*Rakykard a fogadóból kijőve arra érzett késztetést, hogy megnézze az itteni szegényeket. Ő is szegény volt, mert saját magának kellett megszereznie a kenyérre valót. Mikor idefele jött hallott beszélgetés foszlányokat arról, hogy mennyire kell itt vigyázni. könnyen kirabolhatják az arra járót. Ez is ismerős neki. Ő is ilyen volt. Kirabolt mindenkit aki vele szembe jött. Nem félt a tolvajoktól, hisz ő is az, tud ellenük védekezni.
Most hogy ideért kezd kételkedni ebben. Gondolatban nem tűnik olyan nagy dolognak megvédeni magad, pedig az. Magának is alig meri bevallani, hogy megijedt egy kicsit. Végig megy az első utcán magabiztosan. Csak öregek vannak most itt, azok meg nem mernek utána jönni. Befordul az egyik mellékutcába ahonnan sírást hall. Az utcában egy nő sír keservesen, miközben a fiát szorítja magához, aki nem lehet több 2 évesnél. Rakykard oda megy hozzá és leguggol. Nem szokása jótékonykodni, de most eszébe jutott valami.*
-Miért sírsz? *kérdezte az asszonyt, mire az felnéz.
-A férjem ver minket. *hüppögte szívszorítóan.*
-Jó kis mese. Na menj haza! Oldd meg! *Vágta oda neki, hozzáillő nem törődömséggel Raky, majd sarkon fordult és visszament a főutcára, de a szegénynegyedet nem hagyja el, helyette elbújt az egyik romos házban aminek az ablakai pont az útra néznek.
Ott várt fél órát, mire az asszony végre felbukkant és elindult a szegénynegyed legszegényebb része felé. Rakykard észrevehetetlenül követi és mikor a nő megáll az egyik romos ház előtt - amiről nem gondolná senki, hogy lakóház - elbújik egy szemetes mögé. Az asszony még mindig sír, könnyei a fiára hullanak. A házból kijön egy nagydarab bajszos ember, aki a nő felé veszi az irányt. Mikor ütéstávolságra ér, hatalmas pofonnal fogadja a nejét, mire a kisfiú a földre esik és sírni kezd. A férfi nem szól semmit csak elmegy a másik irányba, valószínűleg koldulni. Az anya sír a gyermekével, de most még jobban. Rakykard oda megy hozzájuk, mikor az apa eltűnik az egyik ház mögött.*
-Segítek nektek. *Súgta nekik.*
-Hogyan?*bőgte az asszony*
-Tolvaj vagyok. Csak mondjátok mi kell, én megszerzem.
-Élelem, de az nagyon. Nem akarunk terhedre lenni, de ha tudnál élelmet hozni, megköszönnénk.
-Rendben. Holnap ugyanekkor legyetek a mellékutcában, ahol először találkoztunk.
*A nő bólint, mire Rakykard sarkon fordul. Egy helyet kell keresnie ahol átgondolhatja a történteket.*