//A Mester ébredése//
*Noosh soha nem tartozott a rejtőzködők közé, tisztában van vele, hogy ő nem képes csak úgy eltűnni az árnyékokban, ahogy a tolvajok teszik. Számára csak két módszer lehetséges, hogy elrejtőzzön. A buta óriás, és a kalapácsa, azok számára, akik úgy vélik, hogy látták az óriást.*
*Amikor valami lötty a nyakába csattan, akkor hangosan felhorkant, feláll, majd abba az irányba néz, ahonnét az áldás jött. Ha lát valakit a kezébe egy dézsával, vödörrel, vagy hasonló alkalmatossággal, akkor megrázza felé az öklét, s felszól mérgesen.*
-Húzz vissza az odúdba!
*Szíve szerint felmenne, és letörné a kezét az illetőnek, de most nem foglalkozik ilyen apróságokkal. Most fontosabb dolga van. Pyrkon második kívánsága. Kezével lesöpri magáról a löttyben lévő szilárd alkotókat, majd megszagolja magát ott, ahol a nyakába kapta a kétes eredetű folyadékot. A szagtól elfintorodik.*
~Lehet, hogy idén még egyszer kell majd fürdenem.~
-Nem vagyok mohó. *mondja a másiknak.* Ha mókázni akarsz, akkor szállj be. De aztán ne gyere olyannal, hogy én nem teljesítettem, amit ígértem.
*Az óriások soha nem az éles látásukról voltak híresek, ahogyan az elfek. A ház lakói elég egy függöny mögött ugyan olyan rejtve maradnak az óriás előtt, mint egy titkos kémlelőnyílás mögött. Lehet, hogy a mágus szeme jobb, de az óriás semmit nem vesz észre a bentről bámészkodókból.*
*Ahogy sötétedik, úgy az emberek egyre jobban tűnnek el az utcáról. Bár egy idő után egyesével, párosával megjelennek a lézengők. Noosh figyeli őket, elsősorban az érdekli, hogy van-e náluk fegyver, vagy harcra termett férfi. Már lassan egy tucatnyian lehetnek, amikor az óriás úgy dönt, hogy feláll. Közben oldalba böki a társát, s biccent a fejével neki a bámészkodók felé, hogy jelezze nincsenek egyedül.*
*Amikor elérkezik az idő, akkor kézbe veszi a kalapácsát, s ránéz a társára, aki megkéri, hogy ne vérezzen össze semmit, ha lehet.*
-Ha vér fog folyni, akkor az én véremnél több fogja mocskolni a házat. *utal arra, hogy minden csepp véréért a sokszorosával fognak fizetni a bentiek. Tudja, hogy azért mondja neki a mágus, hogy ne legyen problémájuk, ha valaki rájuk nyit. De ha valami balul sül el, akkor nem a tisztasággal fog foglalkozni.*
-Kop. Kop. *mondja viccesen a másiknak, utalva arra, hogy majd ő intézi a benyitást.*
*Sejti, hogy nem lesz séta galopp, ami bent vár rájuk. Tudja, hogy bent nincsenek lovagok, karművészek, hatalmas erővel bíró papok, de tudja, hogy milyen más veszélyek rejtőzhetnek bent. Tolvajok, és szegények, akik mindent megtesznek, hogy megvédelmezzék a szerény vagyonukat. Az ilyen alja népek azt használják, amijük van, és csak nagyon ritkán küzdenek tisztességesen.*
*Kezében a kalapácsával oda sétál az ajtóhoz. Még egyszer ránéz a mágusra arcán a vigyorral, hogy jelezze a másiknak. Kezdődik a móka. Két kézzel rámarkol a kalapácsára, és egy jól irányzott ütést mér az ajtó zárjára, bízva benne, hogy a rozoga zár könnyedén megadja magát. Ha kinyílik az ajtó, akkor azonnal belép jobb kezében fogva a kalapácsát. Nem lép beljebb az ajtónál, hanem azonnal oldalra lép, hogy a másik is be tudjon lépni.*
-Na patkányok! Ez a ház a Mester tulajdona. Kotródjatok innét! Az összes holmit hagyjátok itt bérleti díjként, hogy eddig itt lakhattatok.
*Miközben beszél, gyorsan körbenéz, hogy felmérje a szobát, s a bent lévőket.*