//Morgena és Svenestra D'ver//
*Sosem volt kapkodós fajta, persze vannak dolgok, amik nem nyerik el a tetszését, például a pince. Ez gyakran sarkallhatja olyasmire, mint a gyors távozás kísérlete, vagy ilyenek, de valakinek a vérében kell legyen a kapkodás ahogy, hogy ténylegesen véghez tudjon vinni ilyesmiket. Ő maga most például, hogy tea került a kezébe, már lényegesen lassított a tempón. Ha nagyon sietős volna neki, ledöntené, aztán menne amerre lát, de hát... A tea az tea, annak meg kell adni a módját. És igazából... kit érdekel, hogy mi van benne? A nő szerint egy egész étkezés. Hát... De még ha igaz is, kit zavar, amíg az íze jó?*
- Röh... *morran egyet a gondolatra, hogy a békák ott lubickolnak az italában, de hát többet esélye sincs reagálni, mert rögtön megnyugtatásra is kerül. Mondjuk tény, nem ismerik egymást, ez bárki számára nyilvánvaló volna, mivel Lorew kedvét ugyan nem kell meghozni a teához, de nem ám. Elvenni el lehet, ha mondjuk nagyon rossz a tea, de olyasmi ez, mint az első benyomás. Az első korty után eldől a tea sorsa, ha finom, akkor megissza, ha nem, akkor nem. Függetlenül attól, hogy béka vagy gyógyszer van-e benne.*
- Mondjuk elég nyilvánvaló, hogy nincs benne semmi korábbiakhoz hasonló. Nem harapott bele a nyelvembe, mikor ittam *a továbbiak, hogy valami gyógyító lötty is van benne, hát... Nem valami biztató. Korábban nem véletlenül döntötte el, hogy itt nem akar orvosi kezelésben részesülni, ki tudja, milyen gyógyszer az? Vagy mennyi ideje áll itt, esetleg mivel keveredett azalatt. Még a végén ahelyett, hogy meggyógyulna tőle, hasmenése lesz, rájön a hányás, vagy ilyenek, még csak az hiányzik... Így az orvosság említésére csak némi hümmögést hallat, megjegyzi:*
- Hát még nem érzek semmit *majd rövid gondolkodás után megtoldja* Talán jobb is.
*Mekkora eséllyel kap itt pont olyat, ami fájdalmat csillapít, de semmi mást nem okoz? Meg új erőre kapni... Ugyan, ő az ilyen csodaszerekben már rég nem hisz, de hát amíg nem kerül pénzébe, addig nem is zsörtölődik rajta. Még azt is kibírja, hogy ne kérdezze meg: repülni is képes lesz-e, mire a pohár aljára ér? Mindenesetre nem kapkodja el a teát, főleg mert közben láthatóan még a nők is elbeszélgetnek. Igazság szerint szereti, ha van ideje kiélvezni. Viszont nagyjából öt-tíz perc után mindenképpen elfogy, lévén csak egy pohárral kapott, nem pedig egy egész kancsóval. Még egy darabig mered az üres pohárra, majd visszateszi az asztalra, és nyújtózik egyet. Az, hogy Sven követi-e, teljesen hidegen hagyja, csak ne legyen láb alatt. Nagyjából ez az utolsó gondolat, ami átsuhan a fején, mielőtt a felállás mellett dönt. Enyhén rátámaszkodik az asztalra, és felemelkedik, azonban rögtön vissza is huppan a székre.*
- Hogyaza... *morogja, mivel egy cseppet elszédült. Talán túl hirtelen akart felugrani? Nem, nem valószínű. Újból megpróbálkozik vele, de csak rosszabb lesz az egész. Mindenesetre igyekszik állva maradni, két kezével támaszkodik az asztalon, így nagyjából egyensúlyba kerül a rendszer. Megkísérel egy lépést is, kis híján orra esik, így inkább újra az asztalba kapaszkodik.*
- Mi a franc... ? *mordul fel újra, viszont a megadás mellett dönt a felsőbb erők ellenében, és visszaül a helyére. Mondjuk a szédülés már így is érezhető, ez jelentheti azt, hogy rosszabbodik a helyzet, vagy hogy nem kéne ugrálnia, és idővel majd jobb lesz, ha kicsit üldögél.*
- Na ezért mondtam, hogy nem kell semmilyen gyógynövény, meg szer, meg efféle... *morog Sven felé fordulva* Csak rosszabb lett a helyet, most már szédülök is. És nem vagyok teljesen ura a testemnek. Tudtam, hogy ez lesz...