// Plevaen rejtekviskója //
*Adát igazán nehéz megzabolázni, ha először rá is ijesztenek, utána csak még élénkebb lesz. Folyamatosan azon jár az esze, hogyan szabadulhatna ki, ám amíg nem talál ki valami használhatót, addig is elszórakoztatja magát, és mi lehet ennél jobb módszer, mint a fecsegés, amiben nagyon tehetséges. Bármiről és bárkivel el tud beszélgetni, noha nagyrészt ő szokott beszélni. Most viszont tényleg kíváncsi, és ha már egész végig itt kell ücsörögnie, egy szűk kis ketrecben, hát kérdezősködik.*
-Tündérek elrablásával keres pénzt? *Vonja fel féloldalasan szemöldökét.* Micsoda egy gerinctelen alak.
*Az utolsó mondatot már csak magának dörmögi, de akár Donn is meghallhatja, ha eléggé figyel. Nem mintha érdekelné, meghallja-e, a helyzete elég reménytelennek tűnik ahhoz, hogy ne zavartassa magát, hogy sértegeti az elrablóját. Sosem volt az az előre gondolkodós fajta, majd tartja a száját, ha komoly veszélyben lesz, addig szabad folyást enged szavainak.*
-Egy barátommal mentem ki az erdőbe, mint már mondtam. *Feleli közömbösen.* Ő vigyázott rám, de elhagytuk egymást. Hogy őszinte legyek, nem számítottam rá, hogy elrabolnak, megkötöznek, majd bedugnak egy ketrecbe. Ha ezt tudom, el sem indulok otthonról.
*Vág egy pofát, meg sem próbálja leplezni nemtetszését. Még kortyol néhányat a vízből, majd lerakja maga mellé a poharat, és hátát nekiveti a hideg rácsnak. Nem valami kellemes, de kezdett fáradni abban, hogy megtartsa magát.*