*Meglátogatja Noriz 'barátját', róla tudja igazán, hogy lesz néki azokból az eszközökből, melyre hirtelen szüksége keletkezett. Nem is várna többet tőle, mintsem, hogy megkérje az árát, azonban a pazarlás mételyező tulajdonsága pontosan az, hogy kicsiben kezdődik, de mint egy hullám, egyre növekszik és egyre megállíthatatlanabb lesz. Szerencséjére közeledik a parthoz, látja is és mint minden hullám, egy idővel lecsillapodik ez is, mégpedig azon időben, amikor már tovább nem csavarhatja a dolgokat, hanem megkeresi a Kúria bejáratát. Addig is gyorsan beköszön, meg sem érdeklődi, hogy telt a sora, azonban gyors látszatra annyit kisillabizál, hogy javuló a tendencia. De ezzel most nem különösebben törődik. Egy gyors, de nem túl bájcsevej után sebtiben a szolgálatába állítják a felszerelés egészének azon szeletét, melyre igénye vágyik és midőn felpattintja az edényt, hogy főjön a víz, gyors morzsolásba kezd. Porciózza az idejét, majd amikor már késznek látszik, elkezdeni áztatni és leszűrni. Néhol arrébb tessékel a lábával, pár útba eső fából készült széket és hasonló ülőeszközt, melyet Noriz nagy és indokolatlan büszkeséggel említ munkássága eredményeképp, ezzel sokat lecsap az elvesztegetett időből. Bár apró közbünső lépés és egy kisebb üvegcsébe töltés után, melynek egyik mellékterméke, hogy minden irányban ablakot kellett nyitni az erős szag miatt, sikerként könyvelheti ez az egészet. Pontosabban le kell mosnia a kezét, mert az erős aroma ha beissza magát az eléggé visszás lesz a számára és gyorsan undort válthat ki, azonban mire másra nem jó a szappan. Jó, éppenséggel másra is kiválóan használja, de ez mellékes. Noriz persze nem túlságosan örvend annak, hogy a lakhelye pár napig ezen erős illatkölteményben ússzék és maga is megjegyzi, hogy hasonlóakkal kell majd számolnia, ha megint el kívánja nézni a mennyiséget, amikor alkot. Ezt is és még másokat is a kofa számlájára írja föl, aki a nagyobb mennyiséget alacsonyabb egységárral jutalmazta, ő maga pedig ennek az egyszerű trükknek bedőlve költött további aranyakat arra a helyre, amit ezen dolgok apropóján, reményei szerint többet nem látogat meg. Mintha Norizról is ezt mondta volna, aztán elég rövid időbe tellett, hogy újra élvezhesse visszás társaságát.*