//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A véres teremben két alak marad, az egyik az épp önagát takarító, és fekete ruháit visszavevő Lövil, a másik már csak egy hulla, egy darab hús ami még rá van tapadva a csontokra. A rothadás bűze terjeng az élő körül, ahogy vértől mocskos testét elfedi a koszos fekete köpeny. Ez után, mintha nem is lenne egy megcsonkított test a sarokban, nekiáll ellátni a sebét a lábán. Mozdulatai ridegek, mint a márvány. Ahogy a kenőccsel kenegeti a gyulladt sérülést, és összeszorítja a fogait, amitől a levegő sziszegve hagyja el a testét. Hosszan foglalatoskodik a lábával, a vér nekiáll megalvadni közben. Ez után továbbra is úgy téve, mintha nem lenne semmi különös a pincében, előszedi a kenyeret, a sajtot és egy almát, majd jóízűen elfogyasztja azokat. A rágás közben érdekes hangok hallatszanak szájából, melyek leginkább a csámcsogásra hasonlítanak, és többször megesik, hogy egy-egy megrágás közepette lévő étel darab leesik a földre, ezeket a még meglévő ujjaival felcsípi, majd ismét visszarakja a fogai közé. Hosszadalmas procedúra az étkezés, és majdnem ugyan ennyit igényel az is amikor nekiáll körmeivel piszkálni a sárga fogait, és az ínyét. Ennek akkor van vége amikor egy almahéj darabkát sikeresen kipiszkál két foga közül. Ez után méri csak végig a helységet, hogy valamit kezdjen a helyzettel, mert aludni szeretne, és lehet a nedvesség esetleg zavarná ebben.A legegyszerűbb megoldás mellett dönt, fogja a fekvőhelyét képező bőröket, és megfordítja őket, ezzel a tisztább felüket helyezve felülre, majd nyugovóra tér. Álmában ismét végignézheti a kínt amit a már hulla állapotban lévő nő arcán csodálhatott, az elmúlt órákban, sőt még tovább is fokozódik a kéj, hiszen a képzelet világa sokkal szabadabb mint a valóság, és az álmok még ez felett állnak. A pihenésre szánt idő nagy része már eltelik, amikor elkezdődik a kellemesség vége, és ismét visszatérnek az emlékek amik Lövilt uralják. A leprás tábor világa, a sziget kegyetlen valósága. A magány és az elhagyatottság. A rothadás nem csak a testét rongálta meg, de most még az elméjében is egyre nagyobb károkat okoz, egyre inkább fokozva önmagát. Az izzadságtól nedves testtel ébred, és kapkodja a levegőt, érzi, hogy a sebe gyulladásából elterjedt a láz amíg aludt, óvatosan kel fel, próbál nem túl gyorsan mozogni. Nekiáll alaposan megvizsgálni, mi az amit az áldozatától szerzett. A különböző gyógykenőcsökhöz szerencséjére némileg ért, hiszen ezeket használták a leprás sebeken is. Jó pár olyan van, amiről nem tudja mi az, de szerencséjére megtalálja amit keres, méghozzá egy gyulladás csökkentő készítményt, amit azonnal használatba is vesz. Óvatosan kenegeti a sérülést, majd amikor úgy érzi, hogy megfelelően alkalmazta a kezelést, tovább kutakodik, hátha akad még valami használható a táskában. Miután ezzel végez, ismét nekiáll étkezni, de most némileg jobb étel kerül a szájába, hiszen némi disznóhúst is előszed, méghozzá szalonna formájában. Először ellenőrzi, hogy nem avas-e, és csak miután megbizonyosodik arról, hogy egészségesen fogyasztható, akkor áll neki a táplálkozásnak. Ennek az elfogyasztása se könnyű feladat ajkak nélkül, de azért csak sikerül, ez után úgy dönt, nincs ereje arra, hogy valamit kezdjen a bábbá avanzsált tetemmel, inkább ismét visszatér fekhelyére, de most először előszedi a takarót, amit amúgy csak télen szokott használni, de tudja, hogy az izzadás és a meleg az amire a testének szüksége van jelen esetben. Órákig csak fekszik, és próbálja eldönteni, hogyan tovább, egészen addig, amíg el nem érkezik annak az ideje, hogy egy újabb étkezést ejtsen meg. Ez hasonló módon zajlik mint a reggelije, de utána nem csak lefekszik, de ismét elalszik, de most jóval kellemetlenebb álmai vannak, mint előtte. A sziget borzalmai és a káosz keveredik bennük, ezzel egy abszurd világot kialakítva, mely majdnem olyan őrült, mint maga az álmodó, csak sokkal kuszább. A vérvörösön, a mocsár zöldön kívül még a fekete és a égkék a domináns színek, de ezek annyira kavarognak, és mégis annyira elválnak egymástól, hogy szinte lehetetlen pontosan tudni a nő számára, hogy miről is álmodik, és amit ért azt is csak ő értheti, hiszen ez az ő álomvilága. Este amikor felébred, már tudja mit fog tenni, és az állapota is javul. A gyulladás visszahúzódik, és az alvástól visszanyeri az erejét. Ez után a maradék ételét is elfogyasztja, majd előkeres egy papírtekercset, némi vizet, és nekiáll a készülődésnek a tervéhez.*