mit tudna kezdeni egy élőholttal? Fogná a pennáját és tintával csúnya szavakat festene a koponyájára? Minden bizonnyal hatásos lenne, valóban.
Nem gondolta volna, hogy ennyit súlyosbodott a helyzet, amíg távolvolt az elftől, de láthatóan nincs abban az állapotban, hogy csak úgy egyedül kóricáljon a városban, hiszen az Dög sem lehet nagyobb Cal tenyerénél, harapása is legfeljebb csak bosszantó, mint igazán vérig hatolóan fájdalmas, így megvédeni nem tudná. A szegénynegyed utcáin vezeti ugyan a lányt, de nem fognak itt maradni. Amikor a szőkeség megbotlik, akkor pedig egyből utána kap és vállánál fogva tartja vissza. Annak hóna alá nyúl, és jelenleg nem jut eszébe az sem, hogy menet közben végigtaperolja, pusztán így akarja megtartani őt.*
- Azok csak a fejedben léteznek Frey. *Az erdő felé indul meg. A nyomornegyed koszos utcái, az utcakölykök és a bűz, ami szétárad a levegőben kevésbé lesz hasznos, mint az elf természetes környezete, a fák és a bokrok. A kellemes levegő.*
- Csak bírd ki, amíg odaérünk. *Hogy ezt magának mondja, vagy a lánynak, az most mindegy is.*