//Intath Aldeis//
*Idegesíti a mosoly, ahogy a kuncogás is. Zavarja, hogy a férfi nem veszi komolyan, és ezt méreteivel köti össze. Mivel kislány még, senki sem gondolja, hogy értelmes gondolatai is lehetnek. Még inkább duzzog, toppant is lábával, ám sejti, hogy mindezek miatt még inkább gyerekesen hat.*
- Maga is azt kívánta. *Jegyzi meg sértetten, de dühe valamiképp elpárolog, ha nem is teljesen.*
- Miért kívánta a halált? *Ajkai kíváncsian elnyílnak. Neki meg sem fordult a fejében, hogy meg akarjon halni. Mikor árvaházból árvaházba vándorolt, ám valahogy mégis elszökött, és éjszaka a csillagokat bámulta, pontosan azt gondolta, hogy nem akar meghalni. Nehéz volt megélnie, akadtak olyan napok is, mikor semmit nem tudott enni, de mégsem akarta feladni az életet. Hitt benne, hogy valahol várja egy jobb élet.
A férfi kérdésére rémület önti el. Szíve kihagy egy ütemet, majd hevesen megrázza a fejét, hogy hullámos loknijai csak úgy repdesnek. Hátra is ugrik egy lépést, hisz abban a hitben él, hogy a férfi most akarja megölni.*
- Ne öljön meg, kérem! Nem akarok meghalni! Könyörgöm… *Mellkasa vadul hullámzik, ahogy levegő után kapkod. Arca kipirult, s fejét nyugtalanul forgatja ide-oda, hogy ha a férfi akár egy lépést is közeledik, elfuthasson.*