//Svenestra D'ver//
*Nos, végre eljutnak valahová. Az út szélére. Az is valami, főleg a nehéz indulás után. Az más kérdés, hogy közben valóban megelevenedtek a tündérrel eltöltött szép közös pillanatok emlékei, főleg mivel a mellkasába újfent visszatért a lüktető fájdalom. Persze nem vészes, nem repedt, és nem tört semmi, ezt igyekszik ismételgetni magában, pusztán csak egy kék folt szintjén van a dolog, akkor is, ha fáj. Jó, a vége talán túlzás, de a francba is, ha csont nem sérült, akkor olyan vészes nem lehet. Nem kell neki más, mint egy kis pihenés, mint a tisztáson is, és mint a Namos házban. Kicsit leül, hagyja újra helyreállni a dolgait, aztán mehet is tovább. Mi sem egyszerűbb... Szépen el is fekszik a kérdések után, de a következő pillanatban megjelenik fölött a nő arca. Egyrészt így alkalma nyílik újból megszemlélni az aranysárga szempárt, amely rövid pillanatokra mintha magával ragadná, és transzba ejtené, akár a kígyó a rágcsálót. Másrészt pedig enyhe morgással konstatálja magában, hogy a nő már nem is kiszolgáltatott, mint fél perce, sőt, egész mozgékony lett. A dermedt csend maga igazából nem gondolkoztatja el: amíg a mélységi nem csinál semmi hülyeséget, addig nincs oka azon gondolkodni, hogy vajon miért hajolt ilyen hirtelen fölé. A röhögőgörcs viszont mindenképpen... nos, figyelemre méltó? Bosszantó? Zavaró? Mindenesetre véget érhetne már, addig úgyse tudja meg a szerzetes, hogy mi a franc volt olyan fenemód vicces. A néhány elköpött félmondatból továbbra sem lesz okosabb, de lássuk be, a végére már igazán érdekli, hogy vajh mi humorosat mondott, vagy kérdezett.*
- Oh *nagyjából ennyit reagál arra, hogy nem sötételf. Már majdnem rákérdez arra, hogy akkor mégis mi a kín, de aztán végiggondolja. A fülei nem hegyesek, akkor nem elf, valószínűleg nem is fél-elf, akkor jobb híján ember lehet. Nos, ez többnyire... mondjuk érdekes, új információként hat, mivel Lorew tényleg meg volt győződve róla, hogy mélységi a nő. Sebaj, minden nap tanul valamit az ember, a sorszámozás alapján nem is csak ennyit. A második rész igen nagy csalódás, ugyanis csak némi hergelés található benne új információk helyett.*
- Nem szívesen *mordul* És ne használj párnának a jövőben. És ne... szóval semmi hasonlót. Miért kellett neked pont rám ájulnod? A közhiedelemmel ellentétben nem szeretem az ilyesmit. Sőt, kifejezetten utálom, főleg ilyenkor.
*Azt direkt nem akarja hozzátenni, hogy milyenkor, de hát nagyszerűen rátapint a nő. Nincs jó bőrben, még ha nagyságrendekkel jobb is az állapota, mint korábban. De legalább a szarvakra fény derül, illetve... részben. Nagyjából megtudja, amit meg akar, minden különösebb jelentés nélkül hordozza őket, csak ki akar tűnni a sok hasonszőrű közül. Csalódás? Egyértelműen. Túléli? Még szép. Lorew már nem remél semmit a világgal kapcsolatban, ennek ellenére néha még előfordul, hogy csalatkozik.*
- Értem *sóhajt (ami egy nagyon rövid, és vérszegény sóhaj, de azért ő teljes értékűnek könyveli el magában)* Azt hittem mélyebb jelentősége van. A legtöbb kultúrában a démonokat szarvval ábrázolják, némelyikben minden világunk felett álló lényt ilyen formában testesítenek meg.
*Nincs igazán jelentősége, hiszen emellett legalább ugyanannyi olyan kultúra is akad, ahol szándékosan nem ábrázolják a felsőbbrendű erőket valami fizikai formában, de hát na... A szarvak nem mindenkinek egy szarvast idéznek, vagy ilyeneket. Arra a részre, hogy nem hétköznapi, nos...*
- Amíg azt hittem, sötételf vagy, hétköznapinak tűntél *talán szarvak viselése helyett egyszerűen csak be kellett volna somfordáljon egy mélységi városba, és máris senki nem bántotta volna furcsa külseje miatt. Mondjuk Lorew számára a furcsa minden esetben pozitív töltetű szó, de hát másoknak meg nem feltétlen. Ezt tudja, és együtt él vele. Enyhén jobbra-balra kezdi ingatni a fejét, mikor a nő rátér az alkohol és a jókedv közti kapcsolatra. Érdekes, Lorewnek még sosem kellett ilyesmi, hogy boldog legyen. Na mondjuk nem is gyakran boldog, tartósan meg aztán soha, de aki ismeri, az tudja ezt. Ma reggel például boldog volt, hogy megismerhette Syss gonosz énjét, de ez a boldogság már elmúlt. Eztán pedig rögvest le is bukik, hiszen igen, megsérült nemrég.*
- Volt egy kisebb kalandom hajnalban *bólint, mintha mi sem volna természetesebb* Szereztem néhány sebet, de azok már ellátásra kerültek. Egyedül a... *ezen a ponton kezd el a nő tapogatózni* Ne tapogass! *enyhén megrázkódik jelezvén, hogy ne keresse senki a fájó pontjait, tudja ő pontosan, hogy hol vannak* Szóval egyedül a mellkasom az, ami még néha meglehetősen hevesen elkezd fájni. De az is csak zúzódás, semmi törés, viszont nem szabadna emelnem, cipekednem, feltétlenül sétálnom, vagy bármilyen erőfeszítést végeznem sem. Ugyanakkor ezt meglehetősen megnehezítik néhányan. De igen, tudok menni egyedül is, viszont... *rövid gondolkodás után folytatja* Ha tényleg tudsz valami helyet, ahol segíthetnek, akkor rendben, vezess.
*Nem igazán tudja, hogyan lehet ezen segíteni, de már némi enyhe nyugtatónak, vagy bármilyen más féjdaloműzőnek is örülne. Ha meg azt mondja a nő, hogy nem tartana soká... Hát, egy kis kitérőt tehet, előtte az egész nap.*