// Otiian, az Arctalan és Rodwen, a Hatalmas //
* Lassan már pirkad, mire a két sötét átkel a piac kapuján, majd miután félrerúgja az útját torlaszoló pár hajléktalant, rögtön útnak is ered. Az Arctalan egyre jobban a lassan mozgó társa elé kerül, úgy tűnik, hogy tényleg elég fontos lenne odaérniük még világosodás előtt ahhoz a bizonyos Wilfredhez. Minél közelebb érnek hozzá, az Arctalan annál türelmetlenebbé válik. Rodwen már sejtheti, hogy valamit kihagyott az elé felvázolt egyenletből az Arctalan, de ezt a sötét már nem is próbálja túlzottan fedni előle, hiszen már csak pár méter és úgyis -ha eddig még nem tette meg- ráeszmél a társa a valódi céljukra. A sötét hirtelen megáll, ezzel talán meglepve a mögötte kullogó társát. Mindenesetre nem szól semmit, csupán felemeli a jobb tenyerét, s megvárja míg társa felzárkózik hozzá, ezután pár mély levegővétel után rögtön belevág a mondandójába. *
- Azt hiszem... * Itt megáll pár másodpercre, mielőtt folytatná a mondandóját. Mielőtt felvázolná a társának, jobb lenne, ha kitalálná egyáltalán a tervet. Magában elmosolyodik, majd társára nézvén folytatni kezdi, amibe belekezdett. * Azt hiszem, hogy megjöttünk. Az a romos épület * Mutat ujjával az egyik közeli épületre, ami valahogy kimagaslik a többi közül. * az út végén, ott lakik ez a tetű. Innen nem látni túl sokat, még én sem látok eleget ebben a sötétségben, de azt hiszem, úgy látszik, hogy csak egy embert állított őrségbe, szokásához híven. Az is valami őslény lehet egy bunkósbottal. Sosem költött túl sokat a biztonságára, legalábbis felszereltség szempontból nem. * Biccent egyet társa felé, majd miután végighallgatja mondandóját, már ha van neki ilyesmi, ismét megszólal. *
- Ha közelebb értünk a házhoz, akkor arra kérnélek, hogy a felesleges beszédet mellőzd, a zajongást meg főleg, nincs kedvem ahhoz, hogy ránk szálljon az egész városőrség. Ja... És, ha még nem jöttél volna rá, nem egy baráti látogatásra megyünk. * Mondja komoly tekintettel társának, majd lassan megindul a ház felé, remélvén, hogy társa majd követni fogja. Lassabban halad, mint idáig, nagyjából a nagydarab, sérült lábú társa tempóját felvéve. Ha mindketten odaérnek a házhoz, akkor a sötét engedi társának, hogy levágja az útjukba kerülő ajtónálló őrt, míg Ő besuhan mellette az épület belsejébe. *
A hozzászólás írója (Otiian, az Arctalan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.02 21:44:18