*Csendesen végighallgatja a lány meséjét Elrond.
Nem szól közbe semmit, még nem is hümmög, ahogyan mindig is szokott, mikor számára unalmas dolgokat hall. Csupán annyit reagál a szavakra, hogy a lányhoz lép és apró mosollyal arcán ismét összeborzolja a haját, mint, ahogyan a kútnál tette.*
- Fel a fejjel kicsi lány. Azok az idők elmúltak, és már nem vagy egyedül tudtommal. Vagy talán tévedek? Jómagam is csak a képzeleted szüleménye lennék?
*Gúnyolódik Renával, és beszédét néha kacagva mondja.*
- Ne aggódj már annyit! Úgy tudom érthetően, megmondtam, hogy nincs okod rá.
*Szavait még befejezi, de már tekintete máshol kóborol.
"Hát itt lennénk. Most már csak meg kell várni az estét és egy jó búvóhelyet találni magunknak, ahol meglapulhatunk a megfelelő időpontig." Gondolatait hangoztatni is szerette volna, de valamiért csak a saját fejében játszódtak le, így kénytelen újra végigsiklani rajtuk, hogy apró társa is megtudja.*
- Idáig jöttünk. Remélem, most nem fogsz zajt csapni, mint azon a bizonyos éjszakán.
*Idézi vissza a lány emlékeit.*
Most egy ideig itt kell maradnunk, mert aki a célpont lesz, az csak később érkezik, ha jól hallottam a banditák beszédét.
*Fordul Rena felé, és teljesen magához húzva súgja neki a terveit pár centire a fülétől.*
- Ha lebuknánk miattad, akkor erkölcstelen dolgokhoz fogok folyamodni, hogy mentsem az irhánkat. Remélem, felfogtad.
*Következő pillanatban már megint a környéket fürkészi, és egy félreeső félig leomlott ház padlását látja megfelelő helynek.*
- Vigyázz hova lépsz, mert nincs kedvem cipelni téged.
*Óva inti Renát, ahogyan megindul felfelé a romos fal tégláin, amik nem épen a régi pompájukban és erejükben gazdagok.
A nap már tizenegy tájt jár. Sehol senki rajtuk kívül. A nap könyörtelenül tűz, és a hőségtől szinte meg tudna fulladni az ember.
"Még jó, hogy mindig két kulacs vízzel vándorlok." Jegyzi meg magában, majd a kissé kiszáradt lány ölébe dobja az egyiket teljes tartalmával együtt.*
- Oszd be! Nem tudhatjuk, meddig kell még itt fent rostokolnunk. Igaz, hogy van egy kevéske árnyékunk, de ha nem vigyázunk, könnyen itt hagyhatjuk a fogunkat.
*Azzal lekapja magáról a maradék felső ruházatát, így láthatóvá válik férfias, és teljesen kiszálkásított, izmos felső teste.
"Talán még hasznomra válhat a csúszós bőr, ha valaki meg akar ütni." Leül a megmaradt padlás egy deszkájára.*