*Rahil a gazdagnegyed utcáinak javát hagyja maga mögött, majd a piactéren is átviharzik. Arcán most is ott ül az örökös huncut mosoly, mely ezúttal izgatottságát hivatott leplezni. Vöröslő hajzuhataga minden határozott lépésénél meglebben, hogy aztán ismét a nem mindennapinak kinéző, a megszokottnál valamivel lágyabb esésű köpenyen terüljön szét újra.
A kis bőresszényt csak a szegénynegyedben kívánja elővenni, bármilyen izgatott is annak tartalmát illetően. Nem hiányzik, hogy újabb városban is fülön csípjék tolvajlás miatt és kifogjon megint valami mogorva, keserű, félig vaksi városőr-parancsnokot, akinek hiába legyezgeti nemlétező hiúságát, akinek hiába bájolog.
De még ha tudnák, mi mindent okozott néhány arany elemelésén túl! Másutt is és már itt is. Két napja sincs, hogy a városba érkezett, máris kész a galiba! Ezekre visszaemlékezve mosolya még szélesebbé csúszik, szeme is büszkén csillan. Igazság szerint a bőrerszényke elemelése csak hab volt a tortán. Nem is szorul rá, hogy lopdosson, viszont... az ökölnyi bőr holmi szinte kiabált, sírt, könyörgött, hogy vegye el. Csak azt sajnálja, hogy nem lehet ott, mikor az aranyak néhai gazdája számára kiderül azok hiánya.
Ahogy túljut a piacon és maga mögött hagy vagy két utcát a szegénynegyedben is, már előemeli az aranyakkal teli holmit. Menet közben oldja ki annak zsinórját, tartalmának egy részét tenyerébe önti, átszámolja, majd megpróbálja megsaccolni az erszényben maradtak mennyiségét. Noha pontos eredményre nem jut sietsége miatt, mindenképpen kevesli a mennyiséget.*
- Nesztek! Nem mintha ennyi javítana sorsotokon, de... Nesztek!
*Hideg-megvető szavai után a szegények közé hajít pár aranyat, s hangosan felkacag a látványon, ahogy az itt lakók civakodni kezdenek a pénzen. A meglehetősen olcsó játék annyira leköti, hogy túl későn veszi észre a közeledő Calaxle-t és így egyszerűen nekiront, már nincs ideje megállni.*
- Mondd, nem látsz a szemedtől? A hölgyeknek utat szoktak adni errefelé. De lásd, kivel van dolgod...
*Az éles szavakat cseppet sem vádló hangsúllyal ejti. Mézes-mázos, ártatlan arccal kimondott szavai után a hóéval vetekedő színű kezét kézcsókra nyújtja. Arcán még mindig mosoly, fejében máris újabb sunyi gondolatok járnak. Egyszerűen képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy kihasználja a szinte ezüsttálcán kínálkozó alkalmakat.*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.31 07:20:14