*A szegénynegyedben bóklászva, mindig eszébe jut, milyen lehet olyannak lenni, aki ennek a környéknek, pont az ellenkezőjében él: a gazdagok birodalmában, melytől csupán pár sarok választja el a kis tündért. Pocakját vakargatva, ismételten arra a következtetésre jut, a számtalan indokot fölsorolva magában, hogy valami iszonyatos átok lehet a város azon felén élni a mindennapokat, már csak azért is, mert bizonyára azok a népek nem tudják úgy értékelni a napokat, mint az itt élők, akik gyakorlatilag minden egyes napfelkeltétől napnyugtáig azért harcolnak, hogy túléljenek egy következő napot, majd egy újabbat és egy újabbat.*
~Errefelé sosem unatkozik az ember, az egyszer biztos!~
*Gondolja magában, ahogy a kisebb, viszont még pont szembetűnő pocakját vakargatja. A nap már vagy egy, de lehet, hogy két órája is fent van, viszont még érezni a reggeli órák, már jól megszokott szagát, mely ebben a negyedben egy kesernyés, fanyar illattal jár együtt. Átutazóban lévőknek nem lehet éppen a legkellemesebb, viszont a pocakos tündérnek éppen ellenkező, erről a szagról, vagy neki, sokkal inkább illatról való véleménye.*
~No, viszont lassan már munkába lehetne állni, elvégre semmi sincs ingyen ebben az átkozott világban! Hogy a fene esne bele abba, aki kitalálta ezt az aranyat!~
*Hát igen, az arany... Kifejezetten utálja ezt a szót, nem is beszélve az ahhoz kapcsolódó tárgyról, mely mára már elhanyagolhatatlan színfoltja lett a társadalomnak, melyben a kis lény kényszerül élni. Ez a másik dolog, ami miatt biztos, hogy nem cserélne helyet egy gazdagnegyedi ficsúrral sem, az pedig az arany, melyet annyira rühell. Habár, elképzelhető, hogyha nem lenne mindenhez túl kevés neki belőle, akkor nem viszonyulna ilyen rosszul a kis csilingelő tallérokhoz, de sajnos nagyon kevés dolog van, amire elegendő a nála lévő vagyon.*
~De hát ezt akarjuk gyarapítani! Nagyon remélem, hogy az a dagadt fogadós nem fog keresztbe tenni nekem! Majd ezúttal iszom én is valamit, nehogy arra hivatkozzon, hogy ingyenélő vagyok, aki csak melegedni jön... Én legalább megdolgozom a pénzemért, nem csak az italokat viszem ki a nyüves vendégeimnek! Ezt akárki meg tudja csinálni, méghozzá pontosan ugyan így...~
*Reggeli bemelegítősétáját követően, még mindig pocakját vakargatva indul ki a főtér felé, reménykedve, hogy nem azok az őrök lesznek ott, akivel kisebb összetűzéseit vívja minden héten legalább egyszer.*