//Tellunius színre lépése- Zoranyde Aleandar//
*Zora válasza kissé tompán hallatszik fel az emeletre, Tell hallja, de nem válaszol, éppen átkutatja a felső emeletet. Puhán lépdel, oson az emelet öreg padlóján, hangtalanul suhan, közben figyel és fülel, érzékeit kiélesíti, emlékezetében próbálja felidézni a hiúzt, akit még a barakkban kellett utánozniuk és ellesni annak mozgását és ügyességét. Az emeletet teljes sötétség borítja, itt ott találni néhol elhagyott ruhadarabokat, ételmaradékot, tönkrement használati tárgyakat. Tell ebből megállapítja, hogy a helyet néhány napja, nem is olyan régen, még lakta három vagy négy szerzet, akik sietve távoztak, hiszen holmijuk egy részét hátra hagyták. Ahogy így szimatol, a készülő krumplis laska illatán kívül valamilyen más szag is megcsapja rendkívül érzékeny orrát, ami egyből felkelti figyelmét, és egyre óvatosabban halad tovább, ahonnan a szagot érzi.*
~Úgy tűnik valaki még itt van. Nem gond, sosem árt gyakorolni. Bejött ide, de ki nem megy az biztos. A fura szag alapján egy gnóm, ráadásul egy jó ideje mosdatlan gnóm. Talán le is vágom a fülét és oda adom vendéglátómnak hálám jeléül eddigi szolgálataiért.~
*Gondolja Tell, majd nesztelenül előhúzza szabjáját fényes fekete tokjából, a pengét pedig igyekszik testével takarni, hogy az ablakokon beszűrődő fény ne csillanjon meg makulátlan felületén. Nesztelen surran szobától szobáig, mikor pislákoló fényre lesz figyelmes. Egy faggyúból gyűrt gyertya haldokló fényénél Tell megpillantja a betolakodót, aki talán egy ráeresztett méregkeverő vagy kém is lehet. Sok fejvadász célkeresztjében van benne Tellunius, egy nagyobb banditavezér kivégzése óta. Az a bizonyos bandita a mélységből a felszínre költözött sötételf kolóniákat terrorizálta, amíg Tell nyila el nem érte a szívét.*
~Ahogy sejtettem, egy gnóm. Nem hallott meg, nem is érzékeli a jelenlétem.~
*Tell a lehető legközelebb férkőzik a gyanútlan lényhez, aztán egy villámgyors mozdulattal megragadja azt, a földre teríti, és borotvaéles pengéjét a gnóm nyakszirtjéhez szegezi, aki megdermed a meglepetéstől, és rémültségében teljesen megfeszül, még nyög is egyet. A gnóm fura színt öltött, láthatólag teljesen elsápadt. Tellunius úgy dönt, nem metszi el abban a minutumban a szerencsétlen és halálra rémült gnóm torkát, előbb megkérdi kicsoda, micsoda és ha küldte valaki, az ki volt.*
-Mit keresel itt te sehonnai? HE? BESZÉLJ!!!! És talán könnyű halálod lesz. Beszélj!
*Kiált Tell rémisztő hangon, szemében a gyilkos szándékkal, ami a gnómot még inkább megrémiszti, a félelemtől azonban kizökken előbbi náma kataton magatartásából és hebegve habogva beszélni kezd.*
-É. é. ééé. én i. itt lakok. Z. z. z. Zoranyde Aleandar asszonyság fogadójának őre voltam. De már nem működik a hely a nagyságos asszony halála óta.
*Mondja makogva, majd talán az izgalomtól, talán a félelemtől eszméletét veszti. Tell megrázza, néhányszor felpofozza, de mivel az nem színleli az ájultságot, békében hagyja feküdni a földön. Inkább szemügyre veszi a szobát, és csodálkozva néz végig a szivárvány színű falakon. Ámulatán hamar úrrá lesz, és megmotozza az apró öreg urat , de nem talál nála semmit. Valóban úgy tűnik, hogy nem orgyilkos, de a biztonság kedvéért ennek jobban is utána jár. Lemegy a lépcsőn és megkeresi Zorát, aki már nagyban főzőcskézik.*
-Egy gnóm van az emeleten, azt állítja, hogy itt lakik, és téged szolgál. Ha valóban neked dolgozik, miért nem említetted? Van más is amit eltitkolsz? És még valami. Mi az a szoba az emeleten? Az a színes.