*Pedig könnyű megszokni, ha valaki nem várja el, hogy ugyanúgy viselkedjen mint egy másodperccel előbb, akkor valószínű hogy nem fog nagyot csalódni, bár inkább az a leghelyesebb ha nem vár el semmit.*
-Mond csak megártott neked az utazás? Milyen hülyeség ez már a lepedővel?
*Néz körbe, mintha az idegen sikátoroktól várna választ, az egyikbe be is les és hallgatózni kezd, majd csípőjét riszálva hátrál Azethez, hogy hatalmas szempilla rebegtetések közepette pislogjon fel rá.*
-Van nálad lepedő?
*Majd értetlen arckifejezés kezd el pompázni ében arcán, csak hogy széttárja karajit és utánozza a hímet.*
-Csupán más arcokat kell letépni, megtéveszteni és megvesztegetni... na hát ha arcleszedésről van szó, akkor a vödör a legjobb fegyver. Hidd el.. utána nem lehet ráismerni az illetőre. Tapasztaltam.. három heti gyógykenőcs kellett a srác képére, mire kilátott a fejéből.
*Fecseg vígan és menetel tovább, hátha jó irányba haladnak, mert már úgy is éhes és összesen három nyalókája maradt, a több tucatnyiból, amit magával hozott.*
-Felhangzott a szó, zeng az induló, győztesek megint, régi zászlaink, nézd a gúnyhatárt, széttiporva már, várnak újra mind, ősi bérceink..
*Hangzik fel a.. inkább jobb nem tudni honnan szerzett nóta, ahogy megindul a piactér felé, nem mintha tudná hogy ott van.*