//Meira Alais és Anwaril Maethor, majd Aomeer//
*Ilyen esetekben ritkán dönt a nyers erő, vagy akár a létszámfölény - inkább van jelentősége az ügyességnek, ravaszságnak, szerencsének... de leginkább a gyorsaságnak. Az idő... az idő igen fontos.*
*A mozgások rendszert alkotnak, míg mozdul az egyik, nem marad mozdulatlan a többi tényező sem. A lányok nem figyeltek a jelekre: két kattanás, egy-egy a számszeríjakból, a végső felhúzás hangjai. A súgdosás, bár tartalma ismeretlen, látványa nem marad rejtve az öt briganti előtt sem. Anwaril hátat fordít a fél-elf orgyilkosnak, valamint a számszeríjasnak, majd mozdul, és közelebb lép a hozzá közelebb álló bicskásokhoz.*
*Eközben Meira máris földre veti magát, közvetlenül a halk súgást követően, megpróbálva elérni a számszeríjast, szabadon hagyva Anwaril hátát, aki még éppen csak előrébb lépett, és köpenyét lendítené. Meira minden tekintetben átlagosnak tekinthető, és nem született szöcskének, ráadásul a számszeríjász is hátralép - ennek ellenére a tőr hegye eléri a fickó csizmáját, aki káromkodva fordítja lefelé a fegyvert a földön fekvő lány háta felé, de nem lő, mert a főnök nem szereti a mocskot az utcán.*
*Ezzel egy időben Anwaril is támad, pördül, fordul, és dobótőrt indít meg az előrevetődö Meira felett a számszeríjász felé. Annak nincs ideje reagálni, de mielőtt a tőr fejébe állna, meghúzza az enyhén lefelé fordított számszeríj ravaszát, vaskos, durva lövdéket küldte Meira hátába valahol a csípője felett. Fejében a dobótőrrel - mely inkább a szerencse, mint Anwaril egyébként igencsak gyatra célzótudománya okán találta el - holtan esik össze.*
*A lassan haladó, zajt csapni nem akaró őrjárat vezetője valahol itt tapossa el fáklyáját, majd egyik kezében a kétkezes alabárddal, másikban az általában szintén kétkezes számszeríjjal mozgásra bírja embereit. Ez az a pillanat, amikor a második kattanás gazdája, a sötételf "megköszöni" Anwarilnak a kéretlen dobálózást, és a kör közepére lépő, köpenyét vesztett leányt lábon lövi - a combizom és a csont úgy áll ellen a lövedéknek, mint vaj a késnek. Aztán egy rándulás, és már igyekszik is felszóvídni a sötétben; ölni nem akart, de búcsú nélkül sem szívesen távozott volna.*
*A "szóvívő" és két bicskása nem számított a lányok támadására, ezért ösztönösen hátrébb rebbentek, fegyverek kerültek elő. Nem lenne kétséges a harc kimenetele, de az őrség megjelenése alapvetően változtatja meg a helyzetet. Egész más ugyanis megpitélni két ostoba lánykát egy sötételf hulláján, mint városőrt ölni.*
- Az őrség! Futás! *hördül a sebhelyes, és hárman három felé ugranak szét, követve a sötételf példáját. Természetesen nem tudnak elpárologni, lúdtalpuk csattogása jó ideig elárulja őket, ám igencsak ismerik a környéket, és ezt ki is akarják használni.*
*A páston nem marad más, mint két sérült lány és két halott. Az egyikkel dobótőr végzett, a másikkal, a régebb óta halott mélységivel pedig egy hosszú tőr - pont olyan, ami a frissebb hulla lábából áll ki.*