// Vadász és áldozat - de ki a vadász és ki az áldozat? //
*A sikátorok szövevénye... Híres és hírhedt, mindenki ezt használja menekülésre, aki el akarja kerülni a tömeg értő és figyelő tekintetét. Valószínűleg ők ki is ismerik magukat ebben a kusza rengetegben, hiszen évek sorozata nevelte beléjük a gondtalan tájékozódást, ám Rőtfarkas nem így van ezzel. Először jár erre, és bizony hamar rá kell ébrednie, fogalma sincs, merre vezet az út az erdő felé.
Ennek ellenére sem áll meg, mindössze lépéseit veszi kicsit lassabbra, próbálva felidézve magába, hogy az első napon merről érkeztek Lazelittel és ő eddig merre fordult. Száját elhúzza, szemöldökét ráncolja, keze pedig megszorul a nála levő boton. Annyira rossz állapotban volt akkor, az ájulás határán, hogy alig emlékszik, milyen úton érkeztek. Nem kellett átvágni a szegények között, ez bizonyos. Csuklyáját hátradobja, fejét felszegi, mintha csak a levegőbe akarna szagolni. Talán nem is olyan alaptalan becenév az a rőtfarkas, amit ráaggattak...
Halkan és elégedetlenül morran, ahogy próbálkozása kudarcot vall. természetes tudja, hogy érzékszervei nem vetekedhetnek a valódi farkasokéval, de a természetben finomodtak valamennyire. Ennek ellenére itt most használhatatlan mind a szeme, mind az orra vagy akár a füle, hiszen a sikátorok bűze és a kintről behallatszó nyüzsgés elnyomnak minden apróságot, amire odafigyelhetne. Hogyan képes a városiak így élni? Mivel a nap lemenőben, így fontolgatja, hogy elhagyja a nyúló árnyékokkal teli útvesztőt, hogy a szélesebb, átláthatóbb utakat választva találja meg a helyes irányt.
Váratlanul éri, hogy valaki rávetődik hátulról. Térdre esik, mert bár a súly nem nagy, máskor talán még ennyire sem kottyanna meg neki, de még nem épült fel teljesen legutóbbi sérüléseiből. Ám ez még nem gátolja az önvédelemben, jobbját már esés közben felcsapja, könyökével lökve le magáról a kapaszkodó kart, míg baljával a földre támaszkodik. Botja pár lépésnyire gurul, szíve szerint máris azért kapna, de fontosabb, hogy mielőbb magától távol tudja a támadót. Amint nincs szükség arra, hogy megtámassza magát, bal kezének ujjai a támadó csuklójára fonódnak, hogy megpróbálja kicsavarni, hátha így visszavonulásra késztetheti. Hogy eközben miféle sérülésekre tesz szert, másodlagos, a legfontosabb, hogy szemtől szemben legyen ellenfelével.*
A hozzászólás írója (Drytan Rőtfarkas Krolmtheon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.20 18:09:03