// Faehren bácsi hagyatéka //
* Moon nem sokat gondolkodik azon, hogy az idegen kihez akar csatlakozni. Amíg ki nem mondja, hogy mellettük áll addig ellenség és akként is kezeli.
Elsődleges gondja valamiféleképpen külön választani a társaságot. Nem a legjobb, hogy előttük is, mögöttük is ellenség van, még ha nem is tűnnek olyan jól képzetteknek a házból előlépni törekvők.
Szerencséje van Cralanal mert a varázslat amivel az idősebb embert lebénította csak épp pár pillanatig tart, egy kis zsibbadás, egy kis jajgatás és egy perc múlva már szaladhat is mint a nyúl, most viszont férfi na meg a felesége is egy jó időre le vannak foglalva. A kard lapja hosszában érte a combját, több helyen is meggyújtotta a nadrágját és az bizony fájdalmas. Gyorsan lapogatta a tenyerével, szerencsére a lángok nagyját sikerült kioltania viszont az meg a tenyerét égette meg némiképp. Végül az asszony oldotta meg a problémát amint egy söröskorsónyi vízzel combtövön löttyintette. A tűz elaludt viszont még az ülepe is csurom víz lett. Nemsokára már nem a tüzet hanem az asszonykáját áldotta nagy szóval, mert ugyebár vizes gatyával most, hogy álljon ki követelőzni viszont ha elmegy ruhát cseréli, lehet lekési az egész szórakozást. Szóval szegény asszony kap hideget is, meleget is.
A fia mindeközben gyorsan kerüli ki az ősöket és tolakszik is a hátizsák után. Őt ugyan sem a mélységi sem a félvér sőt még csak az elf sem érdekli. Meg van róla győződve, hogy egy palotára valónyi drágakő volt elrejtve eddig a kandallójuk mellett és ezzel a tudattal ragadja meg a hátizsákot billentve ki egyensúlyából a nőstényt.*
- Azonnal vedd le rólam a kezed! *kiáltja dühösen Moon és ökölbe szorított kézzel csapja oldalba a legényt aki ha minden igaz ismét kénytelen lesz menekülőre fogni mert bár a nősténykének ereje csekély viszont a tűz, úgy tűnik jó barátja. Csak épp egy ütést már arra aki a hátizsákot megragadta és már nyitja is ki öklét.
Tekintete Cralanra szegeződik. Nem érdekli, hogy a félvér jó szóval vagy kardal, de vágjon utat a számára, hogy végre sikerüljön kijutniuk a sikátorból.
Nem rossz harcosok azok akik eddig kártyáztak. A félvér tőrtánca ha belekezd bizony képes volna meggyőzni erről bárkit és az ork ereje na meg az ember kardforgatása sem utolsó, épp csak a szerencse nem bánt jól velük.
A kardot a kezében tartó ember fordul végül az újonnan érkező felé.*
- Mit akarsz? Nem látod, hogy dolgunk van? *kérdezi majd az érthetetlen szavak hatására még a szája szegletét is lebiggyeszti majd köp ki oldalra. Kardja mellé egy dobókést is előhúz amit úgy tart, hogy ha lehet tudja akár dobásra akár ha mégis előkerülne, a penge feltartására is használni. Két rövid lépést tesz a hím felé remélve, hogy az meggondolja magát és elkotródik oda ahonnan érkezett, ha háromig számol és nem tesz egy lépést legalább hátra akkor karja a dobókéssel határozottan lendül meg, hogy a hím szívébe mártsa azt majd amilyen gyorsan csak tudja már veszi is elő a következőt az övéről ahol amúgy hat darab volt eredetileg.
A kis csapat ebből a mozdulatból tisztán leszűrheti, hogy nincs a hím a támadóikkal, bár attól még dolgozhat saját szakállra.
Az elf választott magának ellenfelet és az meg is marad mellette. Bizony nem ügyetlen tőrvívóról van szó, de valószínűleg Drann sem egy botor kardforgató. Csapás követ csapást, szúrás pedig szúrást de mintha nem igazán tudnának egymással boldogulni. Amit Drann kifundál azt játszva védi ki a félvér, amivel pedig amaz próbálkozik már régóta ismeri Drann. Talán arra mehetnének melyik sikerül hamarabb kifárassza a másikat vagy ki kap hamarabb barátai részéről segítséget.
Úgy tűnik az általában bamba viszont annál erősebb ork maradt a szerzetesnek kinek lángoló kardja talán már épp utolsó szikráit veti. Úgy tűnik annak is sikerült felfognia a leosztást na meg azt is, hogy a hátizsákot birtokló nőstény is mintha főleg a félvértől függne. Érdekes mód, vagy talán épp, hogy nem, az ork azt okoskodtak ki, hogy neki inkább Moont kell minél hamarabb kiütnie, hisz nála van a követelt kincs. Tekintete a nőstényről a szerzetesre majd vissza, meredten a nőstényre szegeződik. Nem sokat gondolkodik, hogyan vagy mint de a bunkósbot emelkedik és minden erejét beleadva a nőstény felé csap.
Moonak épp csak annyi ideje van, hogy megpróbáljon kitérni a pörölyként felé zuhanó bunkósbot elől ami ha sikerül akkor már Cralant fenyegeti hisz egymás mellett álltak. Gyorsaságában bízva hajol és lép hátra majd kerüli ki az orkot majd néhány lépést megpróbál előre haladni, úgy a sikátor közepéig hisz remélhetőleg egyelőre senki sem követi. Onnan fordul vissza és kiált az épp hadakozók felé.*
- Irány a Gazdagnegyed! *szól a többiek felé remélve, hogy megértették. Célja csak annyi, hogy a pár utcával arrább levő negyedig hátráljanak, onnan már úgy is kezükbe veszik az ügyet a városőrök. Természetesen nem szalad el. Távolról de figyeli a harc állását és besegít annak akire épp ráfér.*