//Svenestra D'ver//
*Immáron sokkal kényelmesebben folytatja az útját. Nos, mi számít kényelmesnek? A mellkasa még minden nagyobb lélegzetvételre enyhén nyom, jelezvén: itt vagyok, még fáj, amit a tündér tett velem. Való igaz, nem volt valami kíméletes, de nem tört, és nem repedt semmi. Ez ráadásul mindkettejük nagy szerencséje volt, mert különben a szerzetes aligha jutott volna el a Namos házig. A kenőcs, amit kapott, az sem valami csodaszer, a templomban meg elfelejtett valami fájdalomölőt kérni rá, így hát marad ez az állapot egy ideig. Alapvetően nincs is nagy problémája vele, nagyságrendekkel jobban van, mint néhány órája, az már más kérdés, hogy holnapra valószínűleg fájni fog, mint zúzódás. Hol van még a holnap? Élete nagy mérföldköve, hogy a templomból sikerült egy új szerzetesi hacukát szerezni, ami vicces, mivel már egy napja hivatalosan a Namos házhoz, na meg az Ellentétek Rendjéhez tartozik. Persze ez úgy alapból a templomra nem tartozik, nekik (meg egyáltalán is) Lorew még lihanechi szerzetes, azt meg honnan tudnák, hogy innentől nem nagyon fogják látni, meg persze azt, hogy egy olyan alak rendjébe csatlakozott, aki nagyon nem helyesli Amos Thenior és sleppje munkásságát. Sőt, valójában adtak ingyen egy göncöt a titkos ősellenségüknek, hát ez igazán rossz befektetésnek hangzik. Mondjuk nem is olyan kényelmes, mint az előző volt, lehet ez a bosszújuk, de valójában teljesen mindegy. Ha itt-ott szoros kicsit, azt egy kés könnyedén megoldja, egy-egy vágás, és máris kényelmesebb. Ugyanakkor innentől fogva lassan Eralilnak kell majd gondoskodnia arról, hogy Lorewnek legyen legalább egy felvehető ruhája, mivel hát kérdéses, a templomban meddig "szolgálják ki" ilyen irányú kéréseit.
Tehát lényegében eddig pozitívan zárta... kezdte a napot, hiszen még délelőttre sem jár az idő, de már kis híján megölte a tündér, aztán rábeszélte Eralilt, hogy vegye be a tündért a rendbe, és szerzett új ruhát. Ennyi minden nagyon rég nem történt már vele, de tény, utolsó hasonló napja is a szegénynegyedben ért igencsak különös véget, amikor is a nő, akit megismert, és akivel majdnem elment a csonttemetőbe, itt egyszerűen eltűnt. Mondjuk jelenleg nem is igazán vágyik arra, hogy esetleg megjelenjen, vagy ilyenek, mivel éppen elég érdekes dolog történt már. Egyetlen célja eljutni békességben a piacra, illetve esetleg a fogadóba, ahol kereshet egy alkimistát (ha már az Eralil által javasolt fickónak nem akadt a nyomára). Mondjuk jó kérdés, hogy miért tanyázna egy alkimista a fogadóban, de hát... jobb kiindulópontja igazából nincs. Eredetileg a piacon akart ilyet is keresni, de ott általában csak kontárok vannak, a szakma igazi nagyjait gazdagnegyedi kúriájukban érdemes keresni, azokat pedig, akik hallottak róluk, a fogadóban. A hely tiszteletére még a sétapálcáját is elővette (meg arra az esetre, ha hirtelen rosszabbodna az állapota), viszont nincs igazán jelentősége. Nem is támaszkodik rá, pusztán lépésenként ütemesen koppint vele a földön.*