//A Mester ébredése//
*Újra a főtérre érve, reménykedik benne, hogy az óriás a fogadóban hagyja a buta és gyerekes énjét, bár erre kis esélyt lát, elvégre, ha nincs is akkora tömeg, mint az épületen belül, megközelítőleg annyian tartózkodnak a téren, tán még egy kicsivel többen is.*
-Erre! *Mutat Nooshnak a negyed felé.* Érdemes dobni nekik pár aranyat, olykor meg szokták hálálni ezzel, azzal, de csak óvatosan. Nem kell látniuk, mennyi is van a szütyődben, mert neked esnek. Ha ha.! Nem mintha a te esetedben olyan nagy probléma lenne belőle!
*Kacarászik az óriáson, majd meg is érkeznek az említett helyre.*
*Kosz van, izzadtság szag, és számtalan más egyébből jövő bűz. Az emberek szakadt, hiányos ruhákban mászkálnak az utcákon, mely a negyed elejénél még kevésbé észrevehető, de ahogy beljebb haladnak, egyre feltűnőbb és feltűnőbb, érvényes ez a szagra és a körülményekre is. Pyrkon Nooshra pillant.*
-Én beszélek, te intézkedsz ha baj van, rendben? Talán ez a felosztás lenne a legideálisabb.
*Hangja inkább javasoló, mint utasító, melyre oda is figyelt, nehogy véletlenül fordítva jöjjön ki a dolog. Arcán egyre jobban fellelhető a vigyor, mely lassacskán gyökeres része a férfi pofájának, majd mikor már egy jó ideje mennek a szegények lakta terület belseje felé, hirtelen megáll. Körülnéz az utcán lévők között, mintha keresne valakit, de valójában nincs konkrét elképzelése, kihez is lehetne odamenni. Olyan arcot keres, melyről lerí, hogy egy jó ideje éli itt az életét és úgy ahogy ismeri a környéket, valamint a benne élőket. Az ilyenek jó információforrások. Pár pillanat múlva, az egyik sarkon megpillant egy magában ücsörgő öreget, mely egy előtte pihenő ruhadarabra várja az arra járók adományait. Az óriásra pillant, majd fejével jelzi, hogy kövesse függetlenül attól, hogy követte-e eddig, vagy valamerre elkalandozott volna.*
-Szépeket és jókat! *Köszönti az öreget, mely csak bólint a mágus szavaira.* Tudsz is beszélni, vagy a puszta tekinteteddel könyörgöd ki az emberek pénzét a zsebükből?
-He he.! Abból én már kinőttem, Barátom! Aki ad, ad, aki nem, nem. Én megtartom a becsületemet...
-Ez bizony egy remek tulajdonság.
*Lassan leguggol az öreghez, majd érdeklődő tekintettel folytatja az elkezdett beszélgetést.*
-Mi némi információ reményében érkeztünk a maguk szerény kis környékére. Nagyon remélem, hogy a segítségünkre lesz a későbbiek során!
*Az öreg, jobb kezén lévő hüvelyk és mutató ujját kezdi dörzsölgetni a hosszú hajú előtt, jelezve, hogy ennek bizony már csak pár arany fejében tesz eleget. Pyrkon megvigyorogja a dolgot, majd kiszámol neki tíz aranyat. Nem a legtöbb, de ebben a negyedben bőven elég. Akár idős, akár nem az előttük ücsörgő, ezen a környéken mindenkinek megcsillan a szeme, némi adomány láttán, valamint a szolgáltatásokért el is várják, még ha csupán beszélnie is kell.*
-Egy öreget keresünk, valamerre a negyed délnyugati részén. Más egyebet nem nagyon tudunk róla, mint, hogy egyedül él, valamint eléggé zárkózott. Volt néhány afférja az őrséggel, gyakorlatilag ezért is vagyunk itt...
*Az öreg gondolkodik egy keveset, majd fejét vakargatva ismét a férfi szemeibe néz.*
-Ilyenből számtalanat találni erre, de feltehetően Govilt keresitek... Nem éppen a legtisztábbak a kezei, van egy pár súlyosabb ügye is. Arra *Mutat egy szűkülő utcára.* van a háza, ha annak lehet azt nevezni... Az ajtó hiányzik, egy narancssárga függöny helyettesíti azt. Egyszerű megtalálni, viszont nap közben szinte sosincs otthon. Sötétedés után már meg tudjátok ott keresni.
-Köszönjük! *Majd Pyrkon odadob neki még öt aranyat.* Aztán senkinek egy szót se!
*Ismét kiegyenesedik, széles mosollyal tekint Nooshra.*
-Na, nézzük meg azt a házat akkor!