//Egy szörnyű nap//
//Omon Rabark//
*A társaság valamilyen okból kifolyólag fél az ifjú elftől. Talán tényleg azt gondolják róla, hogy egy eredar, de az is lehet, hogy másnak gondolják. Mindig amerre pillant a az elf, az arra lévők egy pillanatra megmerevednek, hogy eldöntsék fussanak, vagy földre vessék magukat. Egyszer csak egyik az elf háta mögött elég bátorságot merít ahhoz, hogy gyorsan oda lépne, s az elf jobb karját hátra feszítse, ahelyett, hogy a kérdésére válaszoljanak. Ez a cselekedet a többieknek is bátorságot ad, hogy rávessék magukat. Ekkora túlerő hamar maga alá gyűri az elfet. A kezét hátra kötözik, és a szájába egy rongyot tömnek, hogy ne tudjon beszélni, az erszényét, és a látható fegyvereit elkobozzák, majd az egyik sarokba lökik. A férfi aki ide vezette, magabiztosan lép oda, s egy erős rúgással kezdi a beszélgetést, amiben az elf nem tud válaszolni.*
-Hogy merészelsz engem elvarázsolni?
*Az újabb rúgást, egy másik követ, majd az a következő.*
-Ha még egyszer megpróbálod, *kezdi az újabb mondatott, miközben készül a következő rúgásra, de valaki kopogtat az ajtón. Ritmusosan, mint valami jelzés. Az összes férfi megmerevedik a szobában, majd a kopogás végével az egyikük oda lép az ajtóhoz, s kinyitja azt.
Egy nagy fekete kalapos férfi lép be az ajtón, hosszú szárú fekete csizmában, barna lovagló nadrágban, vörös köpenyben. Amint becsukták mögötte az ajtót leveszi a kalapját, s oda adja az ajtónállónak. A férfi negyven év körül lehet napbarnított bőrrel, olyan égkék szemmel, amelyet ritkán lát az ember.*
-Orthas! *Szólítja meg a rugdosódót, aki azonnal hátat fordít az elfnek.* Szép elterelés volt. A többiek elfogtak egy leányzót. Ideális lesz. *még a dicséret is érzelemmentesen hangzik a férfi szájából.*
-Köszönöm. *válaszolja hebegve a rugdosódó.* Ide csaltam egy démonfattyat. *mutat Omonra.* Képes varázsolni.
*A Khebnek nevezett férfi oda lép Omon elé, és végigméri, majd kiveszi a szájából a rongyot, hogy tudjon beszélni.*
-Igaz, hogy értesz a varázsláshoz? *kérdezi az elftől.*
*Ha válaszol akkor csak bólint egyet, hogy tudomásul vette, bármit is válaszol. Ha nem akkor csak vár egy kicsit, majd a többiekhez fordul.*
-Öltözzetek fel! *adja ki a parancsot.* Egy óra múlva átmegyünk a pincébe.
*Miután eligazította a többieket, utána oda megy a nagydarab férfihoz.*
-Egy nő kaparintotta meg a könyv darabját, s elment vele a templomba. Te itt maradsz, s amikor a hold a legmagasabban van, akkor végezz a családdal, majd a maradványait szórd a lépcsőjükre.
//Iana Nadzyr//
*A nagydarab férfi nem néz a lányra, úgy látszik, hogy nagyon koncentrál az olvasásra.*
"Mind figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetést. Örömmel rohantak a partra. Sokan sírva is fakadtak, hogy újra földet érezhetnek a talpuk alatt. Örömükben táncoltak, és zenéltek, így a bódulatukban nem vették észre, hogy a fák közül valami lesett rájuk. A matróz megrémült, s félelemmel telt szívvel próbálta győzködni a többieket, de azok elkergettek.
-Bolond az, aki farkast lát.
Mondták neki, miközben kinevették. Elzavarták, mert rettegtek, hogy mi van akkor, ha igaza van."
*A hatalmas férfi becsukja a könyvet, s a lányra emeli a tekintetét, amibe könnyek gyűltek.*
-Ma is így van ez. *szipogja a férfi.* Mi vagyunk a matróz. Tudjuk, hogy a gonosz itt él a közelünkben, csak mi látjuk. Mi csak meg akarjuk védeni Alkodasz lányait, és fiait.