//Esemény - A csatornapatkány//
* Hawul nem csalódik a söpredékben, hátúlról támadtak rá, ahogy szokták.
Mind meghalnak, ehhez kétség sem fért, a gyilkosból minden csöppnyi könyörület elpárolgott, mely egy kis időt adott volna ezeknek a semmirekellőknek, hogy elvegetetáljanak egy ideig.
A kötél erősen lett megcsomózva, de a helyszín kiválló lehetőségeket nyújt, hogy Hawul eloldozhassa béklyóit. Neki is lát a feladatnak az egyik közeli hegyes vasdarabnál.
Miközben a kötelet próbálja leszedni magáról áldja az eszét amiért ezúttal sokkalta előrelátóbb volt, mint legutóbb. Hisz mikor egy héttel ezelőtt egyedül ment be egy házba rá is támadta, és lám, most ismét megtörtént. Éppen ezért Hawul kiadta pár beosztottjának a tartózkodási helyét, és ha bizonyos időn belül nem jelentkezik ismét - melynek vélhetően hamarosan itt az ideje, hisz Hawul egy ideig eszméletlen is volt -, akkor minden további nélkül behatolnak az épületbe.
Mindez szép és jó, de Hawul legszívesebben itt és most végezne az összes mihasznával, kik azt hitték nagy halak egy kis tóban - ó mekkorát tévedtek. Ám a gyilkosnak be kell látnia, hogy erre msot aligha van lehetősége. Habár a hangok elhalltak, s valószínűleg a haramiák lepihentek, nem valószínű, hogy az összes ember torkát eltudná vágni, mint valamiféle álommanó. Legjobb lesz, hogyha a csatornákon keresztül felsiet a felszínre, ahol is riadóztatja embereit, s velük együtt rátör a támadóira.*