//Samrisa Shyrintan//
*Nem az a fajta úri hölgy, aki ezt a megszólítást modortalannak veszi, ennél durvább dolgot kell produkálni, hogy megsértődjön. Arról nem is beszélve, hogy nem is ostoba, hogy orrfelhúzással és hisztériával rontsa el a játékot, s rögtön leleplezze magát a lány előtt.*
- Rokonlátogatás. *Adja meg a kurta választ, mire a továbbra is nyugodt kutya látványától kicsit felbátorodó cseléd is bólint, méghozzá határozottan.
Nocsak, valaki ferdén néz az ember, és a kis hölgy máris morcos lesz. Samrisa vonásain ugyan nem lehetett látni, de a hangja elárulta nem tetszését. Ilyen apróságokra is kell figyelni, főleg, ha valaki éppen vele társalog. Ó, mennyire jól lehet befolyásolni egy mondat, egy szó jelentését egy aprócska hanglejtés módosítással, mennyivel másabb a mondandója, ha egy kicsikét odébb tolja hangsúlyt, és egy másik szótagot nyom meg. Lévén ő is ezzel szórakoztatja magát, figyeli, ki veszi észre a turpisságot, és kinek nem jut el a tudatáig, hogy épp az ő szavait forgatják ki az orra előtt, maga is nagyon fülel és figyel az ilyen apróságokra. Tényleg azt jelentik a hallottak, aminek hallatszódnak? Tényleg őszinte az a mosoly, vagy csupán egy álarc a maró gúny elé.*
- Nem kétlem, hogy téged nem bánt, de mivel a kutyákat elsősorban őrzésre, védelemre tartják, egy egészséges óvakodást azért megengedek magamnak. *Micsoda körmönfont megfogalmazás, mi csöppet sem illik a negyed lakóinak ajkához. Lehetne gondolni, a megszokás miatt maradt meg az efféle fogalmazásnál, ámde ez is csak egy újabb játékos teszt, vajon beszélgetőtársa felfigyel-e eme apróságra.*
- Nem sietünk sehova, időnk, mint a tenger, nemde? *Pillant a szolgáló leányra, mosolygós tekintettel bátorítva, hogy folytassák még eme kis színjátékot, és hogy neki is bőven meg fogja érni, ha türelmes marad még egy kicsit. A kérdésre direkt később felel csak, hiszen néhány talán óráknak tűnő pillanatig tűnődve szemrevételezi még egyszer a lányt.*
- Igen, a magadfajta. Aki sokkal inkább elképzelhető a Gazdagnegyed lakói között, még ha csak a szerényebb házak egyikének tagja is, minthogy a Szegénynegyedet rovó kutyasétáltató. Hajj, közel, mégis oly távol. *Sóhajt szinte drámaian. Mert hát tudja jól, mi van a mutatott irányban, de erősen kétli, hogy a lány is a város azon részében lakna, ahol ő. Mégis ki sétálna itt az ebével, ha megteheti egy sokkal szebb, és nem mellesleg sokkal biztonságosabb környéken? Így hát az a gyanúja, hogy szegény gyermek karnyújtásnyira él a fényűzéstől és pompától, de mégsem lehet részese. Ez persze további következtetéseket szül, és még több kérdésnek enged teret. No de nem zúdít mindent egyből az ismeretlen nyakába, majd mindent szép sorjában.*
- Mi a neved?