//Mordokhai//
*Azt a sokat sejtető mosolyt látva az övéis kiszélesedik, örömmel látja, hogy a férfinek ínyére van ez a kis incselkedés. Mivel az ő társaságát sajnos igen nehéz eltűrni, túlságosan éles anyelve, hogy bárki elviselje,de úgy tűnik, partnerre akadt, így talán csaphat egy görbe estét, s még jó társaságot is kap hozzá.*
-Eltűrni lehet, hogy eltűrnek, de mégis csak egy törékeny hölgy vagyok, aki finnyás, s nem igazán tetszik neki, ha be kell piszkolnia a kezét. Hát még ha az egész testét.
*Feleli, s szavai már szinte csöpögnek a hatalmas mennyiségű szarkazmustól. Hiszen nyilvánvalóan csak azért mondta, mert kissé rosszul hangzott volna, ha azt mondja, hogy egy embert kellett megölnie, azért jött a negyedbe. Persze ezt a férfi nemtudhatja, de akár sejtheti is, főleg a rőthajú megjegyzése után.*
-De ha nem találok helyet, ahol megmosakodhatnék, azt is túlélem.
*Vonja meg a vállát, s a következőpillanatban már nem is tudja, mi volt az alibi, amivel a gyilkosságot leplezte.*
~Mordokhai.~
*Ismétli magában a nevet. Épp elég nevet kellett már megjegyeznie, így a névmemóriájával sosem volt baj, így biztos benne, hogy a hóhajúnevével sem lesz gondja. Viszont az fel sem tűnt neki, hogy a családnevét nem említette, nincs hozzászokva az olyan luxushoz, hogy valakinek a teljes nevét tudja.*
-Ilyen ajánlatot nem utasíthatok vissza, főleg, mert már én is terveztem, hogy újra eltöltök egy éjszakát a Pegazusban. *S legalább nem kellett bájosan mosolyognia, vagy ártatlanul rebegtetnie pilláit, hogy meghivassa magát a fogadóba, ment ez most a nélkül is.* Ám arra ne számíts... *Vált át tegezésre.* hogy elkezdek mesélni egy lányról, aki szegény sorból indult, s minden bátorságát latba vetve indult neki az Életnek, hátha talál egy jobb világot. S hogy őszinte legyek, engem sem érdekel a kis Mordokhai története.
*Nem igazán szokott a tapintatossághoz, de szinte biztos benne, hogy a férfi nem is az élettörténetét tervezte megvitatni vele... Legalábbis reméli.*