// Esemény - A megrémült öreg //
* A párbaj igen egyszerűnek volt mondható. Még az ismeretlen is megúszta a küzdelmet minimális sérülésekkel. Persze ez már nem mondható el, a másik kettőről, kik, mint a báb mozogtak. Amúgy sem értek többet, bábok voltak a feljebbvalóik kezében, csak éppenséggel elszakadt pár húr, s néha tettek egy-egy nem tervezett mozdulatot.
Természetesen Hawul nem felejtette el amit az öregnek, s a lánynak ígért.
Vadul zsebre vágja a jutalmat, bár inkább váltságdíjnak lehetne nevezni, hogy az őr ne ölje meg mindkettőjüket. Ezen azonban semennyi arany nem segíthet, amit ígért azt be is tartja. Valójában csak az a kérdés, hogy melyikkel kezdje, a lánnyal, vagy a vénemberrel. A csitrin való erőszaktétel most nem lenne akkora büntetés, hisz magánál sincs. Így tehát kénytelen lesz az öreg nyúzásával kezdeni, bármily szívderítő is lenne a látvány, mikor az apa látja mit csinálnak édes kislányával az ápolatlan barbárok.*
- Menj el, fiú. Jól jártál, hogy bejöttél, de most már menj el, ami itt következik nem neked való * mondja az idegennek, ki amúgy már nem éppen fiatal, de Hawul szereti érzékeltetni a hatalmát, s azzal, hogy gyermeknek állítja be a férfit, érzékelteti feljebbvalóságát is. Nem fél attól, hogy szól az őrség további tagjainak, elvégre ez egy igen rossz környék, s nem véletlenül őt rendelték helyezték el ide. Akik nem voltak sárosak a halálában reménykedtek, akik pedig bíztak benne, azok a minél nagyobbi haszon ígéretében rendelték ide. Hiába, ez idővel teljesen az ő fennhatósága alá fog kerülni.
Azzal a gyilkosból lett őr - ki amúgy semmit nem vesztett a vérszomjas énjéből - a lányát kezében tartó öreg felé indul, hogy megtartsa ígéretét.*