*Dél körül jár az idő. Bent a rejteken pedig félhomály, az időt mégis meg lehet állapítani. Egy fénysugár két kilazult deszka között világít be a pincében kialakított kis tolvaj lyukba, és ha az a fénysugár az ágynak azon a részén jár, ahol általában a félszemű feje szokott lenni, akkor közeleg a délidő. Karrem már ki kelt ágyából, így a nap se zavarja, és nem arra kell, hogy azt az egy jó szemét is kisüti az a francos fénygolyó. A felszerelését nézegeti. Tolvajkulcsok, álkulcsok, kötelek, kampók, ilyen-olyan feszítővasak hevernek egy kiterített ruhadarabon. Mindegyiken egy jel látható, két álló pálcika keresztbe áthúzva egy harmadikkal. Ez amolyan jelzés magának, általában minden holmiját ezzel jelöli meg, a gyakorlatlan szemnek csak egy sérülésnek tűnhet az anyagon, de Karrem tudja, hogy az nem holmi sérülés. Ez ilyesfajta jelzéseket a tolvajok használják, mindenkinek van egy sajátja. Akinek nincs, az meg még nem igazán mélyült el a tolvajlás világában. Átszámolta a dolgait és szomorúan konstatálja, hogy két tolvajkulcsa odaveszett az előző akciónál. Sajnálatos módon a zár a házon túl jó volt és hiába az ügyes kéz, sikerült egyet beletörnie. A tolvajkulcs a legjobban fogyó cikk a tolvajoknál, mert egy vékony kis fémpálca nem sok strapát bír. Talán egy-két zárat ki lehet egy darabbal nyitni, de utána már elfárad az anyag és vagy elhajlik, vagy eltörik. Szerencsére könnyen pótolni lehet, persze csak akkor ha az embernek megvannak a megfelelő beszerzői és ismerősei.
Össze is hajtja a ruhát amin az eszközök feküdtek és a rozoga ágy alá csúsztatja. Megpróbál mindent elrejteni mielőtt elhagyná vackát napközben, mert ha teljesen véletlenül valaki, valamiféle csoda folytán betévedne oda (ami szinte elképzelhetetlen, hiszen egy félig leomlott ház pincéjéről van szó, aminek a lejárója nagy és nehéz ládákkal van eltakarva, csak az tud oda eljutni aki tudja, hogy mit keres), akkor ne essen le neki rögtön az, hogy egy tolvaj barlangjába került. Ha nem kezd el keresgélni a poros és törött lomok között akkor csak egy elhagyott ház, elhagyott pincéjének tűnik.
Az este használatos ruháit egy zárható szekrényben tartja, ami pofával a falnak van dőlve, így nehézkes az ajtaját kinyitni. Itt tárolja a bőr felszerelését, a sálját, az öveit a kis táskáit.
Miután elpakolt mindent és úgy látja, hogy indulhat, fel is ballag a lépcsőn, hogy a csapóajtót felnyitva az elfnagyságú ládák között találja magát. Egy kis szűk folyosón végigslisszan, centire pontosan fér át közöttük és amint kiér, a romos ház mögött találja magát. Kissé leporolja a fehér ingét és fekete nadrágját, hosszú hullámos haját újra összekötözi, hogy ne lógjon a világba csak úgy, és most már teljesen készen áll, hogy elinduljon a városba beszerezni még tolvajkulcsot, esetleg meginni egy-két korsó sört, esetleg egy-két kupa bort.
Megkerüli a házat és a kis utcában lévő (ahol a rejtekhelye is található) esővizes hordóhoz sétál, hogy megmossa az arcát. Fölé is hajol, majd egy marék vízzel arcon fröcsköli magát, lemossa a rászáradt nyálat az arcáról és a csipát a szeméből, és az undorodást nem ismerve bele is iszik a hordóba, abba bele sem gondolva, hogy hányan köphettek bele vagy esetleg csináltak valami mást azzal a teli vizes hordóval.
Azzal meg is indul a legközelebbi ivó fele a szegénynegyedben, ahol sör mellett akár tolvajkulcsot is beszerezhet.*